Kedves Barátaim!

Érdekes beszélgetésem volt ma (csütörtök) délután a közösségünk egyik tagjával. A sok-sok feltett kérdése mellett egy nagyon elgondolkoztatót kérdezett… egy nagyon érdekes kérdést…

Amire hirtelen válaszoltam is.. hogy jól-e, azt nem tudom.

Valahogy így hangzott a kérdés:

„Mit akarok én ettõl a közösségtõl?”

azaz miért dolgozok ennyit?

MI A CÉL??

Én azt válaszoltam, hogy egy olyan helyet szeretnék csinálni, karöltve a világi vezetéssel, amire mindenki, (így én is) büszke vagyok, mert oly – annyira jó hely.

Nagy vágyam, hogy az emberek azt mondják egymás között, „jó ide jönni!”

Hiszem, hogy az emberek majd szeretni fognak ide járni, és híre megy mindenhol, hogy ez a város legjobb zsinagógája. J küzdünk…

Ez a barátom erre azt mondta, hogy õ egy olyan helyet álmodott meg, ahol õ nagyon jól érzi magát. (azaz, ha mindenki jól érzi magát, az egy jó hely…)

És most eljött az este (éjjel, majd hajnal) és azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne ezt a két elvet és célt összekötni.

Ezzel párhuzamosan elértünk a zsinagóga egyik legfontosabb kérdéséhez, az egyén és közösség kettõséhez…

Tudjuk, hogy sötétben és hidegben nem lehet élni. Ha elzárjuk magunktól a fényt, borzasztó életünk lesz.

Mi a fény számunkra?

Ezt az önbecsülésünk és a társaink adják meg nekünk.

Meg kell õriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét.

Sõt, nem elég megõrizni, hanem táplálni is kell a fényt, a meleget…

Kényeztetni kell. Nehéz kérdés, hogy hogyan lehet kényeztetni a fényt? (Ez itt persze, hogy csak egy metafora, ám mégis életre kell önálló jelentésében)

Emlékszem az általános iskolai fizika órák bemagolandó mondataira. Mi is kell a tûzhöz?

Éghetõ anyag, megfelelõ hõmérséklet és oxigén.

A kényeztetés az ezen összetevõk mennyiségének növelése lehet.

Mi is, mint élõ lények, „36 fokos lázban élünk”. Szeretjük a világosságot, és menekülünk a sötétségbõl. Tápláljuk a fényünket. Hiszen minden fényforrás és melegség kialszik, kihûl, ha nem kap fûtõanyagot, táplálékot. Nekünk meg nem szabad hagyni kihûlni.

Mi is kell nekünk? Mi a mi fûtõanyagunk?

A kapcsolatok alfája és ómegája: a törõdés.

Törõdjünk társunkkal, akkor fog égni a tûz.

Ahogy már a második hete tartjuk meg a zsinagógában a beszélgetéssel egybekötött hávdálá szertartást. Múlt héten is több, mint tízen voltunk.

Nagyon jó beszélgetés volt, sok jó ötlettel és tapasztalattal. Közösségformáló és közösségépítõ. Törõdünk egymással, aggódunk egymásért. – eggyé válunk, egyéni örömünkre és a közösségért.

„Kettõs teher s kettõs kincs, hogy szeretni kell.”

Aggódunk és örülünk.

Ám ha ez ily’ egyszerû lenne, akkor az egész világ boldogságban úszna. Sajnos jelenleg is ezernyi veszély fenyeget bennünket. A kapcsolatokat, akár két ember (egykori vagy jelenlegi szerelmetes) együttélését, akár egy közösségét, legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti.

Ezt nyugodtan kiterjeszthetjük bármely közösség életére is. Mindig adni kell valami újat, valami szépet.

Ettõl boldogok leszünk. Siker és öröm.

Mire is gondolok?

Például ezen a héten volt a zsinagógában egy brisz… egy kisgyermeket felvettek Ábrahám szövetségébe (lásd mellékelt kép). Nem is tudom, mikor volt utoljára itt ilyen. Új emberek jöttek a zsinagógába, érezték az auráját. Büszkék voltunk magunkra.

És itt kell elmondani azt a hírt is, hogy elindult a körzetben egy kóser ételt biztosító gyermekmegõrzõ. Büszkén mondhatjuk el, hogy jelenleg Magyarország egyetlen zsinagógája a miénk, ahol ilyen van. Lehetséges, hogy nem tartozik bele egy zsidó gyermek-játszóház a zsinagóga elsõdleges funkciói közé, (bár igazából a bét-kneszet, a gyülekezés házába sok minden belefér) de ahány ember eljön közénk, látja a közösséget, az mind-mind csak nyereség számunkra. Hátha közelebb kerülnek hozzánk… hátha mesélnek valami jót rólunk.

Tudom, hogy erre azt is mondhatjuk, kit érdekel, mit beszélnek rólunk? Engem például igen… hiszen a mi zsinagógánk képvisel egy olyan utat, a magyar körzetek között, amit jó lenne több körzetnek is átvennie. Az önzetlen kinyílás, a gyakorolt demokrácia mindenképpen jellemzõ ránk. „Bét sálom”, a béke háza.

Sokat dolgoztunk az elmúlt hetekben, és ha hibát is követtem el, akkor valahogyan Heinésen azt mondanám:

Dieu me pardonnera, c’est son métier! (Isten megbocsát nekem, ez a mestersége!) Remélem, az emberek is…

Ami vezetett bennünket, az elöljáróságot, az az, hogy nem szürkülhet bele egy zsinagóga a puszta imádkozásba.

Amiképpen egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, törõdéshez, azokhoz a hangulatokhoz, szavakhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. A zsinagógának is joga van a mindig megújuló szeretethez.

Nem lehetünk megszokásból zsinagóga – látogatók, mert az a vég… Kedvesség nélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihûl.

Kedvesség nélkül minden zsinagóga elsötétedik és kihûl.

Kell a gyermekkacaj, kellenek a fiatal mosolyok, és kell a bölcs öregek tapasztalata, hiszen anélkül nincs jövõ (mondta ugyanaz a barátom ma délután, és ismét igaza volt…)

Persze a kedvesség elmaradására az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és a lustaság.

Jaj! Csak nehogy túl nagy árat kelljen fizetni érte.

Mi emberek is – mint a növények – arrafelé fordulunk, ahonnét fény és melegség sugárzik ránk. És ha a zsinagógában leljük meg ezt, akkor oda fogunk fordulni. Ha ott nem, akkor elfordulunk tõle. És nem csak mi, hanem mindenki.

És miért küzdök? Hangzott a kérdés…

Ezért!

Azért, hogy ne veszítsük el a saját jövõnket, a közösség jövõjét, hogy mindenki jól érezze magát, visszavágyjanak. Hogy a hasonlattal éljek, õrizzük a tüzet, önmagunkét, a kapcsolatainkét és a közösségét.

Imarendünk:

Július 7. péntek

19.00: szombatfogadás a kiddust Deutsch Ferenc Déri István adják

Július 8. szombat

8.30: tanulás

9.00: ima a kiddust Szerényi Imre adja

az ima után tanulás – atyák mondásai

21.10: beszélgetés

21.43: hávdálá

július 10. hétfõ

7.15 reggeli ima

július 13. csütörtök

7.15 reggeli ima Támuz 17 böjtnap

a böjt vége: 21.18

a Talmud Tórán nyári szünet van!

mindenkit szeretettel várunk:

anikó és zoli

www.zsinagoga.net

http://zsinagoga.crossnuke.com/ (még csak béta verzió!)

(az ötlet a hávdálá partin született és a kivitelezésért köszönet Seres „Sófárnyik” Attilának :))