Soha életemben ennyi megpróbáltatás nem ért, mint az elmúlt hónapban. A megterhelő emocionális helyzetek egymásutánjában avval kellett szembesülnöm, hogy nagyon nagy szükségem van arra, hogy hatékonyan kommunikáljak az Örökkévalóval.
Azért nehéz betérőnek lenni, mert az ember valaminek részeként definiálja magát hite és meggyőződése miatt, de ettől még nem része annak. Nehéz, mert nem vagyok a vallás és a közösség igazi része mindaddig, amíg nem mondja ki ezt a Bét Din. Ugyanakkor én már több, mint másfél éve a „zsidó Örökkévalóban” hiszek, tanulok és őszintén érzem, hogy e sorsközösséghez tartozom. Ez nem egyfajta nagyétkű affiliációs szükséglet, hanem a lelki nyugalom és beteljesülés intenzív keresésének eredménye. Mindez nyugtalanságom, identitászavarom legyőzésére, eltüntetésére tett kísérlet.
Mindeddig boldog voltam, sikeres. Az utóbbiakban magánéletemben, csalódások értek, rágalmazások. Olyan emberekkel kerültem kapcsolatba, akikkel a játszma elmérgesedett és megaláztatások, rágalmazás lett a vége. Ilyen dolgoktól eddigi életem mentes volt. Avval vétkeztem, hogy engedtem magam polémiákba bocsájtkozni. Ma emiatt nagy lelkiismeretfurdalásom van.
Természetesen mindez, amit elmondtam, magánűgy. Semmi köze a valláshoz, a betéréshez. Számomra azonban van: Most Jóm Kippur közeledtével igenis nagy jelentősége van annak, hogy megfelelően tudjak bűnbánatot gyakorolni. Amiért viszont „csak” betérő vagyok, és még egyelőre nem tudom mit tegyek, hogy megfelelően gyakorolhassak bűnbánatot.
Sokat tanultam az elmúlt hónapban. Emberekről, eddig tökéletlenül és részben megélt zsidóságomról, sehovatartozás-érzésemről. Sok benyomás ért.
Úgy érzem, hogy pillanatnyilag még nem áll rendelkezésemre az az eszközrendszer, az a hagyomány, az a tudás, amivel tehetnék mostani lelki fájdalmaim ellen. Szomorú a helyzet. Zsidó vagyok és mégsem. Zsidó vagyok, de mégsem.
Én most félek. Meg is lepődtem, hogy a zsido.com-on épp a félelemről van szó az aktuális témáknál, a Lubavicsi Rebbe írásában. Nagyon meglepődtem. Épp erre a kommentárra volt szükségem nekem!
Tisztán kell lássak, meg kell szünjenek kételyeim és őszintén be kell engedjem az Örökkévalót a lelkembe.
EL KELL FOGADJAM a történteket és ki kell józanodjak. Fel kell nőjek ehhez a hithez.
szeptember 22nd, 2005 at 17:13
Szerintem nincs amitol felned, ugyanis valakik ezt akartak elerni, es ugy latom, hogy elertek. Ne felejtsd el, hogy nemhiaba szokott semmi sem tortenni, lehet hogy egy jo kis tanulsag volt ez neked. Bolcsebbe valtal. En meg azt tanacsolom, hogy probalj ujjaszuletni, mint Phonix madara, es tiszta lelekkel cselekedni ezutan, hogy igy az emberek felnezzenek rad es tiszteljenek.
Hullocsillag
Ps: Ne engedd, hogy masok irant negativ erzelmeket taplalj, probald elfogadni oket es megbekelni. A LELKED TISZTASAGAT ORIZD MEG!
szeptember 23rd, 2005 at 11:09
Kedves Hullócsillag!
Köszönöm szépen soraid! Ha egy módod van rá, legyél szíves fejtsd ki, amit a következőkön értettél: „Szerintem nincs amitol felned, ugyanis valakik ezt akartak elerni, es ugy latom, hogy elertek.”.
Valóban nagy tanulság volt mindez nekem. A megbekeles a legfontosabb.
Avshalom
___
blog-arcív:{url:http://az-en-hitem.freeblog.hu|Úton a judaizmus felé}
szeptember 23rd, 2005 at 19:49
Kedves Avshalom!
Orulok, hogy reagaltal levelemre. Azt akartam mondani meg a multkor, csak a nagy rohanasomban elfelejtettem, hogy minden ember eleteben van „mely pont”, nem is egy, hanem tobb…, de gondolom nem mondok ujat. Szoval a rossz idokben az ember azokra is kell gondoljon, akik szeretik, es ez erot ad.
Az egyik szivemhez kozeli baratom is nagyon hasonloan erezte magat… O is sikeres volt, korulvettek jo emberek, baratok, haverok, akik szeretik ot, de ugyancsak ot korulvettek olyan emberek, akik irigyeltek ot. Azert irigyeltek, mert nem voltak olyan okosak es KITARTOAK, irigyeltek azt, hogy valaki tobbet tud tenni, mint ok… Irigysegukben valotlan dolgokat allitottak Rola, hogy ezzel a baratait eltavolitsak tole, a masok altal Rola alkotott kepet romba dontsek, megalazzak, felelmet keltsenek benne, es radobbenjen, hogy egyedul van… De a baratom nem adta fel, nem engedte, hogy az emberben lakozo gonoszsag megallitsa almai megvalositasat. Rosszat akaro ismerosok nem tudtak gyozedelmeskedni felette, mert o felallt, mint Szusziphosz az ujra legurulo ko elott, es azert is TOVABB HARCOLT. Mozest sem tudta semmi megallitani, kivezette nepet meg akkor is, ha ehinseg fenyegette ot, de mindig ott volt mellette Valaki, Akirol soha nem szabad megfeledkezni. A baratom megtanult felallni, bolcseseggel es szeretettel vezeti ekeppen eletet…
Hullocsillag
szeptember 26th, 2005 at 11:07
Kedves Hullócsillag!
Tudd meg, hogy tökéletesen egyetértek abban, miszerint léteznek mélypontok és „magaslatok” az emberek életében. A kiegyensúlyozottség elérése csak akkor lehetséges, ha úgy élünk, hogy életbölcsességünket a mindennapjainkban állandóan gyakorlatba űltetjük.
Azóta problémáim megoldódtak (90%-ban) és most újra felfele tartok a lejtőn. Nem kifejezhető, hogy milyen fontos dolgokat tanultam meg. Erősen hiszem, hogy nem hiába történt mindez.
Üdv: Avshalom
szeptember 23rd, 2005 at 19:53
Ugy latom, hogy 3szor kuldtem el tudtom nelkul. Kellemes olvasast es idotoltest:))))))))))))))))
Ps: nem kotelezo mindharmat elolvasni:))) Megbocajtom