Gyermekkor szülői ház és család ( 2 )
Miután apám állás és jövedelem nélkül maradt, jó édesanyám vette a kezébe a család megélhetésének a gondját. Bár a tejet, addig, csak a kávés csészéből ismerte, nyitott egy tejcsarnokot, a zsidó családoknak kóser tejjel való ellátására. Ez azzal járt, hogy a nagyobb gyerekek jelen voltak a fejésnél és felügyeltek arra, hogy a fejés előtt a tehenek tőgye meg legyen mosva, hogy ne kenjék meg disznózsírral, hanem margarinnal és csupán a mi, kóser edényünkbe fejjenek. Persze, arra is kellett vigyázni, hogy ne “gyarapítsák a tejet vízzel. A gazdák és nejeik nem nagyon szerették ezt a felügyeletet, de mi makacskodtunk és megköveteltük a megegyezés szigorú betartását.
Ez a nehéz és felelős feladat végigkísérte az egész gyermek- és serdülő- korunkat. Reggel, korán, mentünk “fejetni és, pontosan, 8-ra, az iskolában kellett lenni, megreggelizve és tisztán. Az úton, az üres és tele tejeskannákkal, a faluvégi gyerekek nem voltak, éppen barátságosak. Csúfnevekkel “becéztek bennünket, kövekkel dobáltak, sőt, néha azzal szórakoztak, hogy a kutyáikat ránk uszították. Ugyanez megismétlődött estefelé is. Persze, a tejet házhoz is kellett szállítani. A tej elosztása és a “felesleg feldolgozása anyám gondja,-dolga volt.
Mindezt a többi háztartási munka mellett csinálta. Ha arra gondolok, hogy az a finom, sovány teremtés, aki 15 év leforgása alatt 8 egészséges gyermeknek adott életet, mennyi feladatot vett törékeny vállaira, a szívem összeszorul. Mikor, a péntek esti ima után, az ünnepélyes, terített asztal körül, az “angyalok üdvözlése (Salom Aléchem) után, elénekeltük “A serény asszony (Éset Chájil) ódáját, a Példabeszédek könyvéből, mindig meg voltam győződve, hogy azt, egyenest, az én anyámról lett mintázva, hogy ő a megtestesítője annak az ideális asszonynak. “Ki képes találni egy serény asszonyt, (kinek) az érértéke, messze túlhaladja a valódi gyöngyökét? A záró strófa: “Adjatok neki (dicséretet) érdemeiért és a tevékenysége a város kapuiban (főterén) zengi dicsőségét!
Apám, mint vérbeli pedagógus, nem hagyott fel, teljesen, a tanítással. Mindig akadtak olyan kisdiákok, akiknek a zsúfolt iskolában nem sikerült elsajátítani az olvasás titkát (akkor – “rossz tanulóknak lettek minősítve, ma – “diszlexiásoknak léptek elő). Ezeket a szüleik a Weisz bácsihoz küldték, akitől senki nem ment el, anélkül, hogy megtanúlt volna olvasni. A saját gyerekeit is ő tanította meg, legalábbis, a héber “alef-bét-re. Azaz, olvasásra. Még mostanában is találkozom nagymegyeriekkel, akik neki köszönhetik literátus voltukat. Ezek emlékeznek Weisz bácsi “trükkjeire, hogyan csalogatta őket bele a betűk ismeretébe. A mai pszichológia ezeket “pozitív buzdításnak nevezi. Például, a tanítás színhelye felett, a mennyezetről lelógott egy lámpa, felfelé nyitott ernyővel. Abban mindig voltak cukorkák, színes csomagolásban. Az ernyő fehér, áttetsző anyagába drágakő formájában csiszolt, színes üvegszemecskék voltak beleépítve, az “Angyalka szemei. Ha a diák “jól tanult, fentről leesett egy cukorka, az Angyalka ajándéka, jutalom a sikerért. Én, magam is emlékszem, milyen büszke és boldog voltam, mikor ilyen “angyali ajándékot kaptam.
Apám nem csak a héber olvasásra tanított meg bennünket, a gyermekeit, mivel nem bízott követőjének (az új Talmud Tóra tanítónak) a tanítói képességeiben, a “Chumas, a Tóra öt könyve, tanítását is magára vállalta. Az egész szöveget megtanultuk németre fordítani és nem jiddisre, ahogy a Talmud Torában tanulták. Apám nézete az volt, hogy így a szöveget pontosabban lehet visszaadni és ráadásul, megtanulunk németül is. Persze, mindegyikünk, két bátyám és én, külön, külön mikor elértük a megfelelő kort és már tudtunk folyékonyan olvasni héberül. Nem volt könnyű feladat, mert apám megkövetelte a pontos fordítást, a német nyelvtan szigorú szabályai szerint, de visszatekintve, minden perc tanulás aranyat ér. Egy csapásra, két nehéz nyelvet sajátítottunk el. Jó apámnak is nagyon hálás vagyok, hogy annyi időt és energiát, de, főleg, végtelen szeretetet, fektetett bele a tanításba, és jól esik a tudat, hogy ő is élvezte a sikerét, mikor a fordítást tökéletesen szavaltuk el, aránylag rövid “magolás után. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az alapos tanulás vetette el bennem a Tóra és az egész “Tanach, a Biblia, iránti mély érdeklődésem első csíráját. Ez adta meg nekem, ugyancsak, a héber nyelv ismeretének első, szilárd alapját.
