Magyar Hírlap

Nem tudom, hogy Magyarországon a szociális háló tudatos szaggatásának ismételgetésén, a tolvajlás népnyomorító hatásának ecsetelésén túl, illetve a trükközést leplező, náci veszélyben utazó kommunikátorok gerinchajlító médiaorkánjában egyáltalán van-e esélye egy-két kvázi független szellemi műhelynek. Kellenének nagyon, ez teljesen nyilvánvaló. De a két parlamenti behemót ülepe alól érvényes megállapításokat eregetni meglehetősen nehéz. Örül az ember, ha lélegzethez jut.
A svéd akadémia döntéseit figyeli a tudományos világ

Az Echo Televízió Befejezetlen múlt című műsorának legutóbbi adásában az Edvard Benes nevéhez kötődő dekrétumokról volt szó, amelyek a háború után a kollektív bűnösség elvének alkalmazásával földönfutóvá tették a Csehszlovák Köztársaság több százezer német és magyar állampolgárát. Kun Miklós történész, egyetemi tanár vendége Martonyi János volt külügyminiszter és Duray Miklós szlovákiai parlamenti képviselő volt.

„Nagy engedményeket kell tennünk a békéért, a palesztinoknak pedig le kell mondaniuk álmaik egy részéről” – mondta Ehud Olmert az izraeli parlamentben. Az ellenzéki képviselők részleteket is szerettek volna megtudni a Jeruzsálem felosztására irányuló elképzelésekről, ám a kormányfő nem mondott bővebbet – az eddigi értesülések szerint – a kormány támogatását is élvező tervről.

Fenntartja véleményét az 1956-os forradalomról Havas Szófia szocialista képviselő, aki börtönből kiszabadult nyilaskeresztesnek nevezte a forradalmárokat a HVG-nek adott hétvégi interjújában. Mécs Imre ötvenhatos halálraítélt „óvodás viselkedésnek” tartja, hogy a képviselőnő őt szólította fel bocsánatkérésre.




