Forrás: Népszava

Vitathatatlan alapigazság, hogy nincsen könyv hiba nélkül. A tévedés jogát talán még a kézikönyvek összeállítóitól sem lehet száz százalékig megtagadni. Ha azonban az ember kézbe vesz egy lexikont, és annak már az első száz oldalán tucatnyi elírt névbe, téves állításba ütközik, akkor nem alaptalanul teszi fel magának a kérdést: hogyan higgyen a többi adatnak, egyáltalán, magának a lexikonnak, amelyhez mégiscsak a pontos tényekért fordul az olvasó?

Sajnos kénytelenek is voltunk feltenni ezt a kérdést, amikor az Osiris Kiadó közelmúltban megjelent Világpolitikai Lexikonját (szerkesztette Horváth Jenő) kézbevettük.

New Jersey állam itt New Yersey, a Harvard Egyetem – Hardvard, Cotonou – Cotognou, Kim Dzsong Il – Kim Dzsongil, Sztanyiszlav Suskevics – Szanyiszlav, Donald Rumsfeld – Ronald, Franjo Tudjman – Tudman, a Tudeh Párt – Tude, George Shultz – Schultz stb., stb.

Több, évtizedekkel ezelőtt elhunyt személyt a lexikon élőnek tüntet fel oly módon, hogy csak születésének évét közli, haláláét azonban nem, ami természetesen – minden kézikönyvben, de ennek a lexikonnak a többi szócikkében is – értelemszerűen azt jelenti, hogy az illető még él. Ilyen például Jakov Malik szovjet diplomata (elhunyt 1980-ban), Péter János volt magyar külügyminiszter (meghalt 1999-ben) és kollégája, Boldoczki János (meghalt 1986-ban).

A Boldoczkiról szóló szócikkben azonban nem ez az egyetlen hiba. A lexikonban azt olvashatjuk róla, hogy 1957 áprilisa és augusztusa között moszkvai magyar nagykövet volt. Valójában 1956 augusztusa és 1960 májusa között között töltötte be azt a tisztet. „Visszahívása után – állítja a lexikon – a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára lett.” Ezzel szemben Boldoczkit, akit a Kádár-féle vezetés a Szovjetunióban tartózkodó Rákosival való összeesküvéssel gyanúsított, visszahívása után nevetséges „posztra” állították: a Baromfiipari Országos Vállalat Tollfeldolgozó Üzemének igazgatását bízták rá. Ami a Szlovák Szövetséget illeti, annak Boldoczki a 40-es években volt a főtitkára. Egy másik magyar diplomatáról, Kertész Istvánról a kézikönyvben az olvasható, hogy a békekötés után római nagykövet lett. Valójában követ lett: akkoriban még egyetlen magyar diplomáciai misszió élén sem állt nagykövet. Ezzel szemben a valóban nagyköveti rangú nunciusokról az olvasható, hogy ők a katolikus egyháznak az államokhoz küldött nagykövetei, holott küldőjük természetesen a Szentszékéi.

De hát ez lenne a legkevesebb! Az albán-szovjet kapcsolatokról például megtudjuk, hogy 1968 után tovább romlottak. Valójában teljesen megszakadtak, a diplomáciai kapcsolatokat is beleértve. Az Amerika Hangja rádióról a lexikon elfelejti megemlíteni, hogy hivatalos állami rádió, míg a Szabad Európát „magánkézben lévő nemzetközi rádiótársaságnak” mondja, holott azt – nem titkoltan – az USA állami költségvetéséből tartják fenn. Hruscsov a kézikönyvben hol pártfőtitkár, hol az SZKP első titkára (helyesen: az SZKP KB első titkára). Egy szócikk tudatja, hogy Gorbacsov és Bush máltai találkozóját a sajtó teljes kizárásával tartották. Ez persze igaz, de vajon volt-e már a történelemben olyan államfői szintű tárgyalás, amelyen részt vehettek újságírók? Molotovnak a kézikönyv megjavítja a káderlapját, ugyanis értelmiségi származásúnak tünteti fel, holott a későbbi szovjet kormányfő és külügyminiszter apja alig iskolázott kereskedő volt.

Az Izlandról szóló szócikkből hiányzik az a nem mellékes tény, hogy az ország a NATO tagja. Az Antarktisz után zárójelben az olvasható, hogy Déli-sark, pedig az utóbbi a hatalmas kiterjedésű földrésznek tudvalévőleg csupán egyetlen pontja. Az arabokról megtudjuk, hogy jellemző vallásuk az iszlám, de vannak keresztény és zsidó arabok is. Vajon hol élnek a zsidó vallású arabok?

Ben Bellát 1956-ban a franciák letartóztatták – olvasható a lexikonban, diszkréten elhallgatva, hogy ennek érdekében előbb elrabolták. A Finnország szócikk azt állítja, hogy az ország hivatalos nyelve a finn. Valójában két hivatalos nyelve van: a finn és a svéd. Andrej Gromikóról az olvasható, hogy szovjet orosz diplomata. Kérdéses, hogy érdemes-e egyáltalán feltüntetni egy szovjet diplomata nemzetiségét, de ha már igen, akkor Gromiko, sajna, belorusznak született. Primakov orosz külügyminiszter korábban – a lexikon fogalmazása szerint – „a Pravda arab különtudósítója”, majd „Oroszország Központi Hírszerző Szolgálatának igazgatója” volt. Primakov természetesen nem arab különtudósító, hanem arab országokban dolgozó szovjet tudósító volt. Az orosz hírszerzést ugyan valóan igazgatta egy időben, de annak nem Oroszország Központi Hírszerző Szolgálata volt a neve.

Guyana hivatalos neve nem Guyanai Köztársaság, hanem Guyanai Szövetkezeti Köztársaság. De ez még hagyján! A lexikon közlése szerint ebben a dél-amerikai országban a lakosság 51 százaléka indián, 40 százaléka mesztic és 5 százaléka amerikai. Valójában az 51 százaléka indiai, a 40 százaléka afrikai származású (néger) és 5 százaléka indián. Mesztic lakosság egyáltalán nincs az országban. A félreértést nyilván a szócikk szerzőjének hiányos angol tudása okozta: az angol nyelvű forrásból az eastindian-t indiánnak és az amerindian-t (ez az indián) amerikainak fordította. A lakosság származásával azonban másutt is baj van. Jamaicánál például arról olvashatunk, hogy a karibi ország polgárainak 7,3 százaléka mesztic. Pedig nem él ott egy fia mesztic (fehér-indián keverék) sem! Az a bizonyos 7,3 százalék valójában mulatt, azaz fehér-fekete keverék. És még egy etnikai-matematikai pontatlanság. Magyarországon 10 kisebbséget említ kézikönyvünk, hogy aztán (helyesen) 13-at soroljon fel.

Kalinyingrádról a lexikonban az olvasható, hogy orosz enklávé. Ezzel szemben a megfelelő címszó szerint az enklávé „az államterületnek olyan szárazföldi része, amelyet minden oldalról egy másik állam szárazföldi területe vesz körül”. Valójában Kalinyingrád megyének jókora tengerpartja van, ott található az orosz Balti-flotta fő támaszpontja.

„Az interkontinentális ballisztikus rakétákat általában felszín alatti silókból indítják” – állítja egy szócikk, holott az interkontinentális ballisztikus rakéták többségét szárazföldi mobil indítóállomásról vagy tengeralattjáró fedélzetéről indítják. A KGB szócikkben az olvasható, hogy „e szervek történetében a leghírhedtebb szakasz Lavrentyij Berija nevével kapcsolódott össze”. Egzakt módon természetesen nem mutatható ki, hogy melyik volt „a szervek” leghírhedtebb időszaka, mindamellett mind Oroszországban, mind külföldön egyértelműen a tömeges letartóztatások 1937-38-as időszakát tartják a KGB-terror csúcsának. Az NKVD akkori főnöke azonban nem Berija, hanem Jezsov volt.

A Világirodalmi Lexikont sajnos a sajtóhibák („héttérbe szorultak a görög-török ellentétek”), a fülsértő nyelvi pongyolaságok („de azonban”), a hol hiányzó, hol fölösleges névelők, a vonatkozó névmások helytelen használata („a kormányok, akik”) is jellemzi, nem is szólva az olyan esetekről, amikor a szórendi képtelenségek értelemzavaró állításokhoz vezetnek („a Tajvanra menekült Kínai Köztársaság képviselői…”).

Inkább illenének bulvárlapba, semmint lexikonba az olyan mondatok, amilyen például Joseph McCarthy szenátorról olvasható, aki „nagyivóból masszív alkoholista lett”.

Az ezekhez hasonló további elírásoknak, figyelmetlenségeknek, fordítási hibáknak, ténybeli tévedéseknek a további felsorolását csak cikkünk terjedelmi korlátai akadályozzák.

A mű kiadói, szerkesztője, szerzői, lektorai nyilván hiány- és hézagpótló kézikönyvnek szánták a lexikont, amely az is lehetne, ha szakszerűen, pontosan dolgoztak volna. Amire pedig nyilván adva voltak az objektív lehetőségek, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy egyes témakörökben (nemzetközi jog, nemzetközi szervezetek) a lexikon valamennyi szócikke hibátlan. Tehát így is lehet…

Kulcsár István, Réti Ervin