Forrás: Magyar Hírlap

Márton László, író

TGM többszörösen téved. Nem a franciaországi történésekből indul ki, hanem saját politikai nézeteit vetíti rá a helyzetre.

Tamás Gáspár Miklós köszönetét nyilvánítja a francia népnek, mert az elvetette az Európai Unió alkotmányát. A köszönetet elhárítom, mert én például mint „francia nép” igennel szavaztam. Voltunk még 12806393-an, akik így tettünk, akik nemmel szavaztak, persze többen, egész pontosan 15450279-en voltak. Lehet, hogy ők begyűjtik TGM bókjait, bár udvarias ember ilyenkor azt válaszolja: szóra sem érdemes!

TGM többszörösen téved. Nem a franciaországi történésekből indul ki, hanem saját politikai nézeteit vetíti rá a helyzetre. Mivel nézeteinek nagy részét osztom, nem ezeket kívánom cáfolni, csupán a tényeket helyükre állítani.

A nem kétmillió-hatszáznegyvenhárom- ezres többséggel győzött, az elutasítást tehát kétségbe vonni nem lehet. A szavazásra jogosultak számát (41 millió hétszázkilencvenezer) tekintve mégsem állítanám, hogy a „franciák” mondtak nemet. Ez pedig az alkotmány és az EU jövője szempontjából mégsem ugyanaz.

TGM szerint nem igaz, hogy a szavazók belpolitikai okokból utasították el az alkotmányt. Dehogynem igaz! A népszavazást megelőző vita során a munkanélküliségtől Törökország esetleges csatlakozásáig mindenről szó esett, az alkotmányról viszonylag kevés. A 436 cikkelyből álló, majdnem kétszáz oldalas kiadványnak nem volt szüksége arra, hogy „bestseller” legyen; minden választópolgárnak ingyenesen kézbesítették. A hosszú és bonyolultan fogalmazott szöveg legfőbb hátránya éppen az, hogy a közember számára úgyszólván érhetetlen – népszavazásra bocsátása nem a demokráciát, hanem a zűrzavart erősítette.

A szavazatok megoszlásából kitűnik az alkotmány elutasítása és a gazdasági helyzet: a munkanélküliség, a jövedelmek aránytalan különbsége és a létbizonytalanság közötti igen szoros összefüggés. Lille és Marseille, Párizs külvárosa egyértelmű nemmel, Strasbourg igennel szavazott. A munkások és alkalmazottak nemmel, a közép és felső osztályok tagjai igennel.

A nemmel szavazók koalíciójában sikerrel agitáltak olyan alakok, akikkel – tudomásom szerint – TGM nem szívesen rázna kezet. A jelentéktelenné zsugorodott kommunista párt mindig is az európai egység ádáz ellenfele volt. Most egy gyékényen és nagyjából azonos portékát árult a szélsőjobboldali, antiszemita Nemzeti Fronttal és az ultrakonzervatív szuverenistákkal. Alig hiszem, hogy köszönetet érdemelne a cinikus, köpönyegforgató Laurent Fabius, aki a francia politikusok közül egyedül, kelet-európai áradattal és magyar bevándorlókkal rémisztgette a választókat.

Az európai szociáldemokrácia általános válsága a francia szocialistákat a többieknél is jobban sújtotta, útkeresés helyett törzsi háborút folytatnak egymással. Ettől azonban még igaza lehet Európa-párti vezetőinek, akik megkísérelték különválasztani a kormány kritikáját az alkotmányétól, és figyelmeztettek arra, hogy elutasítása zsákutcába viszi az uniót.

Végül egy pont, ahol véleményem alaposan eltér TGM-étől. Én is ismerek alkotmány nélkül vagy a javasolt szövegnél jóval rövidebb és egyszerűbb szövegű alkotmánnyal működő demokráciákat. De vajon jobban érzi-e majd magát Európa egységét megtestesítő elnök, közös külpolitika és ezt alkalmazó külügyminiszter, önálló és szükség esetén a NATO-tól függetlenül alkalmazható haderő nélkül? Kevesebb lesz-e a bürokrácia Brüsszelben, ha a hatásköröket nem rögzíti pontosan fogalmazott szöveg? Jobb lesz-e a magyarok közérzete, ha a kisebbségek jogait ezentúl sem védi nemzetek feletti alkotmány?

Tamás Gáspár Miklós nemcsak ragyogó elme, de nemes lélek is. Előbb-utóbb bizonyára elismeri, ha túloz vagy téved.