Népszabadság * Szászi Júlia * 2007. július 23.

Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. július 23.

„A megélhetési értelmiség … sem akarja észrevenni, hogy az adóprésektől a továbbtanulásig nincs a kormánynak egyetlen nemzetbarát döntése sem. Az egészségügy állítólagos reformja igenis emberellenes, betegellenes, nem vesz tudomást Magyarország fogyásáról … Beérett a vetés.

Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök rövid damaszkuszi látogatása során egymilliárd dollárt ígért fegyver­vásárlásra Basar Aszad szír elnöknek, továbbá segítséget a szír atomipar fejlesztéséhez, cserébe azért, hogy vendéglátója ne kössön békét Izraellel – közölte megbízható arab forrásokra hivatkozva a Londonban megjelenő „As-Sark al-Auszat” című szaúdi lap.

A 38 éves Muhamad Dzsaradat volt a legrégebben fogva tartott fogoly a 255 tegnapelőtt szabadon engedett palesztinok között: húsz évre szóló büntetéséből 18 évet töltött börtönben. Elmondta, hogy nagyon örül a szabadulásának, de nem tudja megérteni, miért vonakodik Izrael szabadon bocsátani a 25-30 éve bebörtönzött, még az oslói palesztin-izraeli megállapodások előtt letartóztatott fogolytársait, akik közül sokan öregek és többen súlyosan betegek. (Izrael szerint azért, mert kezükhöz vér tapad.

MEGYESI GUSZTÁV

TATÁR GYÖRGY

Rádai Eszter

CS. GYÍMESI ÉVA

A keresztények megosztottságát tükrözi a Szent Sír-bazilika

2007. július 13. (15. oldal)

Milliárdokat nyernek a kiárusított Andrássy úti paloták tulajdonosai · Elakadt a nyomozás

2007. július 13. (8. oldal)

velvet

NOL * Népszabadság Online * 2007. július 22.

2007. július 22. 17:51

Két palesztin fegyveres halt meg, amikor rakátát lőtt ki a gépek egy csoportra

A szemtanúk beszámolója szerint egy harci gép rakétát lőtt ki egy fegyveres csoportra, amely rakétákkal támadta Izraelt Beit Hanúnból. A beszámolót megerősítette az izraeli hadsereg is. A két fegyveres az Iszlám Dzsihád nevű szervezet tagja volt, és „szent feladatot” hajtott végre a szóvivőjük szerint.

Nem tartották jó zsidónak, pedig az volt, csak hát nagyon-nagyon szerette a zenét, meglehet túlságosan is. Reggel zenére ébredt, persze sehol sem szólt zene, csak valahol legbelül, odabent a fejében. Ha ment az utcán, énekelt magában, ha bánatos volt, felidézett egy dallamot, s máris mindent elfeledett, zene szólt, amikor dolgozott, zene, amikor olvasott, sőt még álmában is zenét hallott, de ezekre már utólag sohasem emlékezett.

Aligha véletlen csupán, hogy ezekben az években, ha sorozatban nem is, de a keserves Kelet-Európa tájékairól egymásutánban emigrációs témájú könyvek bukkannak föl a boltokban. Személyesen hozzánk a nemrégen elhunyt, felejthetetlen Faludy György kétszeres száműzetése áll a legközelebb, hiszen a történet, ahogyan a háború után hazatért, majd ismét elűzte az „elátkozott haza”, rólunk is, a mi korunkról szól.