Kedves Barátaim!

Megdöbbentõ kérdésekkel szembesülünk minden nap, és elsétálunk mellettük. Észre sem vesszük. – nem döbbenünk meg.

Nekem hivatásomból eredõen sokkal több fejtörést okoz az a banális, ám megfoghatatlan kérdés, hogy mi is a fontos?

Hová helyezzük a hangsúlyt és mit helyezzünk kicsit oldalra.

Evidencia, hogy a múlt már nincs és a jövõ még nincs. Sokat gondolkodunk mégis mindkettõrõl. Pláne én. Keresem a kapcsolatokat, ki akarom tanulni a tegnapból a mát és következtetni a holnapra, bár tudom (tudjuk), hogy az egyetlen valóság: a JELEN.

Gondolom, nem csak én, hanem többen vagyunk, akik sokat emésztjük magunkat a múlton, a tetteinken, a hibáinkon. És nem pusztán a konzekvenciákat vonjuk le, hanem sokkal többet. Lelkileg újraéljük. Lejátsszuk, hol rontottuk el. Elkalandozunk. Irreális gondolatok jutnak eszünkbe… (és itt egy bátortalan kérdés is felmerül: „ez miért baj, hiszen a zsidóság fennmaradása is irreális…)

Bár tudjuk, hogy gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat idõzünk a múlt és a jövõ megélt vagy vizionált pillanataiban. De ez olyan kellemes…

A szép emlékek mosolyra fakasztanak, ám ugyanilyen erõvel rágódunk régi sérelmeinken is.

Visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövõvel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat.

Miért is gondolkodom ezen ennyit? Mert amikor kidühöngöm magamat, vagy megtörlöm a könnyeimet, akkor kezdem érezni, hogy elsiklottam az aktuális valóság, a jelen felett.

Átéltem kellõ mélységben és kellõ intenzitással?? Megtettem, amit megtehettem volna? Szintén egy princípiuma a zsidóságnak, miszerint most és azonnal az I-tennek tetszõt.

Igen,… sokat tévedünk és mulasztunk.

Pont most beszéltem egy orvos barátommal (XY) (õ is olvassa ezt a levelet J), és azt írta nekem egy éppen felmerült általános problémára:

(kiragadott párbeszéd)

XY: Ha nem hinnék a csodákban, fel sem kelnék reggel.

RZ: nem a csodákban kell hinni… mert (ha abban hisz,) akkor fel se kelljen!

XZ: persze, de a csodák nincsenek maguktól, Ön ezt jobban tudja, mint én.

Mi lehet ez a csoda? A csoda: a jelen szépségének megragadása és a benne való gyönyörködés. A tettekben, az ideákban, a célokban. És ezek mellett megyünk el sokszor. Pedig ott vannak a kezünkben.

És a jövõre is így tudunk készülni. – jó érzésekkel.

Ekképpen volt nekem (is) nagyon jó érzés a vasárnapi kertészkedés. Adtunk valami szépet és hasznosat. Kellemes élmény volt.

Nem oly rég, amikor heteken keresztül a TIT székházban imádkoztunk, többeknek ígértem, hogy küldök képeket milyen is volt a zsinagóga valamikor. El sem tudjuk képzelni…

Aztán elvették a nagy lágymányosi közösségtõl az állandó rabbikat, majd idõ multával az épületet is…

Majd átalakították, hogy valóban nyoma sem maradt az épület régi funkciójának. (Hasonlóan a Dózsa György úthoz, de ott az épület formája legalább megmaradt zsinagógaformának.)

A múlt ismét a gondolatainkban kísért. Ám a jelen, a szép épület, az épülõ városszerte egyedülálló kert, az összetartó közösség mind-mind örömmel tölt el.

Hagyományok megõrzésében is próbálunk lépésrõl-lépésre elõre haladni. A zsidóság egyik legfontosabb szimbóluma a péntek esti gyertyagyújtás, ami a hagyományok szerint a nõ bocsánatkérése a Jóteremtõ irányába. Amikor a nõ ezt a micvét (parancsolatot) csinálja, és közben vagy rögtön utána imát mond bárkiért is (szeretteiért, stb), azt a I-ten „jobban” meghallgatja, hiszen egyszerre két jó dolog, két micvá van a kezében.

A két gyertya, ami tanúskodik mellette, hogy õ somer(et), megõrzi a hagyományt és a szombatot, és zoher(et), azaz emlékszik a hagyományokra és a szombatra. Szép szokás egy harmadik micvát is megtenni elõtte közvetlenül, egy perselybe adományt dobni. (gyertyagyújtási áldás mellékelve).

Mindig elérzékenyülök, amikor a zsinagógában tucatnyi kis gyertya lángja lobog. A jelen csodája, ami magában hordozza a hagyományt, hiszen a hölgyek fontos tiszte jelezni a legrégebbi idõktõl fogva, hogy szombat van.

Hölgyeim!

Próbáljuk meg egyszer, és utána már miért hagyjuk abba!?

a jövõ heti programunk:

május 12. péntek: 19.00 Emor szombatja – kiddust Verõ Jutka adja

május 13. szombat 8.30. elõimádkozó oktatás

9.00. reggeli ima – kiddust Grünzweig Miklós adja

május 15. hétfõ 7.00. reggeli ima

május 17. szerda kb. 17.00. Talmud Tóra — téma: élhet-e szellemében a zsidóság?

kb. 18.30- héber

május 18. csütörtök 7.00. reggeli ima

ÉS NE FELEDJÜK, MÁJUS 21: 18.00 ZSINAGÓGAAVATÓ ÜNNEPSÉG!

ps: csináltam egy képmentes verzióját is a levélnek, aki azt kéri, kérem szóljon!

mindenkit szeretettel várunk:

anikó és zoli

www.zsinagoga.net

06.30.240.79.29

OTP — 11773126-00024284 (Szepesi Judit)