Forrás: Magyar Hírlap

Meghökkentő elegáns plakátok

Vasárnap nyílik az 51. Velencei Biennálé, amelyen Kicsiny Balázs groteszk installációi képviselik Magyarországot.

Meghökkentő elegáns plakátok. Az egyiken két reverendás alak lépdel egymásnak háttal – azonos sílécen – ellenkező irányba, síbot helyett a hajózásban használt, 17. századi asztrológiai eszközt, a Jákob botját tartják kezükben, fejükön világító párbajtőrsisak, amelyet trolibusz áramszedője köt össze a felső áramvezetékkel. A bizonyosság és bizonytalanság, a helykeresés és a védekezés metaforapárja. A másikon gyékényből fonott méhkast borított fejére a láncokkal körbetekert figura, aki bőröndöt és horgonyt hurcol magával a tengerre szállás és a visszatérés szimbólumaként. Ilyen és ehhez hasonló, egymással lazán összefüggő öt installációval, illetve videovetítéssel tölti meg a Giardini Publici magyar pavilonjának öt termét a negyvenes éveiben járó Kicsiny Balázs képzőművész mint hazánk egyszemélyes képviselője az 51. Velencei Biennálén.

Fitz Péter díjnyertes kurátornak – a Kiscelli Múzeum igazgatójának – azért esett rá a választása, mert az aktuális európai kortárs ideált testesíti meg: egy évtizede kétlaki életet él Londonban és Budapesten. Az egykori brit gyarmatbirodalom fővárosában szembesült először egy tenger nélküli ország szülöttje a világ körüli utazások varázslatos légkörével és ennek kultúrtörténeti hátterével. Ágy került érdeklődésének középpontjába alkotásainak készítésében is a bolygó zsidó biblikus alakja éppúgy, mint a bolygó hollandi közismert mondája (ez utóbbi szerepelt a közelmúltban egy leideni templomban is, a hollandiai magyar kulturális évad során). A Schubert Téli utazás dalciklusától ihletett installációját május elsejéig láthatta a hazai közönség az Óbudai Társaskör Galériájában. Kimondottan a velencei előzetes terepszemle nyomán született az Ivócsarnok című különterem berendezése tizenkét térdeplő, pizsamás modellel, akik gumicsizmát húztak lábukra és mélytengeri búvársisakot a fejükre, mégis megpróbálnak serlegből inni. Nekem a márványpadlóra vetített hatalmas óra számlapján négykézláb körbemászó susztergyerekről önkéntelenül Munkácsy ásító kis inasának arcképe jutott eszembe, ahogyan a gyékényből gondosan fonott, takaros méhkasok is mintha az ősi magyar népművészet hírnökei lennének Velencében. Ágy az európai kultúrkör bezárul.

Wagner István

Comments are closed.