Eszembe jutott, hogy mily furán érintett a Napfény íze nézése közben az, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt-című dalt dúdolják a család tagjai. Aztán elolvastam Szántó T. Gábor Európai látkép zsidó szemmel-című cikkét.

Erdély a székelybácsis vicceken, a kalotaszegi szőtteseken és a székelyudvarhelyi „polgár”-mesteren kívül még arról híres, hogy a reformáció korában felindult vallási gondolkodók ténykedése egy kifejezetten precedens-értékű „vallási türelmi zónává” tette.

(…) Nem szeretném azt hinni, hogy a Kárpát-medencében amolyan „biliszag van, de be kell ismerjem, hogy viszonylag rendszeresen kap el egy-egy ilyen obszesszív gondolat. Ekkor mindig kiráz a hideg, hogy velem van baj.(…)

Jerry Seinfeld azt mondja, hogy életünk első és utolsó születésnapjai nagyon hasonlítanak egymáshoz. Az első születésnapokon sem tudjuk pontosan miről is van szó, meg az utolsókon sem vagyunk teljes egészében tisztában a körülöttünk szervezkedők indokaival, céljaival.

A Tóra-adás pillanatáig olyan személyek és generációk születtek tőlük, akiknek leszármazottai a Szináj-hegy alatt örök sorsközösséggé forrtak össze.

Sokak szerint olyasmi ez, mint valami fura etnikai transzvesztitizmus.

A Talmud Sávuot traktátusa azt mondja (39a), hogy az összes betérő lelke ott volt a Szináj-hegynél, a Tóraadásnál.

Az aktuális hetiszakasz számomra főként azt a félreismerhetetlen üzenetet hordozza, hogy válasszam az életet. Ezen nem kellett sokat gondolkodjak, nem kellett egy csöppet sem elvonatkoztassak, ugyanis ez így szó szerint megjelenik a Tórában (Nicávim, 30:19).

Olvasom Raj Tamás fórumán, a zsidó.hu-n,(link ITT) a következőket:

Soha életemben ennyi megpróbáltatás nem ért, mint az elmúlt hónapban. A megterhelő emocionális helyzetek egymásutánjában avval kellett szembesülnöm, hogy nagyon nagy szükségem van arra, hogy hatékonyan kommunikáljak az Örökkévalóval.

„…hanem nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt.” (5Mózes 30:14)

Olvastam egyszer a Szombat online-kiadásában egy cikket, amely épp a zsidóságba való betérésről szólt. Talán volt is egy ilyen szám, melyben három cikk is foglalkozott e kérdéssel, megszólaltatva betérteket, betérni akarókat, rabbikat stb.

…padomra, amikor elemista iskolás voltam, nem tudom…

Nagy érdeklődéssel olvastam egy Talmud-béli történetet Hillél-ről, a nagy tanítóról, aki végtelen türelméről volt híres.Történt ugyanis, hogy Hillélhez egy gój avval a kéréssel fordult, hogy tanítsa őt meg a Tórára annyi idő alatt, amennyit kibír féllábon.

Azon az éjjelen (kb. egy évvel ezelőtt), amikor őszintén felvállaltam magamban a zsidósághoz való tartozás gondolatát, nem gondoltam volna, hogy sokan nem fogják érteni, többen le akarnak majd beszélni arról, ami mára számomra mindennapjaim központi gondolatává vált.

Amikor eldöntöttem, hogy egy külön bejáratú blogot nyitok a zsidóságba való betérési tapasztalataim rögzítésére, korántsem akartam nyílvánosan tenni ezt. Az {url:http://az-en-hitem.freeblog.hu} -t saját fejlődésem nyomonkövetése végett indítottam és boldog voltam, hogy legalább magammal beszélhetek erről.