Autószerelés, Józsi – 7. rész
Samu bácsi, mint vérbeli úttörő, már a harmincas években autót tartott. Ágy állandó kapcsolatban volt az egyetlen, helyi autószerelővel, Mäsiárral, akivel elintézte, hogy vegyen fel engem tanoncnak (vagy, ahogy neveztük, inasnak). Ez sem volt, akkoriban, olyan egyszerű, ahogy hangzik. A hírhedt Numerus Clausus itt is érvényes volt. Egyrészt, a munkaadó alkalmazottjainak csak 6 százaléka lehetett zsidó, másrészt, a kötelező tanonciskolában sem haladhatta meg a zsidó tanulók arányszáma ezt a határt. A mester, mint cseh származású (aki talán csak a ritka szakmájának köszönhetően maradhatott ott), és kimondottan liberális érzésű ember, hajlandó volt eltekinteni a fajilag megkülönböztető törvénytől és “bejelentés nélkül alkalmazott. Számomra ez azt jelentette, hogy nem “szabadulhattam fel, nem kaphattam “segédlevelet és nem voltam bebiztosítva a betegsegélyző intézetnél. De akkor nem lehettünk válogatósak. Azt kellett elfogadni, amit a helyzet nyújtott. Én rendkívül élveztem a szakmát. Gépek szerkezete mindig nagyon érdekelt és mi volt, annakidején, érdekesebb és bonyolultabb, mint az autó motorja. A műhelyben csak a mester és a segédje dolgoztak. Az inas munkája, eleinte, csak segédmunkákra korlátozódott. Ezzel szemben, a segéd, Baka Géza, készségesen és sok jóakarattal magyarázta a bonyolult szerkezetet, rámutatva a szétszedett motor belső alkatrészeire és azok szerepére. A mester is nagyon tisztességes volt és igyekezett megtanítani mindenre, amit hajlandó és képes voltam felfogni. Nála megtanultam a lakatosság és géplakatosság alapelemeit. Vagy másfél évet tanultam nála, amíg a hatóságok megelégelték a jelenlétét és kiutasították. Szókimondó ember létére, sohasem titkolta ellenszenvét az új rendszer iránt és ez is elősegíthette a kiutasítását. Felesleges hangsúlyozni, mennyire sajnáltam távozását és milyen szomorúan búcsúztam tőle. Talpig ember volt és sohasem éreztem, hogy kihasznál, ahogy az inasokat szokták. Közben felvett még három, fiatalabb zsidó fiút, amivel, talán, tüntetni akart a hatóságok ellen. A szakmán kívül, sokat tanultam tőle, emberi és erkölcsi vonatkozásban is.
Ezután, apámnak sikerült elhelyezni engem egy más géplakatosnál, akit még gyermekkorából ismert és, azóta, “tegező viszonyban voltak. Ott másfajta gépekkel ismerkedtem meg, “magánjáró gőzgéppel, cséplőgéppel és hasonló, mezőgazdasági gépekkel, amik a Monduk féle műhelyben megfordultak. Mikor Monduk mester cséplőcsoportja kiment a gazdákhoz csépelni, én is velük mentem és, amíg nem volt szükség technikai beavatkozásra, beálltam dolgozni, mint munkás. Megtanultam vállra venni és a helyére rakni a tele gabonás zsákot (75 – 80 kg), vasvillával adogatni a kazalról a cséplőgépre a nagy kévéket, vagy a szalmakazalt építeni. Ezek a dolgok, későbbi időpontban nagyon sokat segítettek, ugyanúgy, mint a technikai tapasztalatom.
Amint az előbbiekben említettem, bátyáim lázas tanulásba kezdtek. A lakásunkban gyűltek a könyvek, de nem csupán olyanok, amik az azonnali tanuláshoz kellettek, hanem minden fajta, természettudomány, történelem, főleg zsidó történelem, filozófia és sok más. Józsinak egy komoly biblia gyűjteménye volt, különböző nyelveken. Bármilyen furcsán hangzik, az első francia mondatomat, egy kissé ósdi nyelven, az ő francia bibliájából tanultam
Már otthon voltam, mikor Józsi hazajött és lelkesen mesélte, hogy megpályázta az egyesült, Észak- és Délkomárom neológ hitközségeinek a titkári állását. Tulajdonképpen, fel is volt véve erre a tisztelt állásra, ami, a presztízsen túl, szép fizetéssel is járt. Mindannyian örömrivalgásba törtünk ki, még apám is, amíg rá nem döbbent, hogy elsőszülött fia, a büszkesége, NEOLÓG hitközségnél fog dolgozni. Komoly “hitvita alakult ki kettőjük között, ami, aznap, be sem fejeződött. Csak rövid ideje olvastam régi okmányokban, hogy néhai nagyapám és dédnagyapám, annakidején, élharcosai voltak a neológia ellen küzdő ortodoxiának. Erről dédnagyapám sírkőfelirata is említést tesz. Másnap, vagy harmadnap, apám találkozott egy komáromi születésű, tiszteletben álló, megyeri kereskedővel, akivel megbeszélte a nagy problémát. Neki sikerült, hosszú “tárgyalás után, meggyőzni apámat, hogy az ördög nem olyan fekete, mint ahogy kinéz, vagy ahogy hisszük. Józsi, ott, úgyszólván, “misszionáriusi munkát fog végezni, főleg, az ifjúság körében, ami mindenért kárpótol és minden, esetleges “vétket ellensúlyoz. Ágy helyreállt a házi béke is és Józsi nyugodt lélekkel foglalhatta el, Komáromban, tiszteletreméltó, új állását. Neuhauser Bernátnak igaza volt. Józsi az estéit és szabad idejét az ifjúságnak szentelte, felébresztette és megerősítette a fiatalokban a zsidósághoz való tartozásuk tudatát. Ennek a tevékenységének folyamán, coinista nevelőmunkát is végzett. Itt, Izraelben, találkoztam volt komáromiakkal, akik sok tisztelettel és szeretettel emlékeztek vissza rá és odaadó munkájára az ifjúság körében. Persze, a hivatalos munkakörében is nagy sikere volt. A hitközség ügyei simán mentek, az elöljáróság legnagyobb megelégedésére, mert. Józsi, az átfogó műveltsége mellett, egy rendkívül pedáns ember is volt.
Weisz Jehosua
Givatayim (Izrael)
