Kedves Barátaim!

Nem oly rég néztem fel az íróasztalom mellett függõ diplomámra, és látom, immár 7 éve vagyok diplomás rabbi…

Elõtte meg voltam diploma nélküli J és úgy dolgoztam Újpesten majd Miskolcon… az is mûködött… de mégis csak egy diploma… biztonságot ad. Kevésbé félelmes a jövõ.

Ide, a „Károli”-ra meg alig több, mint két esztendeje jöttem.

Még megvannak azok a levelek, amiket akkor küldtem szét a barátaimnak, hogy tudják merre is vagyok.

Emlékszem, amikor Talmud Tórát tartottam a lakásomban, és a korábbi hitközségi elnök meg is „gyanúsított” azzal, hogy el akarom vinni magammal a híveket… pedig eszem ágában sem volt, csak tanítani akartam, mert volt rá igény. Hová vittem volna akkor???

Akkor már nagyon jól tudtam, hogy az emberek szeretnek gyártani olyan elméleteket, amikkel megerõsítik a bennük lévõ gondolatokat (akár a téveseket is). Önbizalmat ad. – és arra szükség van.

Hiszen az ismeretlen helyzet mindig ijesztõ, és szorongást kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról pedig képzelõdünk, elméleteket gyártunk, és elkezdünk szentül hinni benne.

Számomra is két esztendeje sok minden ismeretlen volt. A „menekülés”, a „bizonytalanság”, de tudtam azt is, hogy vannak mellettem emberek, és bárhová is vet a sors, számíthatok rájuk.

Ám minden barátnál van egy-két sokkal nagyobb barát, a Jóteremtõ által belénk programozott jóindulat, tudás, szeretet és bizalom. Kinek egyikbõl jut több, másikból kevesebb, kinek fordítva.

Viszont sok dolgot megtapasztaltam és megtanultam ezekben az években, leginkább az elmúlt bõ kettõben. Mindenekelõtt, ha a félelmeinktõl menekülünk, egyre messzebb akarjuk tartani õket önmagunktól, és minél távolabbinak akarjuk mutatni azokat önmagunknak, azok fittyet hánynak ránk, és annál nagyobbaknak és fenyegetõbbeknek látszanak.

– nem elmenekülni kell… a félelemtõl és a fenntartásoktól úgyse lehet…

Az ellopott telefonomban a bejelentkezõ mondatom (talán az ars poetica-m???) így hangzott:

„Ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére!”

A legenda ezt a mondatot De Gaulle tábornoknak adresszálja, bár más vélemények szerint a politikáját jellemezték ezzel a gondolattal a kortársai. Hogy ki mondta, az most számunkra teljesen indifferens, ami viszont fontos volt, az az, hogy észrevettem a saját életemen, hogy ha közel megyek a problémához, akkor az jelentéktelenné zsugorodik.

Mester Gyuri barátom szokta volt mondogatni, „Remegõ lábakkal nem lehet focimeccset nyerni.”

A kettõ majdnem ugyanaz.

A félelem elkísér bennünket. És az árnyéktól el lehet félve fordulni, ám sokkal jobb, ha rájövünk, hogy az csak egy árnyék.

És hogy jön mindez hozzám, az életemhez, a diplomámhoz?

Eleinte nagyon féltem, hogy a baj velem van. Hogy az enyhe „hiperaktivitásomat” J nem tudják kezelni az emberek.

Igen, én vagyok a hibás. Erõszakkal akartam változtatni önmagamon. Aztán rájöttem, hogy akik védekeznek (vagy sokszor visszatámadnak) nem is tõlem félnek, hanem sokszor önmaguktól. És ebben a felismerésben nagyon sokat segítettek azok az emberek, akik mellettem voltak, amikor baj volt.

Megtudtam, megtanultam tõlük, hogy nem kell folyton menekülnöm, hanem meg kell találni a világ egy békés negyedét, és el kell kezdeni építkezni rajta, hogy mindenkinek a legjobb legyen.

Annak is, aki adni akar, és annak is, aki kapni szeretne. – ez ilyen egyszerû.

A félelem pedig sokszor feltûnik. Leginkább, amikor nem akarjuk, vagy amikor teljesen biztonságban érezzük magunkat. Hogy miért is? Talán, mert a képzeletünket nem kötik reális határok. És a képzeletünk hajlamos arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat. A legkisebbõl is a legnagyobb katasztrófát sejtesse. (Bár hál’ Istennek közelében sem vagyunk.) Ebbõl szinte egyenesen következik, hogy a fantáziánk, azon része, amelyik a szorongásért „felel” egyre és egyre növekszik. Elméleteket gyártunk. Pedig csak félünk.

Hogy ilyenkor mit lehet tenni? Nagyon nehéz kérdés… de ezzel kezdem a levelemet… bele kell menekülni a gyõzelembe. Ez ellen nincs is más védekezés, csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket, amelyektõl félünk. Nem elmenekül az ember, hanem végiggondolja. Felismeri az árnyékot és legyõzi. Ehhez óriási akaraterõ kell. És persze fegyelem.

Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek.

Mi is olyan sokszor mondtuk ki azokat a bûvös mondatokat, hogy: „Átéltem!”, „Kibírtam!”, vagy „Túl vagyok rajta!” – igen, ez a félelem igazi eloszlatója!

Elias Canetti (1905-1994) a 76 éves korában Nobel díjat kapott zsidó származású író 55 esztendõs korában írta meg híres könyvét (esszéjét) errõl az érzésrõl. A címe: A túlélõ. Ajánlom mindenkinek olvasásra, aki hozzám hasonló cipõben jár(t).

És ez a „túlélés” nem harc kérdése… szó sincs bármi erõszakról!!

Idén a sávuoti beszédemben a törvényekkel kapcsolatban így mondtam: „Mennyien hiszik azt, hogy véres harcokban születik meg a siker, nem… mi zsidók tudjuk, hogy nem: a siker verejtékes munkában születik. Az erõszak nem lehet erény.”

A félelmeink ellen ez lehet a legjobb út.

Amikor rabbi lettem, nem tudtam mi lesz elõttem.

Ha az ember orvosnak, asztalosnak vagy kertésznek tanul, rengeteg példát lát maga elõtt… orvosok, asztalosok és kertészek ezrei sétálnak a városban.

De egy rabbi?? Legfeljebb regényekben.

Ám belejöttem.

És amikor ide jöttem a Károlira, szintén féltem, hiszen megmérettetés elõtt álltam. Féltem, mint, ahogy mindenki félt volna a helyemben.

Ám a közös munka meghozta a gyümölcsét.

Köszönöm mindenkinek így hét év és két év után.

A sikert nem a saját magunkon kell centiznünk. A munkánk jelzi a sikerünket, az mesél helyettünk.

A vasárnapi körzeti közgyûlésünkön annyira jól esett, ahogy belépésemkor köszöntöttek. Nem mondom azt, hogy könnybe lábadt a szemem, de azt igen, hogy zavaromban inkább leültem az elsõ kezem ügyébe akadó székre.

A közgyûlésen a Szepesi – terem teljesen megtelt (sajnos a mellékelt fotó csak a szüneti – csoportokba verõdött – beszélgetést ábrázolja). 5 új elöljárót választottunk meg, akibõl az egyikük, Gündert Anikó, aki egyébként a generációk klubját is vezeti a közösségünkben, megköszönve a bizalmat, lemondott.

Elöljáróságról egészségi állapota miatt szintén lemondott Hari bácsit örökös tiszteletbeli alelnöknek választotta meg a közgyûlés.

Az eddigi elöljárók (Halmos Gábor, Hegedûs Pál, Szepesi Judit, Vágó György) mellett az új elöljárók (ábécé sorrendben):

Gyertyános András közgazdász,

Ladányi György vállalkozó,

Sugár Sára tanár – pedagógus,

Varga István mérnök – informatikus.

Személy szerint is kívánok nekik sok sikert a munkájukhoz. Remélem és hiszem, hogy az úton, amin járnak, nem lesznek fenyegetõ árnyak, hanem csak barátságosan kísérõ jóbarátok, ehhez a személyük, jóakaratuk és jóindulatuk a biztosíték.

Nagyon értékes információ, és eredmény az a tény, hogy a másik négy megválasztott elöljáró közül hárman 35 év alattiak és hárman diplomások.

Sokan akarják már temetni a magyar neológiát. Remélem, õk olvassák ezt a levelet, és látják a tényeket.

Még három fontos dolgot szeretnék megemlíteni a levelem végén.

1.

Nagyon szépen köszönjük az adományozóknak az adományaikat, hiszen ennek köszönhetõen tudtunk beszerezni a tavasz és a nyár folyamán (a teljesség igénye nélkül):

· új nagyméretû hûtõszekrényt,

· sütõt és fõzõlapot,

· mikrohullámú sütõt,

· óriási méretû kihajtható napellenzõt a kertbe, az egész pergola fölé,

· fûnyíró gépet,

· „húsos” mosogatógépet,

· 9 asztalt és 54 széket a Szepesi terembe,

· nagyteljesítményû légkondicionáló berendezést a Szepesi terembe,

· és ami talán a legfontosabb, a padok szétvágásának a finanszírozása.

„Aki a közösségért hittel fáradozik, a Szent, áldassék a Neve, adja meg jutalmát!” (részlet a szombat reggeli imából)

2.

Zima András tanár úr nagyon érdekes elõadást tartott múlt hét péntek estéjén a kidduson a budai zsidóság történetérõl. Ebbõl nagyon szeretnék rendszert csinálni, hogy akinek van témája, vagy szeretne elõadni pár percben, örömmel veszi a közösség. Én is meg fogok kérni ismerõseimet (ilyen volt a Zima András és korábban a Fehér Dávid is), hogy ha van valami közérdeklõdésre számot tartó kutatásuk, mondanivalójuk, vagy bármi, akkor hajrá!

3.

Mellékelem Cseh Enikõ szigorlati dolgozatát (lásd: dolgozat.pdf) a Károli közösség életérõl a nõi karzatról szemlélve. A dolgozat egyébként ötöst kapott, de számunkra, (a közösség számára) ugyanilyen fontos, hogy egy egyetemi dolgozat született „rólunk” egy érdekes szemszögbõl… J – jó szórakozást az olvasáshoz. Aki nem tudja elolvasni, az itt tudja letölteni az olvasóprogramot: http://www.origo.hu/szoftverbazis/seged/rendszer/adberdr70_hun_full.html

+1.

kész az emléktábla!

Imarendünk:

Június 30 péntek

19.00: szombatfogadás

Július 1. szombat

8.30: tanulás

9.00: ima

ima után tanulás – atyák mondásai

21.15: beszélgetés és hávdálá

(a múlt héten teljesen jól éreztük magunkat!!! J )

július 3. hétfõ és 6. csütörtök:

7.15 reggeli ima

a Talmud Tórán nyári szünet van!

mindenkit szeretettel várunk:

anikó és zoli

www.zsinagoga.net