Kedves Barátaim!
Sokszor zongorázom végig a múltamat…
Hányszor lehet újrakezdeni?
És amikor újrakezdem, akkor a régit kell tovább építeni, vagy teljesen újat kell alapozni?
Látom magam elött a volpai fazsinagógát, a frigyszekrénnyel és a tóraolvasó emelvénnyel.
Újrakezdenei?
Milyen alapokról?
Valaki minap irt nekem, hogy szereti, hogy nem csak a Talmudból idézek, más meg azt írja, hogy kevesli a zsidó forrást….
Mindenhol magamat keresem…
Illatokban, szinekben, formákban.
Most egymás mellé rakom a kultúrákat.
Kung-Fu-ce írja:
Mikor tizenöt éves voltam, éjjel nappal tanultam;
mikor harminc voltam, már szilárdan álltam;
mikor negyven már nem volt kétségem többé
mikor ötven, már tudtam az ég törvényét;
mikor hatvan, már tudtam hallgatni;
mikor hetven, már követhettem a szívemet, és a törvényt mégsem léptem át.
(Hamvas Béla fordítása alapján)
A Misna így írja:
„Az ötéves gyereket Bibliára tanítják,
a tíz éveset Misnára,
mikor tizenhárom éves, a parancsolatokat és a tetteket tanulja,
mikor a 15 éves a Talmudot, a vitákat.
Mikor 18 éves, már házasságra érett.
Mikor húsz évese már fusson a munka után,
Mikor harminc éves már az ereje teljében van,
negyven évesen értelemmel telik meg, szeme látni fog, füle hallani, és szíve tudással telik meg,
ötvenévesen már tud tanácsot is adni,
mikor hatvan éves, már bölcsnek mutathatja magát
mikor hetven éves, már a nyugodt öregség az osztályrésze,
nyolcvan évesen, már hõsként tekintenek rá
kilencven évesen már görnyedten jár
mikor eléri a száz évet, az olyan már, mintha nem is ebben a világban élne.
kezdjük a sajáttal! A zsidó hagyományban három éves korban szokták elõször a fiú-gyereket a chéderbe elvinni, ahol játszva tanulja meg az olvasás majd az írás tudományát.
Volt, ahol héber betûkbõl formált mézeskalácsot adtak a kisgyereknek, hogy a zsidó betûk, a Tóra betûi, édesek legyenek szájában.
A három évesnek… és utána?
A puszta évek felsorolása csupán csak üresen csengõ számok lennének, mert a hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik.
Felismerésekkel.
És akár újrakezdésekkel is.
Az idõ objektív tényezõ. Megy és megyünk. Élünk és öregszünk, bár menekülnénk elõle. Ám tapasztalunk is, hiszen az életünknek van egy szubjektív idõrendje is.
Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény.
A hosszú és unalmas átélt és eseménytelen órák és napok lassúak. Ám visszatekintve egy röpke pillanat. Nem történt semmi, amit emlékezetünk megõrizhetett volna.
Ám az eseményekkel zsúfolt nap egy pillanat alatt ér véget.
Ilyen az életünk is.
Igyekszem kíváncsian megélni.
Amikor elkezdünk (elkezdek) valamit tudom, hogy nem szabad féltenem magamat az eseményektõl, a megismerés kockázataitól. (sõt akár a csalódástól, hiszen abból is épülök).
Bátornak kell gondolnunk magunkat, és merünk élni és merünk cselekedni a szívünk szerint.
Nagyon bízom abban, hogy tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is.
És akár újrakezdve. Újat építve. És régit nem eltüntetve, hanem épülve belõle…
Amikor múlt héten arról beszélgettünk péntek este a kidduson, hogy milyen jó lenne, ha a zsinagógánk egy zsidó központtá válna a kerületben és a környékén, akkor ezt nagyon komolyan gondoltuk. Héberoktatás, Talmud Tóra, generációk klubja (lásd mellékelt kép), kétnyelvû bölcsõde, rendszeres imádkozás.
És ami az egyik legfontosabb, próbálunk alulról építkezni. Van a közösségünknek alapszabálya (ritka dolog a budapesti hitközségekben!), van közgyûlésünk, amit jövõ vasárnap (június 25. 17.00) meg is tartunk (külön meghívót küldök külön levélben!)
Kérlek benneteket, járuljatok hozzá egyéniségetekkel a közösség tökéletesedéséhez! Hiszen mi éledünk újjá ezáltal!
Lehet, hogy az én sorsomon elmerengeni felesleges dolog, hiszen kit érdekel az, a hozzám közel állókon kívül. Ám minden tanítóember a saját sorsán, hibáin, tapasztalatain és életén keresztül próbálja megélni a tudását, és az átadásának módját. Teher a saját sors (Kertész szerint a sorstalanság), bár én inkább sorsközösségnek érzem, amit egybefog a zsidó érzékenységnek valamiféle selyemszála. Tudom, hogy az én sorsom a tiéd is és vica versa. És a zsidó nép sorsa a folytonos újrakezdés. „Biblia, Misna, parancsolatokat, Talmud, házasság, munka, erõ, értelem, tanácsadás, bölcsesség, nyugodt öregség, hõsiesség, görnyedtség és másvilág.” Hol lépünk ki belõle, és hol vissza, azt nem tudjuk.
Ám a cselekvés elül nem menekülhetünk el. Vissza kell lépni, és meg kell találni a valóságban, az objektivitásban saját magunkat, a zsidóságunkat, ami már önmaga illetve a megélése is egy szubjektív dolog. Csak bátorság és hit legyen… (bár a két halmaznak sokszor nagy a metszete…)
És mikor pótoljuk be azt, amit nem csináltunk meg???
Szegény volpovi zsinagóga és szegény társai.
mi itt próbáljuk pótolni õket…
Június 16. péntek
19.00. szombatfogadás
Június 17. szombat
8.30. tanulás
Június 17. szombat
9.00. reggeli ima, benne Gyõri Eszter névadása. (A kiddust Szilágyi Tamás úr, a nagypapa adja)
Június 19. hétfõ
7.15 reggeli ima
Június 21. szerda
17.00 Talmud Tóra
Június 22. csütörtök
7.15 reggeli ima
június 23. péntek
19.00. szombatfogadás
Június 25. vasárnap
17.00 Lágymányosi közgyûlés
mindenkit szeretettel várunk
a-z
