Lech-Löchá

Ábrahám és Sára Chárán-ban szerzett lelkei voltak az első betérők. Ők voltak az elsők, akik beléphettek Ábrahám és Sára Fennvalóval kötött szövetségébe. A Tóra-adás pillanatáig olyan személyek és generációk születtek tőlük, akiknek leszármazottai a Szináj-hegy alatt örök sorsközösséggé forrtak össze.
Ez a sorsközösség minden egyes történelmi ok-okozatra és modellre rácáfolva még mindig létezik. Ábrahám hite még ma is ugyanaz a hit. Már ez a tényszerűség elegendő arra, hogy belássuk: ott és akkor valami rendkívüli történt, ami kitörölhetetlen, elpusztíthatatlan részünkké vált.

Ezt a hetiszakaszt, akárcsak a többit, nem lehet túlkommentálni, elkoptatni. Számomra ugyanolyan fényes és újszerű a mondanivalója, mintha most hallottam volna először és – ami azt illeti – most is hallottam igazán meg először.

Túljutottam egy határon

Észre sem vettem, hogy egy ideje a körülöttem levő emberekre, akik keresztény hitüket juttatják kifejezésre, úgy tekintek, mintha teljesen a kereszténységen kívüli személy lennék. Ez a legjobb bizonyíték arra, hogy már az is vagyok. Automatikusan és önkéntelenül elhatárolom magam tőlük meggyőződésben, hitben és bármilyen viselkedésben, amely esetleg keresztény hitbeli meggyőződésből eredhet. Természetesen vannak reflexek, tanult viselkedések, melyek csak idővel, a zsidó hit, kultúra, életvitel személyiségembe való teljes beépülése után fognak elhomályosodni, kialudni, de már most hihetetlenül nagy változás ez: „Look, George! I’m changin’…J

Nagyon örvendek, hogy idejében beláttam a tudatos változásra való törekvés fontosságát. Ha zsidóvá szeretnék válni, akkor azzá kell válljak (a) gondolataimban, (b) érzelmeimben és (c) viselkedésemben is.

Gondolataimban, mindennapi és nem-mindennapi kognícióimban, attitűdjeimben hiteles változást elérni úgy lehet, hogy mindent elolvasok, megtapasztalok, ami kapcsolatba kerülhet a zsidó identitással. Ugyanakkor úgy vettem észre, hogy minderre nem kell különösképpen törekedjek, hiszen igénylem napi rendszerességgel és tudattalanul is előidézem magamnak e tanulási helyzeteket.

Az érzelmek megváltoztatása lenne a legnehezebb (gondolhatnád ezek után), de az én betérési szándékom épp ezeken a megmagyarázhatatlan érzéseken alapszik! Az érzéseim hitelesek. Bármilyen tesztnek állok elébe:). Érzéseimhez tartozik hitem, motívumaim, melyek energizálják viselkedésem. Ezek a motívumok diktálják a lépéseim, e motívumok adják azt a hihetetlen elkötelezettséget (melyen én is gyakran meglepődök), hogy tanuljak és törekedjek betérési, integrálódási célom elérésére.

Viselkedésemben leginkább a hagyományok, a micvák betartása szerepel, mely természetesen sok külső dologtól függ. Itt zum Beispiel nem lehet 100% kósert tartani. Az első sóletem meg ráadásul úgy odaégett, hogy szinte szégyellek róla beszélni. Amit lehet, azt viszont betartom és ez egyelőre elég is. A viselkedés része a héber-tanulás, az imák stb. Mindenesetre, ha egy közösségre is szert teszek, akkor az egy új fejezet lesz mindenben.

Ez egy újabb leltárja volt eddigi viselt dolgaimnak.

Nagyon szívesen látok minden jó- és rossztanácsot, észrevételt, ötletet, feed-back-et ahhoz, hogy mi módon tudna egy betérő egyre hitelesebb zsidóvá válni?

ben.avraam.avinu@gmail.com