Amint befejeztem ezen dolgozat írását, rá kellett döbbennem, hogy lehetetlen feladatra vállalkoztam. Az említett három dimenzió – a földrajzi, a hagyományhoz való viszonybeli és az ideológiai – nem bizonyult elegendõnek. Miközben meghaladtam minden lehetséges keretet, amelyet az internetes mûfaj megenged, alig teljesítettem valamit is. A kitûzött cél, a világ mai zsidóságában fellelhetõ legfontosabb irányzatoknak a felületes bemutatása lehetetlen anélkül, hogy történelmi és szociológiai dimenziókba ne mélyednénk el. Leginkább azért, mert a zsidóság nem csupán vallás, és nem közelíthetõ meg kizárólag vallásként.
Továbbá, a feladat azért is lehetetlen, mert mindenekelõtt meg kell érteni azt, hogy a zsidó vallás egyéb okokból is másképpen ,,vallás”, mint azt a nyugati civilizációban felnõtt ember képzelné. Hiába tûnik a zsidóság a kereszténységhez legközelebbi vallásnak – a kialakulásuk folytán is. Hiába ez a legismertebb nem-keresztény vallás a nyugati ember számára – a hosszú történelmi együttélésbõl adódóan. Már a ,,vallás” fogalma más a két vallás esetén, amint arra a bevezetõben is utaltam.
A zsidóságban a vallás fogalma az etnikai dimenzión túl (az ,,egy nép – egy vallás” képletre utalok itt) is összekapcsolódik társadalmi dimenziókkal. A zsidó vallás nem csupán az egyénrõl szól, aki megfelel vagy nem felel meg a vallás által felállított kritériumoknak (hiszi azt hogy,…; megcselekszi azt, hogy,..; és ettõl függ az ,,üdvözülése”, azaz ,,zsidóul”: az, hogy része lesz-e az eljövendõ világban). És nem is csupán egy néprõl szól. Hanem az adott város, ország, régió zsidó közösségérõl is, amelybe az egyén beleágyazódik, amelynek részeként lesz õ zsidó, és amelyek együttese alkotja a zsidó népet. A kulcs az egyén és a nép között elhelyezkedõ, köztes szint – amelyrõl szólt a jelen dolgozat egésze.
Ágy például az a személy, aki a keresztény felfogás szerint képmutató (vallásosnak teteti magát, de lelkében nem hívõ), és mint ilyen, elitélendõ, az a zsidó kontextusban még a közösség fontos, konstruktív tagja lehet azáltal, hogy részt vesz a hitéletben. (Habár a modern társadalomban valószínûtlen, hogy valaki hosszú ideig betartsa a nehéz parancsolatokat, a vallás alapaxiómáinak az elfogadása nélkül.) A hitelvek elfogadása vagy el nem fogadása mindenkinek a magánügye addig, amíg nincs romboló hatással a közösségre. És megfordítva, az a ,,hívõ, de vallását nem gyakorló”, akit a modern nyugati vallásos értékrend pozitívként mutat be, és szembeállítja a képmutató, ,,vallásos, de nem hívõvel”, az zsidó kontextusban a közösségre destruktív hatással van. Arról nem is beszélve, hogy a zsidó vallás fogalmi rendszerének mond ellent: miben hisz ez a személy, ha nem abban, hogy I-ten ezeket és ezeket a parancsolatokat adta nekünk, amiket be kell tartanunk?
Ez csupán példa arra, hogy amikor zsidó vallásról, és így például zsidó irányzatokról akarunk írni, elõbb teljesen természetesnek vett fogalmakat kell újratanulni. Például: mit jelent az, hogy ,,vallás”, ,,hit”, ,,ima”, ,,parancsolat”, ,,I-ten” és ,,egyistenhit”, ,,messiás” és ,,megváltás”? Ehhez évek és könyvtárak kellenek, nem elég egy ilyen tanulmány.
Annak, aki végigolvasta ezt az írásmûvet, meglepõ lehet, hogy irányzatok kapcsán csupán nagyon ritkán tettem említést ideológiai és teológiai különbségekrõl, annál inkább említettem a vallásos élet intenzitását, a törvények betartását és a közösségek szervezõdését. Ennek egyik oka tehát az, hogy a zsidóság megélésének a legfontosabb szintje mindig is a közösség volt, és nem az egyén vagy a nép. Ezért a közösséget, és az egyénnek a közösséget érintõ aspektusait kell tárgyalni, nem (csupán) az egyén ,,belsõ” aspektusait.

A másik ok még meglepõbb: zsidó kontextusban egyszerûen nem beszélhetünk rendszeres teológiáról vagy dogmatikáról. A rabbik túlnyomó többsége nem gondolkozott ezekben a kategóriákban, más mûfajokban alkotott. Egyéb mûfajokban írt mûveikbõl kell tehát kihámozni a gondolataikat bizonyos dogmatikai vagy teológiai kérdésekrõl; és ez nagyon megnehezíti, nem csupán a külsõ szemlélõ analizáló munkáját, hanem a különbözõ irányzatok közt elhelyezkedni óhajtó zsidó önmeghatározását is – ami viszont újabb lapátnyi nehézséget rak a mi vállunkra.

Ágy a legtöbb esetben nem lehet rámutatni bizonyos fundamentális teológiai különbségekre az irányzatok közt. Rá lehet mutatni bizonyos fogalmak értelmezését érintõ különbségekre, vagy bizonyos témákkal és mûvekkel való foglalkozás intenzitásában megnyilvánuló különbségekre. Idõnként megpróbálkoztam ezzel, mint például a cionizmus kapcsán, de gyakran nagyon nehéz, ha az adott fogalom körülírása önmagában egy könyvet igényelne (például a chászidizmus misztikus gyökerei kapcsán, vagy annak kapcsán, hogy melyik csoport milyen irodalmat tanul elsõsorban). Rá lehet mutatni szokásbeli és liturgiai különbségekre – ezekre néha szintén utaltam, de a zsidó szokások és vallásjog alapos ismerete szükséges ezek pontosabb kidolgozásához, a finomságok megértéséhez. És rá lehet mutatni történelmi és szociológia különbségekre – ezzel próbálkoztam leginkább (talán mert magam ehhez értek a legkevésbé).

Az olvasó döntse el, mennyire sikerült. Minden kritikát és észrevételt örömmel fogadok.

Bíró Tamás
http://www.let.rug.nl/~birot,
birot@let.rug.nl