Ungváry Zsolt

A világ figyelme immár egy hete Iránra irányul. Sokan máig nem tudják feldolgozni a sokkot. Az iráni forradalmi gárdista veterán, a radikalizmusáról híres teheráni polgármester, Mahmúd Ahmadinedzsád 62 százalékos, elsöprő győzelemmel nyerte az elnökválasztást. Igazi sikertörténet ez egy szegény perzsa család gyermekétől, aki egy évvel korában még Irán politikai ki kicsodájában sem szerepelt. Irán népe bebizonyította, hogy immunrendszere tökéletesen működik.

A Mortimer-ügy ürügyén hazai etnomazochistáink lényegében csak „honosították” az ilyesféle ön- és közhiszterizáló mozgósításokra Nyugaton már jó ideje kifejlesztett és begyakorolt technikákat. Nem először tették, és nyilván nem is utoljára, noha minden igyekezetük dacára korábban sem termett sok babér a számukra, ahogyan most sem. Éberségük azonban lankadatlan. Előbb-utóbb majd csak összejön valami, elvégre ismétlés a tudás anyja.

Hugo Chavez

Zárt eliklubnak tűnik az elvtársaság, hiszen a szocialisták a gazdasági bűncselekmények miatt korábban elmarasztalt Molnár Lászlót ültették az Orbán Viktor vagyongyarapodását vizsgáló bizottság élére. Most pedig minden jel arra mutat, hogy visszatér a politika fősordába Zuschlag János, a zsidóüldözés áldozatain nyilvánosan viccelődő szocialista politikus.

BENCSIK ANDRÁS

A politikában is nyilván működik az „exempla tráhunt” elve. De nemcsak a példák lehetnek vonzók, hanem a körülmények is teremthetnek alkalmat jó vagy gonosz tettek kitervelésére. A cseh politika magyarellenessége – még ha elhibázott volt is – évtizedekig nem lépte túl a tűréshatárt. Trianon kapcsán is inkább az elvakultságból eredő előrelátás hiányát lehet felróni bűnéül.

Kezdetben pedig úgy nézett ki, hogy minden szépen klappol. Az „esemény” szimbolikáját is beleértve. Május 8-án (a Győzelem Napján), a Moszkva téren (genius loci), „rasszista neonácik” (kik mások?) leszúrtak egy roma fiatalt. Kezdődhetett hát a szokásos tamtamozás, a szokásos szereplőkkel, a szokásos forgatókönyv szerint… De aztán beütött a krach, mert kiderült, hogy a tettes is roma, pontosabban – ahogy a sajtó tálalta – „romának vallja magát”.

Andrásfalvy Bertalan

Szentmihályi Szabó Péter

Tisztázzunk valamit mindjárt a legelején! Homoszexuálisnak lenni nem érdem, hanem állapot. Mégpedig természetellenes, abnormális állapot. Betegség.

Ismét belharcoktól hangos a Magyar Szocialista Párt. Az államfőválasztás egyértelmű kudarc volt, s egyértelmű győzelem a koalíciós partner SZDSZ számára, amely ismét bebizonyította, hogy farok kérdése, mi csóválja a kutyát. Ám nemcsak politikai természetű marakodás folyik a szocialista pártban, hanem egyes helyeken bűncselekményekkel, fiktív tagok beléptetésével vádolják egymást a szocialisták.

A Magyar Szigeten a Kárpát-medence minden pontjáról érkezett, több generációt képviselő magyarok találkozhatnak, szórakozhatnak, de tanulhatnak is az előadásokból. A pártállástól teljesen függetlenül megrendezett Magyar Szigettel nagyon sok fiatalt tudtunk megnyerni a nemzeti oldalnak, aminek később nyilván a nemzeti pártok is hasznát látják majd, hiszen ezek a fiatalok egyben szavazópolgárok is – mondta a Demokratának Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke.

Csath Magdolna: A kormány elnyomja a magyar vállalkozókat Nagy valószínűség szerint már nincs egy év hátra a legközelebbi országgyűlési választásokig. Kérdés azonban, hogy vajon az új garnitúra milyen állapotban veszi át Magyarországot. Lapunk Csath Magdolna közgazdásszal beszélgetett múltról, jelenről, jövőről. Senkit nem szeretnénk elriasztani az olvasástól, de a kép lehangoló.

A múlt héten felmentették Michael Jacksont. Az olykor a lerepülő orra, máskor a kisfiúkhoz fűződő sajátosan bensőséges viszonya kapcsán a figyelem középpontjába kerülő popsztárt mind a tíz ellene hozott vádpontban ártatlannak ítélte az esküdtszék. Az énekes ártatlanságát rajongók és feketék tízezrei ünnepelték szerte a világon. Az ügy mindenesetre számtalan erkölcsi kérdést vet fel, és rámutat arra, hogy a pozitív diszkrimináció mint a rasszizmus egy sajátságos válfaja, nagyon is valós jelenség.

Eörsi Mátyás

Szentmihályi Szabó Péter

A Józsikázó balliberálisoknak

Kók(a)ler

Terrorista helyett ma már lázadónak nevezik a híradások az iraki ellenállókat. Azt a látszatot keltik, hogy Irakban egy legitim politikai rendszer elleni küzdelem zajlik, törvényes és törvényen kívüli erők között. Persze a „törvényes” és „törvénytelen” fogalmak ma Irakban mást jelentenek a megszállók és mást az elnyomottak számára.