Kedves Barátaim!

A valóság és a „nagy Rendezõ” furcsán formálja az életet és a sorsot. Az elmúlt héten nagy viták rengették és rengetik meg a világot. És mi van ezeknek a vitáknak a mélyén?

Mindig csak kérdések…

Meddig? És hol a határ?

A reakciók mélységének szükségessége. meddig mehetünk el, és mikor kell reagálni. Mikor kell nevetni, és mikor sírni, és mikor (vissza)ütni?

Eleinte Zidane „fejese” borzolta fel a kedélyeket. Sokan találgatták az okát. Rasszista beszólás vagy terroristázás? Netán szüleinek emlegetése volt-e a casus belli. Ám ez ilyenkor csak az érem egyik oldala…

A másik, hogy egy ilyen rutinos játékosnak meg kell-e õriznie a hidegvérét, vagy sem?

Hiszen egy reflektorfényben álló futballista nem (csak) önmagáért játszik, hanem az egész országáért… képvisel valamit és valakit. Emberek tekintete és lelke csügg rajta.

Egy ember mennyi felelõsséggel tartozik egy országért? Majd eldöntik az etikusok vagy a filozófusok, vagy a szurkolók, akik hõsként ünnepelték.

Hol van az a pont, amikor árulóvá válik, azzal, hogy a VB döntõn nem bír az idegeivel és kiállítatja önmagát, ahelyett, hogy a gyõzelemre vezetné a rá bízott csapatot.

Megoszlanak a vélemények:

A franciák többsége megbocsát Zidane-nak – ORIGO

A franciák több mint ötven százaléka megbocsát Zinédine Zidane-nak, amiért a vasárnapi világbajnoki döntőben mellkason fejelte Marco Materazzit, az olaszok labdarúgóját – derült ki a CSA közvélemény-kutató cég telefonos felméréséből.

De mielõtt elmerülünk a francia büszkeségbe, nézzük meg egy pillanatra mi is történt?

Egy olyan másik világba tévedünk, amikor egy kocsmai mozdulaton moralizálunk. Lefejeli. Orvul, hogy a másik nem is számít rá. És ekkor nem az számit erkölcsileg, hogy az egyik mit mondott, vagy a másik… az elõzményeket majd megvizsgálják az arra hivatottak. (tudjuk, az egyik 19, a másik szintén) A focipályán 90 percen át rugdossák és anyázzák egymást. Nem kell egyiket sem félteni, sem sajnálni.

És azt látjuk, hogy a futballvilág eljutott arra a szintre, hogy szinte csak azon kell gondolkodnunk, hogy kettejük közül ki volt a nagyobb gengszter.

Ki mit adott fel, és ki mit hagyott cserben.

És mi meg elfelejtjük, hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor az okok nem számítanak! Mert olyan ok nem lehet a földkerekségen, ami rávinne arra, hogy megcselekedjek egyet s’ mást.

***********************************************************

Akkor picit feledjük el, az olaszt meg a franciát, és az egész foci vb-t. és nézzük meg, mit kell tennünk egymásért.

Amit MI tudunk és látunk, az, hogy egy ország mennyi felelõsséggel tartozik egy polgáráért. És pár napja Izrael ezt teszi…

Ezt teszi egy tizedesért (ami talán a legalacsonyabb tiszt a honvéd után), vagy 2 elrabolt határõrért, vagy bárki másért is… és ami a legfontosabb, azért az elvért, miszerint zsidó vér sose legyen újból bárkinek is szabad préda.

És azért, hogy ne lehessen rakétákkal lövöldözni a zsidó városokat.

Olvassuk a híreket, és nem tudjuk mit is mondjunk…

„Franciaország bírálta Izrael hadmûveleteit, aránytalan válaszcsapásnak ítélte a bejrúti reptér elleni támadást. Oroszország vezetõi is hasonlóan vélekedtek a Gázai övezet és libanoni célpontok ellen indított támadásokról.” (www.index.hu)

Biztos sok ország gondolja „aránytalan válaszcsapásnak”, hogy a terroristák bázisát valaki önvédelembõl, vagy saját polgárainak védelmébõl bombázza. És aránytalan volt a kerítés is… és még annyi minden.

(Közben a CNN adása megy mellettem, ahol az izraeli nagyköveten kérték számon éppen, miért bombázott olyan helyet, ahol gyerekek vannak. Õ erre visszakérdezett, miért használják a gyerekeket élõ pajzsnak, és miért helyezik el a katyusákat és a lõállásokat sûrûn lakott településekre, horribile dictu, óvodába.

A katonák oda lõnek, ahonnan lövik õket. És ezt nem lehet azzal összekeverni, mikor alvó családokra rátörik az ajtót és lelövik õket, vagy vaktában lövöldözik Haifát vagy Cfátot, és akit érnek azt ölnek.)

Ám minden izraeli és mindenki, aki a diaszpórában lakik, tudja, hogy Izraelnek nem szabad gyengének tûnnie.

Mind egyénekre, mind közösségekre igaz, hogy akiben zûrzavar van – zûrzavart hoz létre környezetében. Akiben gyengeség van, megérzik a körülötte lévõk és elgyengülnek a társai, és ezzel párhuzamosan megerõsödnek az ellenségei. Nem véletlenül írja a Tóra:

1. Ha kivonulsz háborúba ellenségeid ellen és látsz lovat és szekeret, számosabb népet nálad, ne félj tõlük, mert az Örökkévaló, a te Istened veled van, aki fölhozott téged Egyiptom országából.

2. és lesz, midõn közeledtek a csatához, akkor lépjen oda a pap és szóljon a néphez,

3. és mondja nekik: Halljad Izrael! ti közeledtek ma a csatához ellenségeitek ellen, ne csüggedjen szívetek, ne féljetek, ne ijedjetek meg és ne rettegjetek tõlük.

4. Mert az Örökkévaló, a ti Istenetek az; aki veletek megy, hogy harcoljon értetek ellenségetekkel, hogy segítsen benneteket.

5. És szóljanak a felügyelõk a néphez, mondván: Ki az a férfiú, aki új házat épített és nem avatta föl? Menjen és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a háborúban és más férfiú avassa azt föl.

6. És ki az a férfiú, ki szõlõt ültetett és nem vette hasznát? Menjen és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a háborúban és más férfiú vegye hasznát.

7. És ki az a férfiú, ki eljegyzett nõt és nem vette õt el? Menjen és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a háborúban és más férfiú vegye el.

8. Továbbá szóljanak még a felügyelõk a néphez és mondják: Ki az a férfiú, aki fél és csüggedtszívû? Menjen és térjen vissza házába, hogy el ne csüggedjen testvéreinek szíve, mint az õ szíve.

(Mózes ötödik könyve, 20. fejezet)

Akiben önbizalom van és bátorság, azt követik az emberek. Akiben gyengeség, azt…

És most nem azt mondom, hogy „harcra!” – én ilyet sose mondanék, két hete is leírtam, de ideírom még egyszer:

És ez a „túlélés” nem harc kérdése… szó sincs bármi erõszakról!!

Idén a sávuoti beszédemben a törvényekkel kapcsolatban így mondtam: „Mennyien hiszik azt, hogy véres harcokban születik meg a siker, nem… mi zsidók tudjuk, hogy nem: a siker verejtékes munkában születik. Az erõszak nem lehet erény.”

Ez vonatkozik Izraelre is. Ha Izrael elveszíti azt a kisugárzását, hogy õ meg tudja védeni a polgárait, meg tudja állítani a rosszat, akkor elveszíti önmagát is. Szétmarcangolják.

Tudjuk, és mindenki tudja, ha a Cáhál meg akarná semmisíteni Gázát vagy Libanont, 1 hét se kellene neki. De a hatalom nem abból áll, hogy pofoz és kiabál, hanem abból, hogy csöndben van, mégis mindenki tudja, hogy milyen erõs is õ.

Kell a sugárzó önbizalom és kell a rend.

És így teremt rendet maga körül.

Én hiszek Izraelben, és tudom, hogy Isten is hisz benne.

Annyira kell a béke érzése.

Mi nagyon vágyjuk a békét, a rendet.

Mostanság rengeteg érzelem feszíti a lelkem…

A felnõtt ember aktív lény, hiszen megszerezte a valódi aktivitás lehetõségét.

Mit jelent ez?

Azt, hogy felnõtt.

Azt, hogy formálni képes környezetét.

Azt, hogy kisugárzása van.

És ezzel válik el a gyermektõl, akinek a viselkedése mindig kizárólagosan válasz arra, ahogy a környezet viselkedik vele szemben. A gyerek sír vagy nevet, ha kicsit felnõ, akkor majd karmol vagy harap. De stratégiát csak felnõtt képes kidolgozni.

A bizonytalan emberbõl vagy katonából vagy hadseregbõl ez az aktivitás, környezetformálási adottság hiányzik.

És ezért lelkiállapota akarva-akaratlanul kisugárzik környezetére.

Felnõttek vagyunk saját akarattal, és mégis a bajainkért sokszor a külsõ körülményeket vádoljuk, holott tudnunk kell, hogy mi formáltuk ilyenné azokat.

A legelsõ, hogy rendet teremtünk magunkban, akkor a legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást.

Egyén, közösség, ország

Testi és lelki rend…

(Érdekes, hogy milyen aktuális ma ez, hiszen ma böjt van (volt). Nem oly rég olvastam, hogy a böjt során milyen sok energiát takarítok meg, hiszen szervezetem ilyenkor minimális energiát fordít az emésztésre, így marad elég ereje regenerálódni. És még méregtelenít is… A testi rendrakás…)

Testi és lelki rend…

Itt Budapesten vagyunk, messze Izraeltõl.

Nem ismerjük az Ország pontos katonai erejét sem, de mégis tudjuk, hogy nem lehet semmi baja, mert rend van az emberek lelkében. Tudják, mit akarnak. És a közösség, az ország egységét egy ember sem próbálja megingatni, és aki megtenné, az nem sok jóra számíthat a többiektõl. Hiszen mindenki tudja, onnan nincs menekvés. Csak a tenger…

Tudják, hogy a hátbatámadás, az árulás nem illik ahhoz a közösséghez, aminek a „jelszava”: „ám ehád, v’lev ehád”

Ám – nép

Ehád – egy (hímnem)

V’ – és

Lév – szív (rendhagyó többes szám: levávot)

Amikor elkezdtem a levelet írni, nem is gondoltam, hogy eljutok ide, amikor is az egyén felelõsségérõl fogok beszélni, ám Izrael Államának a felelõsségtudata mindannyiunkra átterjed. Mi is érezzük a lelkünkben ezt az erõt. Egyénenként és közösségként is.

A zsinagógaavatón idéztem egy verset Judá Hálévitõl, ide is szeretném leírni:

„A szívem ott keleten van

és én itt nyugaton,

hol gyötrelem a gyönyör

és kín a nyugalom

Cion bilincsbe verve

Edom keze alatt

és én itt vérzõ szívvel

hordom fájdalmamat.

De megvetem Spanyolhon

dús kincsét, gyöngyeit

hogy láthassam egy romnak

porló göröngyeit.”

péntek

19.00: szombatfogadás

szombat

8.30: tanulás

9.00: ima, kiddus, tanulás (atyák mondásai)

21.00: beszélgetés (hávádá party)

21.37: hávdálá

hétfõ

7.15 reggeli ima

csütörtök

7.15 reggeli ima

a Talmud Tórán nyári szünet van!

mindenkit szeretettel várunk:

anikó és zoli