Azok a mesterséges eszközök, melyeket a zsidó nyomor leküzdésére eddig alkalmaztak, vagy túl kicsinyesek voltak, — mint a különböző gyarmatosítások — vagy helytelenek voltak, mint például azok a kísérletek, melyek arra irányultak, hogy a zsidókból mostani hazájukban parasztokat neveljünk. Mert mit értünk el vele, ha néhány ezer zsidót más vidékre helyeztünk át? Vagy boldogulnak, akkor vagyonukkal együtt megszületik az antiszemitizmus — vagy azonnal tönkremennek. Azokkal az eddigi kísérletekkel, melyek a szegény zsidóknak más országokba való elvezetésére irányultak, már előzőleg foglalkoztunk. Az átültetés semmiesetre sem elegendő és nem célravezető, ha ugyan nem egyenesen cél-ellenes. A megoldást ezzel csak elnapoljuk, elodázzuk, sőt talán meg is nehezítjük.

Aki azonban a zsidókból földművesparasztokat akar nevelni, az csodálatos tévedésben leledzik. A paraszt ugyanis egy történelmi alak; ez legjobban felismerhető ruházatán, amely a legtöbb országban több száz év előtti, valamint munkaeszközein, melyek pont ugyanolyanok, mint ősapái idejében voltak. Ekéje ugyanaz, a kötényéből szórja a vetőmagot, a hagyományos kaszával arat, és rudakkal csépel. De tudjuk, hogy minderre ma gépek vannak. Az agrárkérdés is csak gépkérdés. Amerikának győznie kell Európán, amiként a nagybirtok kipusztítja a kisbirtokot.

A paraszt tehát egy kihalásra ítélt alak. Ha a parasztot mesterségesen konserválják, úgy ez ama politikai érdekekből történik, amelyeket szolgálni az ő feladata. Új parasztokat a régi recept szerint teremteni akarni lehetetlen és ostoba vállalkozás, Senki sem elég erős vagy gazdag ahhoz, hogy a kultúrát erőszakosan visszasrófolja. Már az elavult kultur-állapotoknak fenntartása is óriási feladat, amely célra még az autokratikusan kormányzott államnak minden hatalmi eszköze is alig elegendő.

Fel akarják tehát tételezni az intelligens zsidóról, hogy régi vágású paraszttá válna? Ez ép úgy festene, mintha a zsidónak azt mondanák: Itt egy kézíj, menj a csatába! Mit? Ájjal, mikor a többiek kiskaliberű fegyverekkel és Krupp-féle ágyukkal rendelkeznek? A zsidók, akiket el akarnak parasztosítani, nagyon helyesen teszik, ha ilyen körülmények között nem mozdulnak helyükről. A kézíj szép fegyver, és elégikus hangulatot kelt bennem, ha időm van hozzá. De a múzeumba való!

Vannak persze vidékek, ahol a kétségbeesett zsidók még a mezőre is kimennek, vagy legalább kimennének. És épen ezek a vidékek, — mint például Oroszország és Németország némely tartománya — az antiszemitizmus legfőbb fészkei.

Mert a világboldogítók, akik a zsidókat szántani küldik, megfeledkeznek egy igen fontos személyiségről, akinek nagyon sok beleszólni valója van. És ez a paraszt. A parasztnak is tökéletesen igaza van. A földadó, a bizonytalan terméskilátások, az olcsóbban dolgozó nagybirtokosok nyomása, és különösen az amerikai verseny eléggé elkeserítik az életét. A gabonavámokat pedig nem lehet a végtelenségbe emelni. A gyári munkást sem lehet az éhenhalásnak kitenni, sőt tekintettel folyton emelkedő, politikai befolyására, mind több és több figyelemmel kell irányában lenni.

Mind ezek a nehézségek eléggé ismertek, ezért csak futtában érinteni őket. Csak rá akartam mutatni, hogy mily értéktelenek voltak az eddigi, ismert szándékból — a legtöbb esetben becsületes szándékból is — végzett kísérletek. Sem az elvezetés, sem a proletariátusunk szellemi színvonalának mesterséges leszorítása nem segíthet. Az asszimilálódás csoda szerével már foglalkoztunk.

Ágy nem lehet az antiszemitizmust leküzdeni. Nem szüntethető az meg, amíg annak okai nincsenek megszüntetve. De vajon meg lehet-e ezeket szüntetni?

Comments are closed.