Jerry Seinfeld azt mondja, hogy életünk első és utolsó születésnapjai nagyon hasonlítanak egymáshoz. Az első születésnapokon sem tudjuk pontosan miről is van szó, meg az utolsókon sem vagyunk teljes egészében tisztában a körülöttünk szervezkedők indokaival, céljaival.

Szia Irving! Ezek a barátaid! Azért jöttek, hogy ünnepeljétek meg a születésnapodat! –

‘Say Hi, Irving!’ – Mom says.
Irving: ’Hi!’

„A betért egy újszülöttel egyenlő. – írja a Talmud.
Egy újszülöttnek nevelésre, és egy egész rakás megfelelően strukturált, komplex ingerre van szüksége ahhoz, hogy családjába, közösségébe, társadalmába, hitébe megfelelően integrálódjon. Lehet, hogy tűzoltó lesz és katona. Az is lehetséges, hogy jesivát alapít majd a Világ egyik távoli zugában, vagy pedig felfedez valami világrengető ketyerét. Ki tudja?

Én – kicsivel több, mint két évtizeden keresztül – a zsidóság „anyaméhében voltam (legalábbis én ezt hiszem). Amikor valaki betér, leveti előző lelkét, jellemét és – akár Ávrahám, Terách fia – egy új entitássá válik*. Részesül abban az I-teni szikrában, mely a többi zsidó lelkének is nélkülözhetetlen velejárója (legyenek azok tűzoltók, katonák, jesiva-bócherek, CEO-k, felfedezők, vagy éppen gyilkosok).

Visszaemlékszem, hogy amikor először léptem betérési szándékommal az internetes nagyközönség elé, az a vágy munkálkodott bennem, hogy kapcsolatot teremtsek. Része legyek valaminek, ami felé törekszem. A Zsidó.hu fórumán felfedeztem egy „betérés-topikot és boldogan vetettem rá magam a billentyűzetre. Rövid, félreérthetetlen és frappáns kis szöveget produkáltam, melyben az összes információ benne volt. Arra is ügyeltem, hogy – ismervén a halakhikus elutasítás hagyományát – komoly szándékom is valósággal sugározzon a sorok közül.

Még aznap ketten válaszoltak. Az első a fórum nyilvánosságán keresztül adta tudtomra, hogy bizony-bizony rossz utat választok. Ő egy antiszemita volt, aki csak a bosszantás kedvéért frekventálta a fórumot. Kisvártatva viszont kaptam egy e-mailt, melynek tartalma egyetlen kérdésből állt: „Miben segíthetek? Az üzenet az „xx2x-névvel volt aláírva és az xx2x@freemail.hu-ról érkezett.

Nem gondoltam komolyan a felajánlott segítséget, mert túlságosan elővigyázatos volt az illető és akár rosszindulatú szívatásról is lehetett volna szó. Ennek ellenére nagy bizalommal válaszoltam xx2x-nek.

A harmadik levelet már Istvánként írta alá és mesélt egy erdélyi útjáról, családjának Soá-élményeiről, az Élet Menetéről, melyen részt vett. Végül MSN-messengeren értekeztünk három napon keresztül. Sokat segített. Beszéltünk kóserségről, arról, hogy a marhahús „deréktől lefele nem kóser, a májpástétom ipari szalonnájára is kell ám ügyelni stb. Elküldte nekem a Hatikvah szövegét fonetikusan, a Lecha Dodi-t, vagyis a Löcho Dájdi-t, linkeket, ahonnan rituális zenét tölthettem…

Valósággal tanított. Ettől teljesen megbátorodtam. Iszonyúan boldog voltam, hogy valaki ilyen önzetlenül segít.

Az utolsó beszélgetés viszont avval szakadt meg, hogy „most kell dolgozzon, „később visszatér. Azóta nem jelentkezett, az e-mailjeimre sem válaszolt.
Ezáltal megértettem, hogy bevezetésből ennyit.

Annak ellenére, hogy máig nem értem, miért szakadt meg ily hamar a mindkettőnk által komolyan vett e-learning, számomra egy olyan erőforrást nyújtott, melyből még ma is bőven van.

Köszönöm Neked István! (ha esetleg olvasol)

Toda Raba!

ben.avraam.avinu@gmail.com
_____________________________________________________________
*- (parafrázis) rabbi Joél Kohén: Máchsevet Háchászidut