Izrael hivatalosan is átadta a ciszjordániai Jerikó biztonsági ellenőrzését a Palesztin Hatóságnak. Az erről szóló megállapodást a nap folyamán írták alá a két fél képviselői. A kivonulás formális megerősítéséhez a palesztinok ragaszkodtak, míg Izrael eredetileg csak egy kézfogással akarta szentesíteni a katonák kivonását.
Izraelben új katonai szolgálatmegtagadó mozgalom indult. 250 harmadikos és negyedikes középiskolás levelet küldött a miniszterelnöknek, a honvédelmi miniszternek és a vezérkari főnöknek, melyben kijelentették, hogy nem hajlandók bevonulni a hadseregbe, mert mint írják, ellenzik a ’67-ben elfoglalt palesztin területek megszállását és elnyomását.
Izrael történetének egyik legnagyobb pénzmosási botránya borzolja a kedélyeket a Földközi-tenger partján. Az Izraeli Rádióban bejelentették, hogy a rendőrség egy évig tartó titkos nyomozás után kihallgatásra rendelte a Hapo”alim nevű izraeli bank egyik fiókjának teljes személyzetét, mivel úgy gondolják, hogy cinkosok voltak számos nemzetközi pénzmosási manőverben. Az izraeli rendőrség gyanúja szerint külföldről komoly összegben, gyanús eredetű pénzeket utaltak a bankhoz, ahol egy ideig pihentették, majd továbbutalták – általában ismét külföldi számlákra – a közben legalizált tőkét. A bank fiókjában ily módon több százmillió, kétes eredetű dollárt moshatott tisztára mintegy 200 ügyfél, melyek közül a rendőrségnek 45 ellen bizonyítékai is vannak.
Engedjenek meg nekem egy kicsit kopottas mondatot: kedden Nemzetközi nőnap van. Világszerte egyre népszerűbbé váló gondolat – a béketeremtő nők jobb politikusok lennének. Az izraeliek több mint harmada szerint már rég béke lenne a Közel-Keleten, ha a nők irányítanák a térséget. A lakosság többsége pedig áldásosnak tartaná a nők nagyobb részvételét a közéletben, mivel ez közelebb hozná a térség politikai válságának megoldását.
Izraelben még mindig nincs 2005-ös költségvetés, és ha a hónap végéig nem sikerül megszavaztatni, akkor automatikusan megbukik a Saron-kormány. A törvények szerint júniusban parlamenti választások lesznek, és senki sem tudja, mi lesz a gázai kivonulás sorsa. A kormányfő ez ügyben bejelentette, hogy a parlamentben két hét múlva lesz a költségvetés második és harmadik olvasatának sorsdöntő megszavazása.
Az izraeli civil mozgalmár nők az utóbbi években felhívták magukra a politika figyelmét. A „négy anya kampánya” 2000-ben elérte a libanoni kivonulást, melyet a különböző baloldali mozgalmak már évtizedek óta eredménytelenül sürgettek; a telepesek jobboldali radikális asszonyai „Nők zöldben” néven a ’67-ben elfoglalt területek megtartásáért küzdenek, a baloldali radikális nők pedig fekete ruháikban lassan húsz éve tüntetnek a kivonulásért minden pénteken a forgalmas csomópontokon. A több mint négy éve tartó intifáda is megteremtette saját baloldali nőmozgalmát, az Útelzárások felügyelői, vagyis Machsom Watch (ejtsd: maszom voccs) néven.
Izraelben ötre emelkedett a pénteki tel-avivi merénylet halálos áldozatainak száma. Az Iszlám Dzsihád közben újabb merényletekkel fenyegette meg Izraelt. Közben egyre nagyobb hullámokat kavar a „ki a felelős?” kérdés boncolgatása. Uzi Dayan, egy volt katonai vezető nyilatkozata szerint Izrael miniszterelnöke, Ariel Saron tehet mindenről, mert még mindig nem fejeztette be a védelmi kerítés és falrendszer építését, még mindig csak 214 km készült el a tervezett 600 -ból, ami elkészülte után megakadályozhatná a merényleteket.

