…a „Burma utat” az 1948-as függetlenségi háborúban építették az izraeliek az ostromzár alatt tartott, éhező, szomjazó Jeruzsálembe vezető, sokáig bevehetetlen műút megkerülésére… Úgy tűnik, nekünk sincs más választásunk, hogy eljussunk a fiatalok számára is vonzó, tiszta, őszinte zsidó identitásokhoz.

Mit értenek zsidóságon a különböző zsidók? Lehet-e egy ország egyszerre zsidó és demokratikus? Elvontnak tűnő kérdések, amelyek mégis meghatározzák a mindennapi életet.
Elnézést kérünk a mostanában felmerülő elérési, lelassulási problémákért, már dolgozunk a hiba elhárításán, 1-2 nap türelmet kérünk.
Húsz éve halt meg Scheiber Sándor, aki három és fél évtizeden át volt a rabbiképzõ igazgatója. Ez késztette a Pulitzer-emlékdíjas újságíró Kertész Pétert, a közelmúltban megjelent A Komlós és a Nehéz zsidónak lenni címû könyvek szerzõjét arra, hogy egy emlékkönyvet állítson össze róla.
„felesleges ebbe a sehová nem vezető zsákutcába kívánkoznunk. Építsünk inkább Burma utat, mely visszavezet a világ zsidóságának virágzó forgatagába.”
Závada Pál kivételes ellenpéldája annak a gyakorlatnak, amely a magyar irodalomban szinte a kezdetek óta fennáll, hogy írót-költőt életében megbecsülni – pláne érteni – nem szokás, műveinek pedig alig van közönsége. Az az író, aki nem így jár, a szakma, a “beavatottak szemében rögtön gyanússá válik, az irodalom terepéről átutalják a bestsellergyártók, a sikervadász mesteremberek körébe.
A negyedik kapu kapcsán kollektív színjátékról szokás szólni, hiszen Kárpáti Péter darabjában egy haszid közösség eleveníti meg legendáit.
Amint befejeztem ezen dolgozat írását, rá kellett döbbennem, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam. Az említett három dimenzió – a földrajzi, a hagyományhoz való viszonybeli és az ideológiai – nem bizonyult elegendõnek. Miközben meghaladtam minden lehetséges keretet, amelyet az internetes mûfaj megenged, alig teljesítettem valamit is. A kitûzött cél, a világ mai zsidóságában fellelhetõ legfontosabb irányzatoknak a felületes bemutatása lehetetlen anélkül, hogy történelmi és szociológiai dimenziókba ne mélyednénk el. Leginkább azért, mert a zsidóság nem csupán vallás, és nem közelíthetõ meg kizárólag vallásként.
A Holocaust utáni Nyugat-Európa zsidósága meglehetõsen vegyes képet mutat. A vészkorszak talán e terület hagyományos struktúráit szüntette végképp meg. (Bár a kelet-európai zsidóság létszámban sokkal nagyobb vesztességet szenvedett, a jellegzetesen kelet-európai zsidó identitás-formák, irányzatok inkább megmaradtak.) A helyi különbözõségek ellenére, a mai helyzetet az ortodox – hagyománytisztelõ – reform – nem vallásos – asszimilált képlettel lehet leírni.
A magyar viszonyok leírása kapcsán hadd tegyek egy kicsit nagyobb történelmi kitérõt. Talán segíti a jobb megértést a nem magyarországi viszonyok kapcsán is, ahol nem állt módomban mélyebben belemenni a történelmi dimenzióba.
Az izraeli társadalmat vallási szempontból talán négy vagy négy és fél csoportba lehetne osztani, hangsúlyozva, hogy a tendenciák között mindenféle átmenet, a paletta minden árnyalata létezik. (Annak ellenére, hogy az izraeli közgondolkodás meglehetõsen szívesen skatulyázza az embereket az egyik vagy a másik kategóriába.)
Az Egyesült Államok zsidóságát szintén négy fõ irányzatra szokás osztani, nem beszélve az egyik irányzathoz se kapcsolódó, egyre inkább asszimilálódó zsidók nagy tömegeirõl. Viszont a felosztás lényegesen különbözik az izraelitõl.
Miután végignéztük azokat a szempontokat, amelyek szerint a zsidó vallás irányzatait csoportosítani lehet, az alábbiakban néhány ország és régió zsidóságának mai vallási térképét
A második tényezõ, amellyel jellemezhetjük a mai zsidó irányzatokat, az a hagyományhoz, illetve a modernitáshoz való viszony. A legtöbb országban ma ez a dimenzió a leglátványosabb, és szinte mindenhol egy hármas felosztás jött létre, hihetetlenül sok alcsoporttal.
Az elsõ dimenzió a földrajzi. Elsõ megközelítésben azt mondhatjuk, hogy a középkor óta két nagy csoportra osztható a zsidóság, az askenáziakra és a szfárádiakra (szefárdokra).
A harmadik dimenzió, amely mentén értelmezni kell a világban fellelhetõ zsidó irányzatokat, az az ideológiában megtalálható további lehetséges tényezõk halmaza. Ha úgy tetszik, minden más… Talán ebben a dimenzióban beszélhetünk leginkább ,,mozgalmakról”, míg az elõzõ dimenzióban inkább társadalmi csoportokat említettünk.
Létezik egy mondás, amely szerint „ha van két zsidó, annak három véleménye lesz”.