A Jewish Company részben a nagy földfoglaló társaságok mintájára van berendezve, â

Az utolsóelőtti fejezetben mondottam: „A Jewish Company szervezi az új országban a gazdasági forgalmat.”

Palesztinát vagy Argentiniát részesítsük-e előnyben? A Society azt fogja venni, amit adnak neki, és ami mellett a zsidónép közvéleménye meg fog nyilatkozni. A Society mind a két tényt szem előtt fogja tartani.

Az egész terv végtelenül egyszerű a maga alap-formájában, de annak is kell lennie, ha igényt tart arra, hogy mindenki megérthesse.

A ránk nehezedő nyomás nem tesz jobbakká bennünket. Nem vagyunk mások, mint a többi emberek. Nem szeretjük ellenségeinket, ez egészen igaz.

Nem beszélünk többé az érzelmi okokról, régi előítéletekről és korlátoltságokról, hanem az antiszemitizmus politikai és gazdasági okairól.

Azok a mesterséges eszközök, melyeket a zsidó nyomor leküzdésére eddig alkalmaztak, vagy túl kicsinyesek voltak, â

A zsidók nyomorúságos helyzetét senki sem fogja tagadni. Mindenütt, ahol jelentékenyebb számban élnek, többé-kevésbé üldözik őket. Az egyenjogúsításukat majdnem mindenütt hatályon kívül helyezték, ha a törvényben még létezik is. A középmagasságú állások a hadseregben, a köz és magánhivatalokban már elérhetetlenek rájuk nézve. A kereskedelmi forgalomból ki akarják őket szorítani: „Ne vásároljatok zsidóknál!”

Gyakran meglepően csekély népgazdasági értelem felett rendelkeznek férfiak, akik a gyakorlati élet kellős közepében mozognak. Csak így magyarázható, hogy zsidók is meggyőződéssel hirdetik az antiszemiták jelszavát: mi a „gazda népekből” élünk, és ha nem volna körülöttünk, „gazda nép”, éhen kellene halnunk.

A gondolat, amelyet ebben az iratban kifejtek, ősrégi. A zsidóállam felépítésének a gondolata ez.

1896 nyarán egy röpirat „röpült” végig a világ zsidó-sajtójának a hasábjain, amely rezgésbe hozta; a zsidószívek húrjait a fényes palotáktól kezdve le az utolsó nyomorult viskóig. Herzl Tivadar „Judenstaat”-ja volt ez a röpirat, amely az addig csak theóriákban létező cionista gondolatnak a gyakorlati megvalósítás merész és világraszóló tervezetével lepte meg a zsidóságot.

Kedves Olvasó!

Herzl Tivadar halálának 100. évfordulója alkalmából a Sófár Egyesület elektronikus formában adja közre a politikus és író „A Zsidó-Állam” című művét.

Nagy Imre vicclapja 1920-tól 1939-ig, kerek két évtizeden át, a magyar intézményes antiszemitizmus ‘fénykorában’ működött. A jiddis humort megjelenítő újság kéthetente, nyolc oldal terjedelemben jelent meg. A teljes anyag hozzávetőlegesen 4000 odal lehet. Gyűjteményünk az első két évfolyamból, a numerus clausus bevezetésének napjaiból ad nagyon tanulságos ízelítőt.

Az állandó kiállítás kivitelezésére nem a Holokauszt Emlékközpont írta ki a közbeszerzési pályázatot, amelynek döntését a Közbeszerzési Dönt?ottság május 6-án megsemmisítette.

Eltűnhet a Szóda udvar, a Mumus, a Tetthely, és bizonytalan a Szimpla kert jövője is. A romkocsmák üzemeltetői hiába hivatkoznak kulturális funkcióikra, a kerületek a lakók érdekében visszaszorítanák a sajátos szórakozóhely-típust. Előfordulhat, hogy a háttérben valójában a választási előkészületek állnak.

Ezen a fotón egy régi kép látható. Persze nem olyan régi, mint ahogyan sokan szeretnénk. Nem a múlt századi harmincas-negyvenes évekből származik. Á dehogy. Csak innen az ezredfordulóról, talán még három év sem telt azóta, hogy a biztos kezű és véleményű, közéleti kérdések iránt nyilvánvalóan érdeklődő, két színű festékkel és pemzlivel minimum rendelkező egyén odafestette az ‘Együtt többre jutunk” feliratú plakátra, hogy aszondja: ‘Zsidók ti biztos”.

A hazai zsidó közélet elemzése az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante) megalakulása kapcsán