Magyar Hírlap
Látja, látja, hiába lett aztán (nem is túl sokára) igazzá, amit önmerényletével – idő előtt – üzenni akart a világnak: a jobboldalon (például a magát Magyar Nemzetnek nevező újságban) még most is akad, aki orcája pirulása nélkül ír le olyasmit, hogy „lehullt a lepel a rasszizmus vádját mesterségesen életben tartó politikáról”, aki szerint „a rasszizmus úgy kell a gondolatok, eszmények és távlat híján uralkodó baloldali koalíciónak, de legalábbis az azzal való vádaskodás lehetősége, mint egy falat kenyér”
Azt írja Szentgyörgyi Zsuzsa: (Wahrmann Mór) „az első zsidó származású képviselő a magyar országgyűlésben. Nos, Wahrmann Mór nem volt zsidó származású. Wahrmann Mór egyszerűen, származás nélkül, zsidó volt. A pesti zsidó hitközség elnöke volt, zsidóként halt meg, a zsidó temetőben nyugszik. Ritka az olyan alkalom, hogy a (nyomtatott vagy elektronikus) sajtóban helyesen használják a jobb sorsra érdemes származású szót. A hibás használatnak alapvetően két okát figyeltem meg. Az egyik a tudatlanság (ezt nem feltételezem a jelen esetben), a másik az eufemizmus: jelezni kívánom, hogy az illető zsidó (cigány, szerb stb.), de ez kínos: nehogy már antiszemita, rasszista, nacionalista legyek. Ekkor jön a származású.

