Új Szó
A szlovák kulturális miniszter kijelentésére reagálva, mely szerint a második világháború után egyetlen embert sem deportáltak Magyarországra csak azért, mert magyar nemzetiségű volt, a pozsonyi Új Szó munkatársa a lap tegnapi számában megállapítja: ez az első látásra abszolút állítás elvileg igaz. Legalábbis abban az értelemben, hogy nyilván aligha akadt a körülbelül hatszázezer magyar között sok olyan egyén, aki ne üdvözölte volna annak idején, hogy a Csehszlovákiának ítélt Felvidék „visszatért az anyaországhoz”. Kizárólag nézőpont kérdése azonban ugyanígy az is, hogy áruló és kollaboráns volt-e az egész szlovák nép, hiszen a szlovák fasiszta állam polgáraiként épp olyan szövetségesei voltak Adolf Hitlernek, mint Horthy magyarjai a „visszatért Felvidékkel” együtt. Ugye, milyen ostoba következtetésekre csábíthatja az embert, ha a történelembe utólag igyekszik belebarmolni? Marek Madaric kijelentése tehát a legnyomósabb érv amellett, hogy a politikusok – nemzetiségre való tekintet nélkül – tökéletesen alkalmatlanok bármilyen történelmi vonatkozású probléma megoldására. Következésképpen el kell tiltani őket az efféle cselekményektől. Vagy azért, mert a politika általában szellemi nyomorba dönt, vagy azért, mert a politikusok szinte valamennyien eleve arra utaznak, hogy célirányosan – mégpedig csakis önös érdekből – átverhessék mindenkori lehetséges választóikat. Hiba lenne hát e konkrét esetben is azt feltételezni, hogy Marek Madaric annyira buta ember, amennyire azt szóban forgó kijelentése nyomán esetleg feltételezni lehet. Inkriminált kijelentésével ugyanis egészen biztosan „csupán” azon lehetséges választópolgárok szellemi szintjére akart időlegesen lesüllyedni, akikről ő maga azt feltételezi, hogy mindenkor mozgósíthatóak a legkülönfélébb vélt és valós ellenségekkel szemben. Fájdalom, be kell látni, hogy ilyen emberek bizony vannak bőven Szlovákiában is. Nem csoda hát, hogy jellemzően épp ebből a tényből indulnak ki a populizmus és a demagógia lehető legalattomosabb és legcsököttebb letéteményesei, vagyis a folyamatos népbutításra építő politikusok. A helyzet pedig sajnos azért marad még jó ideig reménytelen, mert a szélhámosoknak egészen addig „igazuk van”, amíg van kuncsaftjuk.
