Forrás: TűsarokAz izraeli civil mozgalmár nők az utóbbi években felhívták magukra a politika figyelmét. A „négy anya kampánya” 2000-ben elérte a libanoni kivonulást, melyet a különböző baloldali mozgalmak már évtizedek óta eredménytelenül sürgettek; a telepesek jobboldali radikális asszonyai „Nők zöldben” néven a „67-ben elfoglalt területek megtartásáért küzdenek, a baloldali radikális nők pedig fekete ruháikban lassan húsz éve tüntetnek a kivonulásért minden pénteken a forgalmas csomópontokon. A több mint négy éve tartó intifáda is megteremtette saját baloldali nőmozgalmát, az Útelzárások felügyelői, vagyis Machsom Watch (ejtsd: maszom voccs) néven.
Az izraeli hadsereg válaszul az Al Aksa terrortámadásaira, útelzáró betonakadályokat, ellenőrzőpontokat állított fel és afféle kantonokra, kisebb területi egységekre osztotta fel Ciszjordániát az ottani zsidó települések védelmében. A kantonokon belül általában palesztínok élnek, határaikat pedig a környező izraeli telepek jelölik ki, mivel a cél a hatékony katonai ellenőrzés érdekében valamiféle területi egység megteremtése, valamint a palesztín és a zsidó részek szétválasztása volt.
A kantonokra szabdalt palesztín területek közt pedig csak a hadsereg által ellenőrzött hivatalos átjárókon közlekedhet a palesztín lakosság, ami azt jelenti, hogy ha valaki meg akarja látogatni a szomszéd helységben élő rokonát, vagy akár csak el akar jutni munkahelyére, akkor át kell haladnia ezeken az ellenőrző pontokon, a machsomokon.
A machsomok működését, illetve a hadsereg munkáját ellenőrző női emberjogi mozgalmat 2001 januárjában alapította három izraeli nő, miután a helyi médiában olyan hírek jelentek meg, hogy a kiskatonák ezeken a helyeken rendszeresen megalázzák, olykor tettlegesen is bántalmazzák az átkelni szándékozó palesztínokat.
A nők először Jeruzsálemben szerveződtek csoporttá. Térképeket és időbeosztásokat készítettek, két-öt fős munkaközösségeket alkottak, hogy állandóan jelen lehessenek a mashomoknál. Jelenleg négy központ szervezésében, mintegy ötszáz nő jár élő lelkiismeretként civil felügyeletet gyakorolni az egyenruhások, kvázi a hatalom felett. A legnagyobb csoport Tel Avivban található, de virágzik a jeruzsálemi, az északi és a déli állomás is. A machsom watch aktivistái általában idősebb, 40-50 év körüli értelmiségi nők, akiknek a gyermekei már felnőttek, így megengedhetik maguknak az időt és energiát nem kímélő önkéntes munkát. Naplót vezetnek a napi őrségről, és gyakran házi videókamerával is dokumentálják az atrocitásokat az útelzárásoknál, de jelenlétükkel képesek megelőzni is azokat. Ha rendkívüli esemény történik, a helyzethez mérten megpróbálnak beavatkozni, annak ellenére, hogy a katonák nehezen tűrik a civilek közbeszólását.
A lesben álló nők munkájának köszönhetően így rendszeresen napvilágra kerülnek az incidensek, honlapjukon megírják a történteket, és az izraeli médiával is közlik a látottakat. Az évek során érdekes kapcsolat alakult ki e szervezet és a hadsereg között. A kezdeti elutasítást mára felváltotta az együttműködés; fontos közvetlen telefonszámok kerültek a nők birtokába vészhelyzetek esetére és rendszeresen találkoznak magas rangú tisztekkel, hogy megbeszéljék a látottakat. A hadsereg is belátta, hogy a palesztín lakosság feletti erőfitogtatás újfajta problémákat vet fel, amelyekkel a 18-20 éves katonák nehezen bírkóznak meg.
A Machsom Watch nem definiálja magát feminista szervezetként, jelmondata: „nők az emberi jogokért” és működése mégis kimeríti egy feminista szervezet minden követelményét. Hangot ad a nőknek, láthatóvá teszik őket, „bekapcsolja” őket a politikába. Miközben a megfigyelő nők ellenőrzést gyakorolnak a hadsereg fölött, valójában a militarizmussal, a hagyományos férfias értékrenddel is fölveszik a harcot.
Nina Majorek több mint három éve jár szombatonként a palesztín területekre. Ahogy meséli, többször megmutatta férfibarátainak is az útellenőrzések mindennapjait, a napi megaláztatások különböző formáit, ám a kísérletek sorra kudarcba fulladtak, mert a kiskatonák különösen nehezen viselték a férfiak jelenlétét. Az anyjuk korú nők viszont nem zavarják őket, sőt jelenlétük csökkenti a feszültségeket.
Az 51 éves Nina kimerülve érkezik jeruzsálemi otthonába egy-egy szolgálati nap után, de lelkiismerete nem engedi, hogy feladja az önkéntes munkát. Szerinte a mahsomok mellett nem csak politikai és biztonsági, de izraeli gazdasági érdekek is szólnak: többször tanúja volt, hogy az egyik kantonból a másikba romlandó árut, élelmiszereket szállító teherautókat napokra – de a nyári hőségben az is elég, ha hosszú órákra – félreállították, míg a konkurrens izraeli cégek árui gond nélkül bejutottak a palesztín településekre. Nina az egész probléma gyökerét a „67-es területek zsidó településeiben látja, mivel az útelzárások, a kantonrendszer, a korrumpáló és embertelen helyzetekbe kényszerítő ellenőrzési rendszer mind ezek védelmében jött létre.
Shiri Zsuzsa
