Héthatár
…úgy nyilatkozott, hogy „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmárnak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztollyal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.” A képviselő álláspontja megalapozott: apja Moszkvában tanult, „56-os mártír (nem egészen köztudott, hogy hol és mikor és hogyan lett azzá), nagybátyja hajdani „pufajkás”, utóbb buzgó „56-os koszorúzó, anyai nagyapja a szovjet hadsereg tábornoka, férje orosz.
Viszont sajátos paradoxon, hogy ahol parlamenti mandátumot kapott pártja ajándékaként, azt a helyet úgy hívják, hogy Magyarország.
Amely államnak a rendszerváltoztató parlamentje az alábbi törvényt hozta 1990/XXVIII. szám alatt:
„A szabadon választott új Országgyűlés halaszthatatlan feladatának tartja, hogy törvénybe foglalja az 1956. októberi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét. Az újkori magyar történelem e dicső eseménye csak az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhető. 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és hogy a haza függetlenségért semmilyen áldozat nem hiábavaló. A forradalmat követő megtorlás visszahelyezte ugyan a régi hatalmat, de nem volt képes kiirtani a nép lelkéből 1956 szellemét. Az új Országgyűlés kötelességének tartja, hogy ébren tartsa és ápolja a forradalom és szabadságharc emlékét. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy 1956 szellemének megfelelően mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében, ezért első ülésén elsőként a következő törvényt alkotja. 1. § Az Országgyűlés az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét törvényben örökíti meg. 2. § Október 23-át, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját nemzeti ünneppé nyilvánítja.”
Emez emlékeztető írójaként és törvénytisztelő magyar állampolgárként javaslom minden olyan közhatalmi személynek, szervezetnek és intézménynek, amelynek jogában áll törvényjavaslatot benyújtani az Országgyűléshez, hogy vegyen sürgősséggel naprendjére egy olyan törvényi kezdeményezést, amely megvédeni hivatott a magyar történelem azon értékeit, amelyek – mentálisan és spirituálisan – megalapozták a nemzet legújabb kori demokratikus és patrióta átalakulását.
A törvényjavaslat kidolgozásához azokat a törvényszövegeket ajánlhatjuk irányadóként, amelyek Európa számos szabadelvű és nemzeti elkötelezettségű országában a „holokauszttagadást” határozza meg és kötelezi büntetni.
A törvény kidolgozását, benyújtását és elfogadtatását megelőzően azt javasoljuk a most meg nem nevezett, de szövege alapján egyértelműen azonosítható képviselőt az Országgyűlésbe ajánló parlamenti frakciónak, hogy vonja vissza jelöltjét onnan, ahol jelenléte folyamatosan sérti a szabad Országgyűlés hivatkozott törvényét, továbbá kérjenek tőle felvilágosítást, vajon szovjet nagyapjának valamelyik őse nem szolgált-e az 1849-es orosz invázió katonájaként Magyarországon, mert ha igen, akkor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléke is fokozott védelemre szorul.
Alexa Károly, irodalomtörténész
