„11. Mert ez a parancsolat, melyet én neked parancsolok, nem elérhetetlen számodra és nincs távol az; 12. nem az égben van az, hogy mondanád: Ki száll föl érte számunkra az égbe, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; 13. nem a tengeren túl van az, hogy mondanád: Ki megy át számunkra a tengeren túlra, hogy elhozza nekünk és hirdesse azt nekünk, hogy megtegyük; 14. hanem nagyon közel van hozzád az ige, szádban és szívedben, hogy megtedd azt.”
(5Mózes 30:11-14)

Soha ekkora hatással Tóra-béli idézet nem volt rám, mint e sorok.

Régen nem voltam szinte egyáltalán vallásos, de amióta megtaláltam magam számára a zsidó hitet, azóta egyértelmű változások következtek be az életemben. Ez az előző mondat most úgy hangzott, mint egy közepesnek sem minősíthető mosópor-reklám, melyben a háziasszony egy új – bevált – termékről beszél:) Korántsem szeretném viszont a judaizmust egy jól bevált „módszerként szemlélni a „sok közül, hiszen számomra immár véglegesen ez az egyetlen hit, rendszer, mely által nagyon sokat változtam jó irányba, átalakultam, és egyre gyakrabban nyitom ki lelkemet az Örökkévalónak.

Megtanultam például azt, hogy a tett fontosabb az egyszerű és puszta hitnél. Mindaddig minden egyes vallás, vagy morálfilozófiai tanítás – melyekkel kapcsolatba kerültem – számomra egy totális zagyvaság volt, ezért nem leltem honom a hazában.

Szeretem például azt, hogy a zsidó hit végtelensok lehetőséget kínál az egyénnek a tanulásra, önmaga állandó csiszolására. Ezt a lehetőséget ilyen expliciten és szabadon egyetlen hit sem nyújtja. Tanulok is azóta rendületlenül. Gondolkodom is azóta rendületlenül. Rengeteget kell még viszont tanuljak.

Szeretem azt is, hogy micvákat kell teljesíteni, nem pedig saját kitalációkat és értelmezéseket kell kivetíteni a világra. Konkrét felszólításoknak kell eleget tenni, és mindezt úgy, hogy közben hinni azok megkérdőjelezhetetlen igazságában. A bibliai eredetű micvák teljesítése olyan elvárás, melyet egy vallásos zsidó örökérvényűnek tart.

Szeretem, hogy jótékonykodni kell. Amióta beépítettem a cheszed-et az életemben, azóta önzetlenül segítettem többször, ha csak tehettem, névtelenül segítettem, számomra ismeretleneket. A cedáká gyakorlása szerintem a legegyértelműbb gyakorlatba ültetése annak a Tóra-béli idézetnek, hogy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (3Mózes 19:18.).

A valláson túl, mint egyén, igényt tartok a közösségre. Soha jobban nem tartottam igényt a közösségemre, a hozzám hasonlókra. Fura helyzet. Még nem vagyok halakhikus értelemben zsidó, de egyértelműen ugyanazt a sorsot érzem magamban, lelkem részévé vált, hiszen itt van bennem, hogy megtegyem.