Azon az éjjelen (kb. egy évvel ezelőtt), amikor őszintén felvállaltam magamban a zsidósághoz való tartozás gondolatát, nem gondoltam volna, hogy sokan nem fogják érteni, többen le akarnak majd beszélni arról, ami mára számomra mindennapjaim központi gondolatává vált.
Voltak, akik nem értették, akadtak olyanok is (közeliek), akik úgy néztek rám, mint aki meghibbant. Egyesekből vallomásom a rejtett antiszemitizmus egy barátságos formáját hozta ki, mely által le akartak beszélni erről az „identitásbeli ámokfutásról”.
Pillanatok alatt megtömték a fejem Jörg Haider-től Jézuskrisztusig mindenkivel, mintegy érvelésként, hogy térjek már magamhoz.
Meghallgattam őket és mindeközben egyre erősebb lettem. Ma már úgy érzem, hogy a másik oldalon állok, ahol az antiszemitizmus érve, Jézus megváltása simán lepereg rólam. A másik oldalon állok lélekben, de csak a saját szememben számítok zsidónak (eltekintve azoktól, akik nevem és kinézetem alapján titulálnak annak). Ez ma számomra nem elég.
Központi kérdésem ma már az, hogy a halakhikus zsidóság fogja-e garantálni számomra azt, hogy új közösségem elfogadott tagja legyek???
Erre a kérdésemre várok Önöktől/Tőletek választ! Mindebből egyenesen következik, hogy barátokat keresek.
Avshalom
augusztus 13th, 2005 at 12:45
Shalom! Magam is hasonló cipőben járok, talán annyiban más a helyzetem, hogy nekem, még a nevem sem stimmel, csak a kinézetem! Az elfogadásról, és befogadásrol, csak annyit, hogy igazán vallásos közegben nem rossz a helyzet, hiszen parancs van rá, hogy a betértet megkülönböztetni, betért mivoltára emlékeztetni, TILOS!!!
Egybként pedig közösségfüggő! Nekem ebből a szempontból szerencsém volt, rátaláltam egy olyan közösségre, ahol elfogadnak! Kívánok neked sok kitartást ehez az úthoz, mire a végére érsz, végérvényesen más ember leszel! És hogy a kérdésre is válaszoljak,: miért ne lehetne?!
Solomon
augusztus 22nd, 2005 at 12:12
Amikor az első igazán komoly brainstorming-ot megrendeztem a betérésem nehézségeit érintő kérdések megválaszolására, akkor is a legnagyobb hiánycikknek a befogadó és megértő közösséget jelöltem meg. Szerencsére mindeddig több olyan személyjel találkoztam, aki hisz abban, hogy egy betért zsidó ugyanolyan stabil vallási, kulturális és (akár) nemzeti identitással rendelkezhet, mint aki halakhikusan 100%-os felmenőkkel dicsekedhet. Természetesen a Soá élménye valamennyire hiányozhat, de evvel azonosulni éppúgy lehet, mint ahogy azok a zsidók azonosulnak, akiket lakhelyük miatt soha nem érintett a holokauszt. A bánat, az áldozatokról való megemlékezés a személyes kultúra részévé válhat egy betértnél is.
Most amikor a betérési procedúra elején álldogálok, a legnagyobb vágyam arra irányul, hogy sok zsidó barátra tegyek szert, hogy majd én is érdemben tehessek a közösségért valamit.
Avshalom
április 7th, 2007 at 15:59
Szia!
Amennyiben lehetséges fel szeretném venni veled a kapcsolatot!
tracee@freemail.hu
Köszönöm.
november 3rd, 2006 at 21:01
Shalom ! Igazán sajnálnám , ha a zsidonegyedet átépítenék.Annyira hozzá tartozott az életemhez – bár más vallású vagyok – . Vidéki létemre a Vörösmarty utca,Wesselényi utca, Dohány utca , stb. gyermekkorom kedves ” sétaterei” voltak . Ma is szívesen nosztalgiázom az ódon házfalak között.
Kívánom, hogy sikerüljön kompromisszumokkal megoldást találni az átépítés vonatkozásában.