„A megélhetési értelmiség … sem akarja észrevenni, hogy az adóprésektől a továbbtanulásig nincs a kormánynak egyetlen nemzetbarát döntése sem. Az egészségügy állítólagos reformja igenis emberellenes, betegellenes, nem vesz tudomást Magyarország fogyásáról … Beérett a vetés. Az árpádsávos, randalírozó, antiszemita, cigányellenes, rasszista, kirekesztő, lenézett és lenácizott embereknek elegük lett a kisebbségi diktatúrából, a botrányokból, a nemzeti érdekek gúnyolásából, az állandó kioktatásból. … Elszalasztottuk a rendszerváltáskor a kibeszélést és a megtisztulás pillanatait.” (Írja Nem vagyok… című cikkében Seszták Ágnes a Magyar Nemzet július 21-i számában.)
„Nyúlós, zavaros, gusztustalan és a demokrácia rendjét megzavaró és voltaképpen kigúnyoló akció is, amit egy Kálmán László nevezetű nyelvész művel, lejáratandó a népképviseleti demokráciát, a szavazások révén megnyilatkozó népakaratot. Ha szexuális másságok produkcióiban a nyilvános gátlástalanság irritál, az ő esetében az alakoskodás, a rejtettség, a kendőzés… Ez a szavazás a nép, a társadalom, a kizsigerelt emberek ügye. Ő pedig ennek a népnek a közönséges elárulója. Cinikus, pimasz, buta, kis elárulója, kormánycseléd.” (Írja Cinizmus című cikkében Szalay Károly a Demokrata július 19-i számában.)
