A palesztin választás után váratlanul került előtérbe Halid Mesal, a Hamász vezetője, aki Ahmed Jaszín sejk és Abdel Raziz ar-Rantisszi meggyilkolása után vált az Iszlám Ellenállási Mozgalom első számú vezetőjévé. Igaz, addig is a közel-keleti terrorszervezet prominens tagjai közé tartozott.

Haled Mesaal, a Hamász eddig Damaszkuszban élő főtitkára tegnap a Palesztin Hatóság lapjában megismételte, hogy szervezete „soha nem fogja elismerni Izrael létjogosultságát”. A Hamász csak egy „hosszabb időre szóló tűzszünetre” hajlandó Izraellel.

Magyarország az 1956-os forradalom 50. évfordulós ünnepségeire meghívja az Európai Unió összes tagállamának elnökét – közölte pénteken Berlinben Sólyom László köztársasági elnök, aki Horst Köhler német államfő meghívására hivatalos látogatást tett a német fővárosban. Várják Budapestre azoknak a nem EU-államoknak a csúcsképviselőit is, amelyek különösen sok magyart fogadtak be a forradalom elbukása után. Sólyom László Kanadát, az Egyesült Államokat, Brazíliát, Ausztráliát és Izraelt említette.

Remélem, hazai olvasóim nem veszik majd zokon tőlem, ha Magyarországot – a kívülről, de empatikus megfigyelő szempontjából – azok közé az országok közé sorolom, amelyek demokratának nevezik magukat, de valójában, még csak a demokrácia tanulóéveit töltik. Ezért nem is lehet tőlük rossz néven venni, ha még minden országgyűlési vagy köztársasági elnökválasztást úgy élnek meg, mint rendszerváltást, szinte polgárháborús szenvedéllyel.

Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. február 4.

„..az elme tudomásul veszi

Vitathatatlan alapigazság, hogy nincsen könyv hiba nélkül. A tévedés jogát talán még a kézikönyvek összeállítóitól sem lehet száz százalékig megtagadni. Ha azonban az ember kézbe vesz egy lexikont, és annak már az első száz oldalán tucatnyi elírt névbe, téves állításba ütközik, akkor nem alaptalanul teszi fel magának a kérdést: hogyan higgyen a többi adatnak, egyáltalán, magának a lexikonnak, amelyhez mégiscsak a pontos tényekért fordul az olvasó?

A Kádár-érában ötvenhatról csak mint ellenforradalomról volt szabad beszélni. De én még arra is emlékszem, hogy a Felvidék visszacsatolásakor magyar tulajdonba került csehszlovák piros buszokat sürgősen átfestették, mert a Horthy rendszer mindentől rettegett, ami vörös. Sajnos, a hinta a rendszerváltás óta újfent jobbra lendül. Ma sem kevés bátorság kell ahhoz, hogy például a tizenkilences Tanácsköztársaság pozitív oldalairól írjon valaki.