Kedves Barátaim!

Emlékszem, amikor a 90-es évek elején (alig 20 esztendõsen, ám telve ambíciókkal) visszajöttem Izraelbõl, ahol egy évig tanultam, majd beiratkoztam a Rabbiképzõbe, milyen álmokat dédelgettem.

„Hogy majd én…”. Megoldom, kitalálom, felépítem, megszervezem, felvirágoztatom, stb.

Aztán szép lassan beláttam, hogy az a nagy „én” teljes naivitás volt és az álmaimnak lõttek… Magyarul: túl sokat gondoltam saját magamról. Aztán jött a csalódás, beletörõdés, konfrontációk és fájdalom. Ennek az okairól lehetne órákat beszélni…

Persze ezek az évek nem úgy íródnak be a saját kis krónikáskönyvembe, hogy csupa fekete és szürke szín kíséri, hiszen rengeteg sikerélmény is ért. Fennhéjazás nélkül lehetek büszke arra, hogy már felavatásom elõtt rabbiként(!) szolgáltam egy esztendõt Újpesten, utána a Nagyfuvarosban is majd’ egy évet és közben fél évet Miskolcon is eltöltöttem vidéki szakmai gyakorlatként.

És közben lassan és biztosan formálódtam, kezdtem kibújni a burokból, és megtanulni meddig érhetek el kinyújtott kézzel. Mint egy baba J

Rájöttem (mennyi, de mennyi külsõ segítséggel) a saját határaimra. És néztem, figyeltem, hogy az emberek mit is várnak tõlem. Évek teltek el ezzel. A tanulóévek.

Ám a gyermeki naivitás nem múlt el… Sokat szenvedtem, mert tudtam, hogy nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. – pedig nagyon akartam volna, de az emberek annyira sokfélék és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tõlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni.

Sokszor voltam a határán ennek az érzésnek.

Megfelelés és megsemmisülés…

És hiába mondták nekem a barátaim, hogy „nem lehetünk jók mindenki szemében”, mégis minden ember megpróbálja ezt elérni. Pláne aki lelki oldalról próbál vezetni embereket. Pedig minden tankönyvben le van írva, hogy ez az alapelv, ez a viselkedési morál (a túlzott megfelelési vágy), nem lehet magatartásunk mértéke.

A legfájdalmasabb adatott nekem: a döntés fájdalma.

Sajnos tudjuk, hogy szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között.

De hogyan??

Kit válasszak??

A kérdés szinte kiált felénk! A válasznak csupán egyetlenegy mértéke van: a saját meggyõzõdésünk, lelkiismeretünk.

És éppen ezzel indult az egész munkám… a meggyõzõdéssel és a lelkiismerettel. Ám ez nem párosult azzal az érzéssel, hogy egy adott esetben tudnunk kell „nemet mondani”.

Ha keresni kellene a világ legnagyobb fájdalmát, akkor ugyanaz lenne, amit már a Talmud is leírt, Jeruzsálem pusztulásának okaként: „szinát hinám” az ellenségeskedés.

Fáj nekem ez. Pláne újév elõtt. – ez ellen küzdök / küzdünk gondolom mindannyian (kivéve a síppal érkezõk). Könnyek, fájdalom.

De szintén ott lebeg elõttem a tapasztalat szelleme, hogy szinte csakis a jellemtelen ember az, aki a világ minden jellemét be tudja mutatni, amit a másik ember elvár, tud õszintén (?) mosolyogni mindenkire.

És a konformista embernek pedig nincsenek ellenségei.

Ez meg nem megy nekem. – elnézést…

Én járom az utamat, hallom, hogy az emberek mit beszélnek, sokszor megfigyelem, és bár bántani akarnak, mégsem sikerül nekik.

Feltûnik elõttem az a bájos jiddis mondás, miszerint a Jóteremtõ nem azt kéri számon tõlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint Mózes vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk.

És ez hosszú belsõ harc és õrlõdés az utakról, ami kísér engem, és kedves olvasom, biztos téged is…

Pedig fel vagyok (vagyunk) készülve, arra, hogy mivel fogok (fogunk) találkozni.

Amikor idekerültem, ebbe a közösségbe, senki sem sejtette, merre is visz az utunk.

Nekem megvoltak és megvannak az álmaim egy szolgáltató zsinagógáról, ahol mindenki megkapja, amit szeretne, és ezért örömmel jön közénk, és akár támogatja (idejével és anyagiakkal is) azt a helyet, ahová szeret jönni, ahonnan kap valami értéket.

Eltelt 15 év amióta visszatértem Izraelbõl. És az álmaim még mindig élnek.

***********************************

**RENGETEG FONTOS DOLOG VOLT ÉS LESZ A HÉTEN

***********************************

A héten egy érdekes szertartás volt a zsinagógában: pidjon háben –elsõszülött kiváltás (lásd képek) azt a kisgyermeket (Mezei Ábrahám), akinek nem oly rég volt a brisze, váltotta ki az édesapja a kohéntól.

***********

A jövõ héten „új” program is kezdõdik:

Talmud Tóra (nem héber!!!) vasárnaponként 9.30-tól két csoportban gyerekeknek és felnõtteknek. Petra és én tartjuk

A héber óra az ünnepekig hetente kétszer lesz (szerdán gyerekeknek is a Petrával!) utána hetente csak egyszer, szerdán.

***********

Két program van kialakulóban, amit kérem hirdessetek úton – útfélen!!

1.

Nádai Kriszta tartana csoportos preventív gerinctornát keddenként délelõtt megfelelõ számú jelentkezõ esetén. Kriszta a felnõttkori testneveléssel foglalkozik. A torna ára 300.-/alkalom

2.

Az ünnepek után két izraeli lány tartana gyerekeknek közös héber daltanulást a zsidó ünnepekrõl, vagy bármirõl két csoportban. Elsõ csoport 2-3 évesek. Második csoport 4-6 évesek.

Ennek a tanulásnak az elõnye, hogy a lányok csak héber nyelven beszélnek, és a gyerekeknek dalokon keresztül tanulnák meg a hébert, illetve a gyerekek, akiknek van alapjuk, azok nem felejtik el. Ennek az ára 500 ft/ alkalom lenne.

***********

A Pali órája is folytatódik!

Vasárnap a 27. és a 42. zsoltár

Csütörtökön a 49. és a 73. zsoltár

************************

* BÁRHESZSÜTÉS PÉNTEKEN 15.00-TÓL

************************

A templomjegyeket a körzet irodavezetõjénél, Limbek Rékánál lehet kapni, vagy érdeklõdni, vagy lefoglalni (361-1965 vagy lagymanyos@gmail.com). – helyek a beérkezés sorrendjében lesznek eladva.

H-Sz: délután

K-Cs-P: délelött

Összefoglalva (minden nap lesz program!!!!!):

Szeptember 8. péntek

15.00 bárheszsütés

19.00 ima (gyertyagyújtás: 18.53.)

Szeptember 9. szombat

8.30 tanulás

9.00 ima (ki távó hetiszakasz)

ima után héber filozófia – atyák mondásai

19.15 meláve demálke – szombat kikísérése

19.56 hávdálá

szeptember 10. vasárnap

9.30. Talmud Tóra két szinten (Radnóti Zoltán – Keserû Petra)

18.30 Elul program – 27. és 42. zsoltár (Hegedûs Pál)

Szeptember 11. hétfõ

7.00 reggeli ima

17.30 haladó héber (Radnóti Zoltán)

Szeptember 12. kedd

10.00 Gerinctorna??????? (még nem biztos!!!) – az érdeklõdõk nekem írjanak

szeptember 13. szerda

17.30 héber két szinten (Radnóti Zoltán – Keserû Petra)

szeptember 14. csütörtök

7.00 reggeli ima

18.30 Elul program – 49. és 73. zsoltár (Hegedûs Pál)

szeptember 15. péntek:

18.30 ima kezdés (gyertyagyújtás 18.39)

kellemes szombatot és jó sorsot!

Anikó – Zoli