Forrás: Demokrata

Tisztázzunk valamit mindjárt a legelején! Homoszexuálisnak lenni nem érdem, hanem állapot. Mégpedig természetellenes, abnormális állapot. Betegség.

Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a homoszexualitás, akárcsak a heteroszexualitás, magánügy, s aki méltósággal, emberi tartását megőrizve viseli, azt senki nem rekeszti ki, nem bántja. Nem önmagában a homoszexualitással és a homoszexuálisokkal van nekünk bajunk, hanem azzal, ahogy ezt a betegséget egyesek (megélhetési homoszexuálisok és a homoszexuálisokat aljas politikai céljaikra felhasználó lelketlen gazemberek) a normális szexuális vonzalommal egyenértékűnek hazudják, ráerőltetik az egészséges társadalomra, s homofóbnak (vagyis a homoszexualitástól félőnek) rágalmazzák azokat, akik nem hagyják magukat terrorizálni. Holott nem félünk, hanem undorodunk két azonos nemű ember fajtalankodásától.

Magyarországon ma a törvény nem üldözi a homoszexualitást. Ennyi éppen elég. Jól van ez így, méltányos és igazságos ez. De eddig, és ne tovább!

Mert roppant méltánytalan, igazságtalan, továbbá gyomorforgató, amikor emberi mivoltukból kivetkőzött, meghatározhatatlan nemű csírák (a szerény, tisztességesen viselkedő homoszexuálisok nevében is) teherautó-platókon vonaglanak, s betegségüket a végletekig hajszolva nem türelmet és megértést kérnek, de őket meg nem illető jogokat követelnek erőszakosan. Hiszen erőszak, hogy az egészséges ember, ha nem akarja elhányni magát a tekergő-vonagló lények láttán, kénytelen nagy ívben elkerülni a lezárt, forgalmában megbénított budapesti belvárost a „meleg büszkeség napján”. Amely napon nem a homoszexuálisok, hanem néhány undorító csíra egyfelől azt ordítozza büszkén, hogy ők mennyire mások, másfelől pedig azt a rögeszmét hajtogatják, hogy ők voltaképpen ugyanolyanok, mint az egészséges emberek.

Hát nem így van.

Először is aki a szexuális vágyait kamionokon és teherautó-platókon tekergőzve beleordítja a világba, az önmagában abnormális. Másodszor a szexualitás kizárólag ellenkező nemű felnőtt emberek között természetes és egészséges. Az életet nem lehet megcáfolni, beteg rögeszmék, egalitáriánus dogmák közé szorítani, ezért aztán homoszexuális kapcsolatból soha a büdös életben nem születik gyermek. Vagyis megszakad az élet fonala. És ez így van rendjén. Aki homoszexuális, az vegye tudomásul ezt méltósággal. Aki azonban a család intézményét meg akarja szentségteleníteni azzal, hogy két beteg ember természetellenes kapcsolatára is ki akarja terjeszteni, az abban a pillanatban túllépi azt a határt, ameddig még tolerálható ez a jelenség. Aki pedig gyermekek örökbefogadásáról merészel beszélni a homoszexuálisokkal kapcsolatban, az életellenes bűnt követ el. Mert bár a rögeszmés, őrült liberális dogmákkal megfertőzött korlátolt, ostoba alakok az egalitarianizmus lázálmát kergetve gyűlölik az élet évmilliók alatt kialakult kényszerítő valóságát, a tény az, hogy gyermek, egy új élet csakis egy férfi és egy nő kapcsolatából születhet. Egy gyermeknek apára és anyára van szüksége. Férfire és nőre. Nem két férfire, nem két nőre, és nem is holmi „transznemű” torzszülöttekre, akikről egyébként azt sem lehet tudni, micsodák is pontosan. Tényleg, jó lenne, ha valaki definiálná a mibenlétüket, mert eddig úgy tudtuk, hogy vannak férfiak és nők. Harmadik féle nemről nincs tudomásunk. Persze a liberálisok bármilyen, a valósággal, az élettel ellenkező, pusztán rögeszmés agyakban megszülető baromságot is ki tudnak találni.

Ismételjük: a homoszexualitás nem érdem, hanem állapot. Beteg állapot. Igaz ugyan, hogy a világszerte erős homoszexuális lobbi (amelyet a liberális őrültek uszítanak életellenes agyrémeik megvalósítása érdekében) elérte, hogy levegyék a betegségek listájáról, de ettől még tény, hogy a homoszexualitást egy génhiba okozza, s akiben ez ott lappang, az vagy születésétől fogva, vagy – és ez a legfőbb igazság a homoszexuálisok „gyermeknevelése” ellenében – beteg viselkedésminták hatására alakul ki a fejletlen személyiségben. De már csak azért sem lehet egészségesnek és természetesnek tartani az ilyesfajta ferde hajlamot, mert ha ezt beemeljük a normarendszerbe, akkor hol húzzuk meg a határt? Akkor miért nem tekintik természetesnek és elfogadandónak a híres egalitáriánus liberális dogmatikusok a pedofíliát, a nekrofíliát vagy bármely más betegséget? E logika szerint minden ilyesfajta szexuális eltévelyedést normálisnak kell tekinteni.

Épp ezért mélységesen felháborító dolog, hogy az igenis nagylelkű és elfogadó egészséges többséget ilyesfajta „büszkeség napi” felvonulásokkal provokálják. Jó, ha a szervezők és a felbujtók (köztük a szakállas bácsik pártja, a szélsőségesen magyarellenes és életellenes Szabad Demokraták Szövetsége) tudják, hogy a tűzzel játszanak. Amit művelnek, az nem homoszexuális érdekvédelem, hanem arcátlan támadás az élet ellen, a családok ellen, leendő vagy már megszületett gyermekeink ellen, a magyar jövő ellen Minden ellen, ami minket emberré tesz. Ezt pedig nem fogjuk eltűrni. Addig provokálnak minket, addig akarnak erőszakkal betörni az egészséges emberek életterébe, amíg az erőszakra erőszak lesz a válasz. Mert, ahogy Tomcat, azaz Polgár Tamás internetes köznaplóíró megfogalmazta jegyzetében: „mikor jönnek a sáfrányszínű tüllruhába öltözött, boát lóbáló buzikurvák, na ott már eldobja az agyam a tolerancia amúgy sem vastag ékszíját, és legszívesebben nekiállnék aknavetővel rendet tenni köztük.”

A világ más pontjain már láttunk erre példákat. Bukarestben az Új Jobboldal nevű radikális nacionalista formáció aktivistái pedig fáklyát dobtak a vonagló csírák közé, a dogmatikus (bár nem hindu) liberálisok szent tehenének és kedvenc mintaországának számító Izraelben pedig egy ortodox zsidó tüntető megkéselte a hasonló jeruzsálemi felvonulás egyik résztvevőjét. Budapesten idén már a tizedik alkalommal rendezték meg ezt az undorító, gyomorforgató parádét. Egyszer a mi türelmünk is elfogy. Miért akarják mindenáron kihívni maguk ellen a sorsot?

Ágoston Balázs