Volt egy évfolyamtársam, aki többé-kevésbé rendszeresen megkérdezte tőlem, hogy zsidó vagyok-e? A legfurább a kérdésfeltevés módja, minősége volt, mert amolyan „rászegezősen hatott. Három éve volt ez, amikor még csak egyre közeledtem ahhoz a felismeréshez, hogy zsidóvá akarok lenni.

Eleinte azt válaszoltam, hogy „nem, hanem csak … és akkor mindig azt akartam mondani, hogy „egy kicsit, de hát ez amolyan nonszenszként hatott akkoriban is, mint ma. „Kicsit nem lehet valaminek lenni. Ebben az esetben egyre inkább csak a kétértékű logika szabályai működnek: igen vagy nem, nulla vagy egy, plusz vagy mínusz. Lehet egy időben több mindennek lenni, de nem egy „kicsit, hanem egyszerre.

Szóval…

Egy nap gondolataimba mélyedten megyek az egyetem folyosóján és hirtelen elém toppan ez a fura „identitástesztelő-angyal, aki újra mélyen a szemembe néz és immár másodszor nekem szögezi a kérdést, ízes szamosháti dialektusában: „Zsidau vagy?? Körülöttem nagyot nyelnek a jelenlevők, mert – ugye – ez egy kissé nehezen lenyomható kérdés egy nívósabb társaság torkán.

Ránézek.

– Miért kérded? – így én.
– Mert azt hittem az vagy… – válaszolja röviden.
– És most már nem hiszed?
– „Akkor most már az vagy, vagy nem az vagy?
– Nem vagyok. – felelem több mint csalódottan.

Ma már ez nem így történne. Úgy érzem, hogy nem hazudok, ha vállalom ezeket a mély meggyőződéseket, bár van, amikor félek attól, hogy nincsenek nyomós érveim, igazam viszont van és az Ö-való is velem van.

Sokak szerint olyasmi ez, mint valami fura etnikai transzvesztitizmus.

Móricka rájön, hogy bár szlovák- sváb- katolievangelikoreformátus -magyar, de lelkében mégis zsidó. Mivan? Egyesek úgy néznek rád, mint egy frissen lőtt kárpáti medvére. Esetleg nyomban felolvassák neked az Etnikai Sztereotípiák Szent Bibliájából azt a passzust, hogy „miért pont zsidó?, megütöd a bokádat, fijam!. Mások meg szeretetből és elfogadásból alkalmazkodni akarnak, és beszólnak telefonon, hogy ne izgassam magam, mert disznóhúst nem sütöttek a közös vacsorára.
A másik oldalról mindeközben ambivalens érzések egész kavalkádja árad, melyek közül szerencsémre szabadon válogathatok (a „műzsidó-vád és az „igaz megtért, vagyis a gér cedek közti skáláról).

Nem panaszkodni akartam. Hiányzik a közösség, mindössze ennyi. Mindent megtennék, mindenre jelentkezem…

Laci (alias Avshalom)