Nem tudom, hogy Magyarországon a szociális háló tudatos szaggatásának ismételgetésén, a tolvajlás népnyomorító hatásának ecsetelésén túl, illetve a trükközést leplező, náci veszélyben utazó kommunikátorok gerinchajlító médiaorkánjában egyáltalán van-e esélye egy-két kvázi független szellemi műhelynek. Kellenének nagyon, ez teljesen nyilvánvaló. De a két parlamenti behemót ülepe alól érvényes megállapításokat eregetni meglehetősen nehéz. Örül az ember, ha lélegzethez jut.
Nehogy baj legyen
Közéleti diskurzusunk kétfelé szétszálazható szövete olyan, mint egy Kínából importált, pamutnak kikiáltott, száz százalékban műanyag ing. Becsomagolva még úgy-ahogy kinéz, de magunkra venni már elég kellemetlen érzés, hiszen nem is erre mondtunk igent, nyúlik, deformálódik, és rövid idő alatt meglehetősen izzadságszaga lesz. Minden elemében olcsó. Na, de végtére is, mire számítottunk?
Ami ebből a sajtóviszonyokat illeti, nem írhat/olvashat mindenki National Geographicot. A színfalak mögé merészkedve látható azonban, hogy a nívótlanság a felelőtlenséggel pacsizik. Ügyek mindig vannak, ahogy melléjük rendelt hivatalos értelmezők, felnagyítók és bagatellizálók is. Ezekre kellene reflektálnunk – áldozni, legalább egy galambot, a józan ész oltárán. De mi, a nagybetűs nyilvánosság nem gyújtunk a rőzse alá. Nehogy baj legyen.
„Kétszeresére is nőhetnek a családok megélhetési költségei a jövőben” – hívta fel a figyelmet a családok közelgő problémáira Pelczné Gáll Ildikó. Szerinte mindennek a kormány alkalmatlansága az oka, mert neki vannak meg az eszközei arra, hogy az árak növekedését befolyásolja.
Csinos legyen
A híradás nagyjából rendben van, a tartalmát illetően pedig az egyik bulvárlap szalagcímét kell idézzük: „Nem számít a politikus mondandója, az a fontos, hogy csinos legyen.” Pelczné feltalálója tehát a pletykaújság közönségének igényszintjére kalibrálta az üzenetküldés tematikát. A párt honlapján ellenőriztük, frizura és kiskosztüm rendben volt, az intellektus tésztaszűrőjén azonban fennakadt az üzenet. Még csak utalás sincs arra vonatkozóan, hogy vajh, mely családoknak probléma az áremelkedés, nyilván nem mindegyiknek, de legalábbis nem egyformán. Készpénzként fogadva az állítást, jövőre nyolcvanezer forinttal is nőhet havonta a családi problémám. Dermesztően hangzik, de szerencsére sem a villanyár harmincszázalékos prognosztizált növekedése, sem az, hogy privatizációs listára tették a regionális vízműveket (majd biztos ötven százalékkal emelik a vízdíjat) nem támasztja alá. A tény egyébként elgondolkodtató, de más konklúziót követel. Azzal már nem is nagyon pepecselnénk, hogy az intervenciós gabonakészlet miképp függ össze az én családi terheimmel, és a megelőlegezett arányokkal sem nagyon vitatkoznánk, csupán azt kérdezzük, miért kell üveghangon pörgetni a motort, ha a gép háromezres fordulaton is felkapaszkodik a hegyre. A kormány távozását életszerű prognózissal, hihető számokkal és a vállalható alternatíva felvillantásával lehetne elősegíteni. A hetvenkét órás ultimátum és a nemzethalál-vízió erőltetése épp e cél elérését veszélyezteti. A magunk részéről a feltételes mód használatát száműznénk a közbeszédből. Pelczné Gáll Ildikó lehet az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Ugye milyen viccesen hangzik? Nem számon kérhető, elvi esélye pedig szinte mindennek van.
Rágalomszámláló
Rosszabb a helyzet a tények megítélése terén a patikamérleg másik serpenyőjében, mondhatni nagyobb benne az a kupac. A gazdasági miniszter kirakatpolitikája iskolapéldája annak, miként csuklóztatja a hatalom az őt ellenőrizni próbáló sajtót. Hogy simán lehet hazugságnak és rágalomnak bélyegezni tényfeltáró újságcikket különösebb következmény nélkül. Itt is a csomagoláson van a hangsúly. Nem kiskosztüm és asszonyos derű, hanem fiatalosra hangolt honlapon trendinek gondolt hazugságszámláló elhelyezése. A webmotor olajozottan működik, és kedvére szörnyülködhet az egyszeri szörföző, hogy Kóka úr a pannon puma etetése közben milyen nemtelen támadásokkal szembesül. Ismeretes, hogy trükkök százait vetik be a köztársaság barátai és üzletfelei, mégsem hallatszik a sajtó tiltakozó hangja. És itt nemcsak egy indokolhatatlan blöffel állunk szemben, hanem hárommilliárd forint kiutalásával három off-shore havernak, illetve a százötvenmilliós ingatlan utáni adóelkerülés tényével. A jogerős verdikt után pedig elégedjünk meg azzal, hogy idézzük: vége az SZDSZ elnökválasztási kampányának; új történet kezdődik. Idáig tartott a rágalomszámláló működése is, a jövőben ebben a formában nem foglalkozunk a Kóka Jánost személyében támadó híradásokkal, abbahagyjuk gyűjtésüket és megválaszolásukat itt a honlapon.
Csakhogy nem kezdődik új történet. Baromira nem kezdődik. Mert szerkesztőségek, értelmiségi csoportosulások agyalágyult bányászokként tolják maguk előtt a csillét, ügyelve arra, hogy ki ne boruljon a tartalma, mielőtt a célba érnek. Hogy mit szállítanak, másodlagos. Mindig is ezt csinálták, mert így kell. Megszokták. A magyar véleményformáló elit döntő többsége olyan, mint az az osztrák kamionsofőr, aki kihallgatásakor nem érezte magát felelősnek, amiért szemetet hozott Magyarországra. A rakomány fuvarlevele persze hamisítvány volt, de mint mondta, ő csak a munkáját végezte.
Ambrus Balázs, a Reakció rovatszerkesztője
