a mi drága új évünk — sajátunk — vigyázzunk rá!!
Most nem szeretnék sokat írni, hiszen ros hásáná, a zsidó újév elõtt vagyunk. – Ilyenkor még jobban keresem a szavakat és önmagamat is.
Most nem szeretnék sokat írni, hiszen ros hásáná, a zsidó újév elõtt vagyunk. – Ilyenkor még jobban keresem a szavakat és önmagamat is.
Ezeddig igyekeztelek benneteket megkímélni néhány olyan „hivatalos – zsidós” dologtól, ami most nagyon kikívánkozik belõlem.
Emlékszem, amikor a 90-es évek elején (alig 20 esztendõsen, ám telve ambíciókkal) visszajöttem Izraelbõl, ahol egy évig tanultam, majd beiratkoztam a Rabbiképzõbe, milyen álmokat dédelgettem.
Péntek reggel megfújjuk (megfújtuk) a sófárt. Mit is jelent ez? Azt, hogy visszavonhatatlanul beléptünk az újévet megelõzõ hónapba. Átgondolás hónapja. Sófárhang… megremeg a levegõ.
Kedves Barátaim!
Áv 9. jiddisül: tisebov — gyász és böjt. Ha lehet így mondani: nemzeti gyásznap.
Kedves Barátaim!
Mostanság nincs kedvem levelet írni.
A valóság és a „nagy Rendezõ” furcsán formálja az életet és a sorsot. Az elmúlt héten nagy viták rengették és rengetik meg a világot. És mi van ezeknek a vitáknak a mélyén?
Érdekes beszélgetésem volt ma (csütörtök) délután a közösségünk egyik tagjával. A sok-sok feltett kérdése mellett egy nagyon elgondolkoztatót kérdezett… egy nagyon érdekes kérdést…
Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Kedves barátunk!
Kedves barátaim!