Kedves Barátaim!

Mostanság nincs kedvem levelet írni.
Meg írni sem, úgy általában. – Talán elvesztettem a produktivitásomat??

Nem eröltetem a keresést…
Ezért nem is fogok semmit se.

Ilyen nap is kell – pihenõ a kedves olvasóknak J

Most én olvasgatok.

Jó könyveket kaptam Izraelbõl vallásjogi döntvéntárat — kinek a pap, kinek a papné J
no de erre beindulni??

És a Márai naplójában is elérkeztem 1944 májusához.
Egy szót, azért írok Márairól.

Õ az, akit lap-kétlap/nap olvasom.
Bõven elég annyi egy napra, és még így sem értem.
Vagy ha értem is, egy napot gondolkodom rajta.

Bármit is idéznék tõle, csak döbbenettel tudom leírni. Ahogy átélte és megélte azokat a napokat.
Nincs egy felesleges szó.
És nincs egy felesleges szóköz…
Döbbenetes olvasmány 2006-ban is a történelem ismeretében.
Véletlenszerûen két idézet az 500 oldalból.

„Mindez csakugyan túlnõ az egyéni sorson. Tömegszerencsétlenség tanúja vagyok, melyet tömegõrület idéz fel. A nagy „hecc” természetesen nem torpanhat meg a zsidóknál. És aztán, ha mindent megkaptak?… ha mód van rá, elvenni emberek szabadságát, emberi méltóságát, esetleg életét, miért hõköljön meg ez a kancsi, eszelõs dühben romboló és fosztogató tömeg bárki vagyona, személye elõtt? A lángnak mindegy, mit éget, csak legyen mit hamvasztania”
(Márai Sándor: Napló (1943-1944), Révai 1945. 267-268. oldal)

majd nemsokkal rá:

Isten, adj erõt a zsidóknak, hogy elviseljék az üldöztetést, kínzást és sanyargatást. Adj erõt nekik, hogy erõsek legyenek az élethez és a halálhoz.
S aztán, ha túlélték az üldöztetéseket, adj erõt nekik, hogy ne veszítsék el a fejüket, ne változzanak át ámokfutó üldözõkké. Adj erõt nekik, hogy erejük legyen az emberi nagysághoz, a türelemhez. Mert a bosszú csak újabb indulatokat szül. S talán Huxleynek és az oxfordistáknak van igazuk, akik azt mondják, hogy az ellenséget csak egy módon lehet legyõzni: ha elviseljük.”
(Márai Sándor: Napló (1943-1944), Révai 1945. 274. oldal)

Mennyire megélte azokat a napokat.
És most vissza a depibe,,,

Ma ennyire telik.
Elnézést azoktól, akiknek a múlt heti levelem után privátban bármi értelmezést is ígértem. Pótolni fogom…

Az imarendet mindenki ismeri már.

ani – zoli