Kedves Barátaim!

Péntek reggel megfújjuk (megfújtuk) a sófárt. Mit is jelent ez? Azt, hogy visszavonhatatlanul beléptünk az újévet megelõzõ hónapba. Átgondolás hónapja. Sófárhang… megremeg a levegõ.

Állunk mind a Teremtõ elõtt, mind az embertársaink, mind önmagunk elõtt. És hogy meg tudunk-e állni, majd kiderül…

Átfut az év elõttünk. Állunk a jelenben. Tudjuk, emlékszünk, rengeteg hibába es(t)ünk bele, szándékosan vagy vétlenül. Ezeket észrevesszük önmagunk, vagy sokszor csak mások súgnak össze a hátunk mögött… de borzasztó érzés. Tudod, hogy rólad beszélnek, de mit? „Mit vettek már megint észre rajtam…”

Hibák… gondolatok kitalálásának rejtélyes labirintusa.

Vétkek… Értelemszerûen most nem szeretném (és nem is tudnám) végigbeszélni mindegyiket, inkább csak egyet gondolnék kiemelni, ami velem is és még nagyon sok barátommal is megtörtént, és – elvileg – könnyen lehet változtatni rajta.

Ezen a kérdésen kapcsolatok mehetnek tönkre és ugyanígy épülhetnek is fel.

Ez hiba: a nem kellõ mélység és átgondoltság hiánya. A felületesség a kapcsolatokban.

Hogy is lehet ez? És javítható-e?

Úgy, hogy valakinek csak egy részét veszem figyelembe, a másikat elfeledem, mert nekem úgy kényelmesebb.

Hiszen ha valakit nem szeretek, nem szimpatikus, stb. nem is gondolkodom el rajta, hogy a jó tettei mit is jelentenek nekem. Illetve ennek az ellentéte, hogy akit szeretek, annak teljesen ignorálom az esetleges hibáit. Ezzel hamis kép alakul bennem, aminek a vége akár rettenetes csalódás vagy tragédia is lehet.

Kapcsolatokban élünk. „Az ember társas lény” áll minden biológiakönyvben.

Éppen ezért is meg kell értenünk, akárhogy is tagadnánk, hogy az emberi kapcsolatok, a kötések mindig az egész embernek szólnak. Úgy kell szeretünk valakit, ahogy õ van, szõröstül bõröstül, és nem „trancsírozhatunk” szét egy embert különbözõ sajátosságai szerint.

Sokan (és biztos én is nagyon sokszor) azt mondjuk, „nem szeretem XZ-t”, mert ezt vagy azt csinálta. És a többi tette, amit velem tett, amik szintén fontosak nekem??? Azt hová tettem???

Látom ,gyorsan és felületesen ítélünk. Mit szólnánk, ha valaki (Isten?!) rólunk is így ítélne?? 50% esélyünk lenne… Attól függ, milyen kedve van éppen.

Egy embert szeretnünk vagy utálnunk a maga teljességében kell.

Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belõle azt, ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó.

Ez az emberi kapcsolatok és az állandóság alapja. Bosszankodni lehet a másik miatt. Reálisan, és konstruktive kritizálni meg kell. De tulajdonságokat elfedni, mint a kiontott vért… hogy ne is lássuk a színét… buta és önsorsrontó dolog. Magunkat áltatjuk és csapjuk be.

Kapcsolatainkat arra kell építeni, akár az embertársainkkal, akár Istennel, hogy õ (az ember is) oszthatatlan teljesség. Csak az egész embert lehet elfogadni vagy elutasítani. Kimondhatatlanul nagy kihívás ezt felismerni és elismerni. És az utána lévõ kérdés szinte még nagyobb: „Úgy, ahogy van, és ha ilyen marad, kell-e õ nekem?”

Hány és hány ember tette fel ezt a kérdést már önmagának a saját hitével kapcsolatban a Soá után. „Kell-e nekem olyan Isten, aki „ezt” meg tudta tenni…”

Emberi kapcsolatokban, amikkel – a szakmám miatt is – elég sokszor találkozom, ugyanezek a problémák számtalanszor jönnek szembe. Az empátia szépségét meg kell tanulni. Ez nem öröklött vagy teremtett tulajdonság, hanem kezelhetõ és alakítható érzelem.

Újév elõtt vagyunk pont egy hónappal. Elul elseje van ma. A sófár hangja cseng és riaszt minden reggel… a sófárhang – a hagyomány szerint – minden hallgatót megérint. Lélekben és szívben egyaránt. Mert mi is így vagyunk teljesek…

Nekem – személy szerint – mint írtam komoly kérdést okoz embertársaim méltó felismerése. És tudom ez nem személyes probléma. Majd mindenki szembesül vele.

Ha elulban keresem azokat a pontokat, amiken még finomítanom kell, akkor ezek között zászlóshajó az emberek teljességének megismerése és az így történõ megszeretése. Ennek az ellenkezõjét szintén sokan sokszor megszenvedtük már.

Megismerni és tökéletesíteni önmagunkat, ez elsõdleges cél, és ettõl nem kell félni. Ennek az ellentettje, elbujdokolni önmagunk elõl.

Mást oktalanul elítélni vagy érdemtelenül szenttél tenni ettõl kell félni. Ez azt jelenti, hogy hazudunk még önmagunknak is.

Elul hónap és a nyárutó talán rendet tesz a lelkekben.

A múlt heti levélben beharangoztuk az Elul hónapi tanulást.

A tanulás heti két idõpontja 4 héten keresztül:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖK 18.30

Erre a közösség és az elõadó mindenkit szeretettel vár. Az elsõ hét anyagát mellékelem két dokumentumban, kéretik az óra elõtt átnézni! Összesen egy oldal!

A szellem éhének csillapítása mellett múlt hét péntekén a lyányok finom bárhesszel leptek meg bennünket… errõl készült képriport Kollányi Irén által. A végeredmény látványban és ízben is fantasztikus volt!!! Aki ezen a héten szeretne részt venni a bárheszsütésen, azt várja az Nádas Eszter péntek 15.30-kor a Károlin!! A picikét haza tudja vinni a családjának!!!

Heti programjaink:

Augusztus 25. péntek 15.30 bárheszsütés

Augusztus 25. péntek 19.00: ima

Augusztus 26. szombat 8.30: imádkozás tanulás

Augusztus 26. szombat 9.00: reggeli ima

Augusztus 26. szombat az ima után: atyák mondásai héber és magyar nyelven

Augusztus 26. szombat 19.45: meláve d’málke, „a szombat királynõ kikísérése”, és hávdálá: 20.26

Augusztus 27. vasárnap 18.30: „Elul-tanulás” Hegedûs Pál vezetésével

Augusztus 28. hétfõ 7.15: reggeli ima – sófárfújás

Augusztus 28. hétfõ 17.30: héber

Augusztus 30. szerda a héber sajnos elmarad… elnézést

Augusztus 31. csütörtök 7.15: reggeli ima – sófárfújás

Augusztus 31. csütörtök 18.30: „Elul-tanulás” Hegedûs Pál vezetésével

MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK IMÁDKOZNI, TANULNI, EGYÜTT LENNI:

Anikó – Zoli