Forrás: Demokrata

Kók(a)ler

Nehezen tudok napirendre térni a mérhetetlenül öntelt és magabiztos Kóka János ideiglenes gazdasági miniszternek a magyar tudományos világot megalázó, előre megfontolt mondatai felett. A magyar tudományos kutatás becsmérlése valószínűleg azért születhetett meg az orvosi pályát a vagyonosodás sikeréért elhagyó, összeköttetés-alapú új milliárdos sikersóvár agyában, mert ezek az intézmények nem szolgáltatnak futószalagon olyan találmányokat, kutatási eredményeket, amelyek azonnal kihúzhatnák a slamasztikából Kóka és az SZDSZ-MSZP számára a magyar gazdaságot.

Kóka jól átgondolt mondataiból a kommunista tudomány-politika kezelése és annak elvárásai köszönnek vissza. Reméljük nem térnek vissza a Rákosi-idők, amikor szétverték a Magyar Tudományos Akadémiát, megfélemlítették a nem párttag tudósokat, s amikor az akadémikusok attól rettegtek, hogy megszűnik a tagságuk!

Woynarovich Elek, Bp.

Dolgozni, minek?

Kedvenc újságosstandomnál – Máté Tibor úrnál veszem a hetet túlélni segítő hetilapomat. Egyszer csak éktelen, részeg kiabálást, hangoskodást hallok a közeli buszpályaudvar bisztrója felől. Népes cigány társaság ismert stílusban és módon örömmel állapította meg, hogy jövőre még kevesebbet kell dolgozni, mivel ez a Ferkó gyerek megemelte a családi pótlékot. Amennyiben Göncz Kinga és Horváth Aladár is olvassák e sorokat, nekik jelentem: a felemelt pótlékból egy vassal sem kapnak többet a gyerekek. Hogy ezt honnan veszem? Huszonöt éve tanítok – többek között – cigány gyerekeket is. Keserű tapasztalatom, hogy szülői értekezletre se jönnek el és azt is elvárják, hogy az iskola vegyen meg a gyerekeiknek mindent, a felszereléstől kezdve az ebédig. Csak egy réteg fog jól járni ettől a Gyurcsány-lépéstől: a kocsmárosok.

Amennyiben valamelyik álszent romavédő vagy antirasszista harcos szót emelne írásomért, megkérem őket, menjenek el, lehetőleg inkognitóban, bármelyik romatelepre pl. segélyosztáskor. Utána írják le, amit ott láttak. És aztán kuss legyen! (Ahogy nekünk is az van, ha szólni merészelünk.)

Paksa Tibor, Lenti

Előítélet

Alaposan befürödtek az állítólagos cigánygyűlölettel az etnobiznisz lovagjai. Egy tragédiában nem a lényeget látták (csődben van a magyar – és főleg a cigány – ifjúság nevelése), hanem a könnyű, gyors politikai zsákmányszerzést. Előre ittak a medve bőrére. Szélsőjobbos fasisztákról zengedeztek a Moszkva téren, holott cigány szúrt meg cigányt. Tévedésükért sokkal kevesebben kértek bocsánatot, mint ahányan részt vettek a tüntetésen…

Fogadjunk, hogy a „jogvédők” ezután sem vonják le a helyes következtetést és továbbra is kettős mércét alkalmaznak. Ezután is csak a barna fasizmusról prédikál majd a balliberális oldal, mintha vörös fasizmus soha nem is lett volna. Továbbra is lesz nácivadászat, de a vörös fasisztákra senki sem fog vadászni. Újra próbálkoznak majd a gyűlölettörvénnyel, de aki negyven éven át bolsevik megszállóit szerette, annak a haja szála sem fog meggörbülni.

Igazunk lett, még sincs igazunk! Ezért sem szeretem a posztkommunizmust.

Kövér Károly, Szeged

A kártya

A szamurájkarddal átszúrt Patai Józsika elhagyta a kórházat, puszit kapott a lefasisztázott nemzet ápolónőjétől, biztatást a fasiszta orvostól. Patai Józsika édesapucikája, id. Patai Józsika bácsi(ka) felismeri járásáról a roma (cigány) embert, és nem tudja elképzelni, hogy G. Mortimer(ke) cigány lenne, mert ugye a cigányok nem tartanak otthon késeket, kardokat, ezt csak a rasszista, fasiszta, nacionalista stb. magyarok teszik, akik szórakozásból ártatlan, kiskorú cigánygyerekeket szúrnak keresztül nap, mint nap. Kb. ezt vagy ehhez hasonló következtetéseket lehet levonni a „független médiumok” tudósításaiból és a „mértékadó értelmiségiek” (Horváth Aladár, Teleki László, TGM) megnyilvánulásaiból és a kommunista vezetők (Sipánka, Gyurcsány, Kuncze) sivalkodásaiból.

Meg is szokhattuk volna, hogy a sztálinista múlttal terheltek időről időre előhúzzák a náci kártyát így a választások közeledtével, vagy ha a figyelmet akarják elterelni aktuális disznóságaikról. Mivel azonban ez a dolog nem szokás kérdése, felhívnám a fent említett „politikusok” figyelmét, hogy a kollektív bűnösség folytonos emlegetése már nem elfogadott európai norma. Ezt teszik a szerb, a szlovák, a román nacionalisták a magyarokkal nap, mint nap, a zsidók a palesztinokkal, Amerika a csecsenekkel, és egyáltalán ahol a világban válsággóc van, azoknak ez az alapja. Nekünk erre nincs szükségünk! Az igazi Európa nem követheti ezeket a példákat (és meg kell birkóznia Benes szellemével is.) Mi abban bízunk, hogy a keresztény Európa visszatalál Isten kegyelmébe, ahol az embereket jóságuk, tudásuk, munkájuk alapján ítélik meg, és ahol nincs hely a vicsorgásnak.

Szabó István, Vép

Sztárkultusz

Néhány hete a Nap-keltében Verebes Oláh Ibolyát (utólag megtudtam, tavalyi megasztáros énekesféle) ugrálja körül, még jó, hogy csak szóban. Verebes egyébként láthatólag zavarban van a magabiztos takonypóctól, pláne hogy ez utóbbi lezseren „le” (hát hova máshová?) tegezi a nagyapjakorú médiasztárt. Verebes kapaszkodik, többször is elmondja, hogy ehhez a szakmához „tök hülye” (van ez így néha), a kislány elnézően mosolyog. A nagy V. lábtörlővé laposodik, a kislány – a közös munka eredményeképpen – lassan, de biztosan felmagasztosul. Egy kérdésre így kezdi orbitális válaszát: „Már több helyen is kifejtettem…”

Az ember szinte már kezdi nem érteni: hetek óta vitatkoznak, ki lenne a legjobb államelnökünk. Pedig ebből a tévés beszélgetésből egyértelműen kiderült: leginkább Oláh Ibolyát érdemelnénk meg. Verebestül.

K. J., Budapest

Rommánia

Néhány nappal Románia EU-s csatlakozásának aláírása előtt, a magyarfaló Nagy Románia Párt elnöke, WC Tudor, hangzatosan visszavonult pártja éléről, mondván, hogy vallási foglalatosságainak fogja szentelni idejét, energiáját és rosszindulatát. A megváltoztatott nevű pártjának vezetését másokra bízta (köztük Funárra is), azzal a precíz direktívával, hogy azt mielőbb hordják be talicskán az Európai Néppárt legbelsőbb berkeibe. Most, hogy az EU néhány hete aláírt Romániával, Tudor újból virgonc lett, visszatér színpadias és néhány hetes önszáműzetéséből, pártjának élét követelve, amelynek a régi nevét is visszacsinálná és tovább űzné a már EU-s küszöbön tapsikáló Romániában, a nemzetiszocialista és nacionálkommunista deklasszált, krónikus elmebeteges eszméit. Románia kb. 100 éve játssza ezt a fajta hatékony, de erkölcstelen játékot Európában. Mindent mindenkinek megígér, elvállal, túlteljesít, átáll, eláll, feláll, leáll, megáll akárkinek és bárkinek. Aztán miután révbe jut, semmit se vált be az ígéreteiből (mert annyit ígérget, hogy nem emlékszik ígéreteire), sőt ellenük cselekszik „nagyvonalúan”. Ha emlékeztetik vállalt ígéreteire, raplis lesz és hisztériázni kezd. Miután jól meghurcolta és elnyomta egykor a romániai németeket, a maradékot cinikusan márkáért eladta Németországnak, ugyan így járt el a zsidókkal is, csak őket Izraelnek adta el dollárért. A mi sorsunk, a romániai magyaroké csak annyiban különbözik az előbbiektől Rommániában, hogy értünk nem adott senki sem kemény valutát válságdíjként, így hát maradtunk, pechükre. (Románia a váltságdíjas terrorizmust már a múlt század hatvanas éveiben sikeresen művelte, volt honnan tanulniuk másoknak !) Az EU-nak rá kellene bírnia Romániát (akár erőszakkal is !) arra, hogy betű szerint tartsa be a nemzetközi egyezményekbe foglalt ígéreteit 1918-ig visszamenőleg, és akkor a környékbeli gondjaink részben megoldhatók lesznek.

TO.,Mikháza

In memoriam Pográtz Gergely

Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy elhagytál bennünket. Mi, a volt bajtársaid és az igaz magyarok siratunk. De reménykedünk is, hogy a jó Isten és a magyarok Nagyasszonya közelében tudsz segíteni rajtunk, kik itt maradtunk a földi létben. Távozásoddal máris arattál egy győzelmet: nem merték megtiltani, hogy a ravatalod ne álljon ott az egykori dicsőséges harcok színhelyén, a Corvin közben. Most nem dörögtek a fegyverek, nem záporoztak a golyók, de te ott voltál csendben, mozdulatlanul, lehunyt szemekkel és győztél. Haláloddal is csatát nyertél. Nekünk még sok csatát kell nyernünk, és ehhez kell a ti mennybéli segítségetek!

Bajusz! Nyugodj békében! Míg élünk, te is élsz a szívünkben. Érted kicsorduló könnyeink 1956 igazgyöngyeiként peregnek le az arcunkon.

T. István, Szeged

Rágódjanak!

2005. május 29-én az MTV reggeli műsorában Boross Péter (volt kormányfő, volt főtanácsadó stb.) , akit most a haza bölcsének játszatnak Gyárfásék, ismét főtanácsolt egy nagyot. Azt mondta ugyanis, hogy Orbán Viktor semmi esetre se pereskedjen a „tokaji” üggyel kapcsolatban.

Egyrészt – és ezt Boross Péter szereti hangsúlyozni – az embernek, még a politikusoknak is, van becsülete. Legalábbis a becsület mostani szűkös helyzete ellenére Orbán Viktornak ez még megvan és ezt meg kell védeni.

Másrészt az ember – pl. Orbán Viktor – ha politikus, akkor tudomásul veszi, hogy az ellenzéknek-ellenfeleinek – jelen esetben a szocialistáknak – szükségük van lerágható csontokra. És ha ezt hamar lerágják, máris találnak újabb rágnivalót, hiszen dühös elvált asszony sok van az országban, akik jó pénzért (vagy egyéb boldogításért odavetnek egy-egy csontot a kopóknak rágni. Pereskedni kell tehát! Hadd rágódjanak ezen a tokaji csonton minél tovább. Akár a választásokig!

Tkacsik István, Kassa