Forrás: Magyar Hírlap

Az izraeli parlament elnöke ellenzi a gázai kivonulást, de támogatja a végrehajtását

Izrael egyoldalú gesztust tesz az augusztusra tervezett gázai kivonulással, s ezt a palesztinok a gyengeségünk jeleként értékelhetik – mondta az MH-nak adott interjúban Reuven Rivlin, a knesszet (parlament) elnöke. Szerinte ehelyett a békére kellene koncentrálni, erre azonban csak akkor van esély, ha a palesztinok lemondanak a terrorról és az izgatásról.

Rivlin nehezen tudja elképzelni a két nép szétválasztását fotó: Soós MilánElnöksége öt éve alatt először találkozott az első számú palesztin vezetővel, Mahmud Abbasszal George W. Bush. Kínál ez a találkozó új esélyeket a békefolyamatnak?

Mindenki reménykedik – az izraeliek, a palesztinok, az amerikaiak, az egész nemzetközi közvélemény. Természetesen reménnyel kell a jövőbe tekintenünk, de nem lehetnek illúzióink. Az elmúlt tizenöt év során többször gondoltuk már, hogy a legjobb úton haladunk a béke felé, de a vége sajnos mindig katasztrófa lett – igaz ez az oslói megállapodásra és a libanoni kivonulásra is. A nemzetközi béketervet – az úgynevezett útitervet – csak akkor lehet megvalósítani, ha a palesztinok lemondanak a terrorról, az Izrael és a zsidók elleni izgatásról. Persze Izraelben is vannak viták, de mi tiszteletben tartjuk a demokrácia játékszabályait. A knesszet elfogadta a gázai kivonulási tervet, és ez a döntés mindenkit kötelez. Ahhoz azonban jogunk van, hogy mindent megtegyünk a döntés megváltoztatása érdekében.

Ön a kivonulás legkeményebb ellenzői közé tartozik. Miért nem támogatja egykori szövetségese, Ariel Saron kormányfő tervét?

Ha gesztust teszünk anélkül, hogy tudnánk, ez a lépésünk hová vezet, akkor félő, hogy újabb csalódásban lesz részünk. A palesztinok szerint a gázai kivonulás semmi – ők az összes olyan területet visszakövetelik, amelyet Izrael 1967-ben elfoglalt. Ez elfogadhatatlan, akárcsak az a követelésük, hogy a menekültek visszatérhessenek régi otthonukba – akár Izrael Állam területére. Ezzel ugyanis a zsidó állam léte kerülne veszélybe. Vagyis messze vagyunk még attól, hogy megállapodásra jussunk. Amíg a palesztinok úgy érzik, hogy a terrorizmussal bármit elérhetnek, addig nem lesznek hajlandók kompromisszumot kötni. Az egyoldalú gesztust pedig így értékelhetik. Vagyis még rosszabb helyzetbe kerülhetünk a gázai kivonulás után.

Mi lenne a megoldás?

Nem gesztusokat kell tennünk, hanem a békére koncentrálnunk. A valódi béke nem néhány hónapra, hanem örökre szól, és Izraelben mindenki erre vágyik. Izraelben végül is mindenki menekült, aki azért jött ide, mert menedéket keresett, ahol zsidóként, emberi lényként biztonságban élhet egy szabad és demokratikus országban. A demokrácia iránti vágyat osztja az az 1,2 millió palesztin is, aki testvérként tekint ugyan a többi palesztinra, de nem adná fel izraeli állampolgárságát, tiszteletben tartja az izraeli törvényeket. A zsidók nem konfliktusban, hanem háborúban állnak a palesztinokkal, akik ugyanarra az aprócska földdarabra tartanak igényt, amelyen mi is élünk – velük közösen. Ez a probléma lényege. A világ nem érti, hogy lehetetlen szétválasztani a zsidókat és a palesztinokat, hiszen együtt élünk, de mindkét fél azt hiszi, neki van igaza. A világnak – az araboknak is – el kell fogadniuk azt a tényt, hogy Izrael Állam megmarad – mindörökre. A holokauszt megtanította a zsidókat arra, hogy nincs más módjuk a túlélésre, csak az, ha van saját államuk, egy zsidó állam.

Jobbnak látná, ha még a kivonulás előtt megtartanák a palesztin parlamenti választásokat? Ezt júliusra tervezik, de felvetődött, hogy novemberre halasztják.

Demokratikus ország vagyunk, tehát nem avatkozunk más népek belügyeibe. A palesztinok joga eldönteni, mikor tartanak választásokat. A nemzetközi béketerv, amelyet elfogadtunk, két feltételt szab: a terrorizmus és az Izrael elleni izgatás leállítását. Addig Izrael nem tárgyal a palesztinokkal, amíg le nem számolnak a terrorral. Azért nem tárgyaltunk a néhai Jasszer Arafattal sem, mert terrorista volt. Most mindenki győzköd minket: miután Arafat, a béke akadálya eltűnt, és a palesztinoknak új elnökük van, tárgyaljunk vele. Tehát ma már elismerik, hogy Arafat a béke akadálya volt – de nem Arafat, az ember az érdekes, hanem az eszme, amelyet képviselt. Arafat, az arafatizmus azt jelenti, hogy a terrort eszközként használják céljaik elérése érdekében. Ezzel kell a palesztinoknak leszámolniuk. Ha nem teszik meg, akkor a knesszet is megváltoztathatja a kivonulásról hozott döntését.

Milyen belső problémákat, konfliktusokat okozhat az izraeli társadalmon belül a kivonulás? Reális valamiféle polgárháború veszélye?

A terv értelmében ki kell ürítenünk a gázai telepeket, amelyek az izraeli kormányok – valamennyi kormány – engedélyével, illetve utasítására épültek. Vannak családok, amelyeknek már a harmadik nemzedéke él ezeken a településeken. Ez a helyzet földrengést okozhat az izraeli belpolitikában, mert sokan vannak, akik szerint a kormány döntése hiba volt. Ha a kivonulás polgárháborúba torkollna, az tragédia lenne a zsidó nép számára. Ezért most mindannyiunknak az a dolga – függetlenül attól, hogy helyeseljük-e a kivonulást vagy ellenezzük, mint például én -, hogy megértessük az izraeliekkel: a demokratikus játékszabályokat be kell tartani. A többség – még ha csak egyfős is, mint amilyennel a knesszet az oslói megállapodást elfogadta – az többség, amelynek a döntése demokráciában kötelező érvényű. A kormányfő kidolgozta a kivonulási tervet, amelyhez megszerezte a kormány és a knesszet többségének támogatását. Az persze lehet, hogy a terv végrehajtása politikai válsághoz, előrehozott választáshoz vezet – de a parlamenti választást egyébként is legkésőbb 2006 novemberéig meg kell tartani. A kampány döntő témája pedig mindenképpen az lesz, sikerült-e végrehajtani a kivonulást vagy el kellett halasztani.

Szóba került, hogy le kellene rombolni az elhagyott zsidó otthonokat. Önnek mi a véleménye erről?

Ha egy békemegállapodás keretében hagynánk el Gázát, akkor szóba sem kerülhetne a telepek lerombolása. De nem erről van szó. Lehet, hogy palesztin terroristák költöznek olyan emberek otthonába, akiknek a szeretteit palesztin terroristák ölték meg – például annak a férfinak a házába, akinek a szülei a holokauszt túlélőjeként érkeztek Izraelbe, terhes feleségét és négy lányát pedig a terroristák valósággal lemészárolták. Mit gondol, mit érezhet ez az ember? Amikor békét kötöttünk Egyiptommal, és kivonultunk a Sínai-félszigetről, mindent otthagytunk érintetlenül – a béke megérte ezt az áldozatot. Most viszont egyoldalú gesztust teszünk, és fogalmunk sincs, mivel fogják ezt honorálni, nem értékelik-e a gyengeségünk jeleként. Szóval magam sem tudom, mit gondoljak. De nem is az a legfontosabb kérdés, hogy mi lesz az otthagyott házak sorsa.

Kö­zel­kép

Reuven Rivlin 1939-ben született Jeruzsálemben. A Héber Egyetem jogi fakultását végezte el. 1988 óta parlamenti képviselő, 2001 márciusától 2003 februárjáig kommunikációs miniszter volt, akkor választották meg a knesszet elnökének. Nős, négy gyermeke van.

Személy szerint elfogadja, hogy önálló palesztin állam alakuljon?

Izrael elfogadta azt az elvet, hogy két független állam létezik majd egymás mellett: egy zsidó és egy palesztin – tehát semmi jelentősége, hogy én személy szerint elfogadom-e ezt vagy sem. A tény tény marad. Ettől függetlenül úgy gondolom, lehetetlen a két népet szétválasztani. Együtt kell élnünk, ismernünk kell a másik nyelvét, kultúráját. A palesztin gazdaság életképtelen az izraeli nélkül. Az együttélést pedig nem papírok, megállapodások írják elő, ennek szükségét éreznünk, átélnünk kell – végül is unokatestvérek vagyunk. A Biblia szerint egy apától, Ábrahámtól származunk. Az alapvető különbség a zsidók és a muszlimok között az, hogy ki volt kiszemelve az Istennek szánt áldozatra: Izsák-e, a zsidók ősatyja vagy Iszmail, a muszlimoké.

Medgyesi Csilla