A középosztályt önkéntelenül fogja a mozgalom magával átsodorni. Egyeseknek a fiai vannak odaát, mint a Society hivatalnokai vagy a Company alkalmazottjai, jogászok, orvosok, minden ágbeli mérnökök, fiatal kereskedők, az összes zsidó utatkeresők, akik most hazájuk szorongatásai elől más világrészekbe mennek ki megélhetésért, a reményteljes földön fognak gyülekezni. Mások leányaikat adták férjhez ilyen feltörekvő egyénekhez. Később fiataljaink egyike a menyasszonyát, a másik a szüleit és testvéreit hozatja ki magához. Új kultúrákban korán házasodnak. Ez az általános erkölcsösségnek csak javára lehet, és erős utódokat nyerünk, nem pedig gyenge gyermekeit ama későn nősülő apáknak, akik energiájukat előbb a létért való küzdelemben koptatták el.

A középosztályban minden egyes kivándorlónk másokat vonz maga után.

A legbátrabbaké lesz természetesen az új világ minden java. Persze úgy látszik, mintha itt volna a terv legnagyobb nehézsége. Még ha sikerül is nekünk a zsidókérdést komoly formában világ-diskusszió tárgyává tennünk, — még ha ebből a fejtegetésből a leghatározottabban kitűnne is, hogy a zsidóállam világszükséglet, még ha a hatalmak támogatásával egy territórium feletti szuverenitást kapnánk is: mikép hozzuk át kényszer nélkül a zsidó tömegeket mostani lakhelyükről ebbe az új országba?

Hiszen a vándorlást mindig önkéntesnek gondoljuk?

Comments are closed.