PERCEK TÁNCA
A sötét utcán lámpafények.
Az égen izzó csillagok.
Szívemben mindig új remények,
Az élet útján ballagok.
Köröttem furcsa, titkos láncban
S földöntúli lázas táncban
A percek lejtenek.
Én nézem őket kérdő szemmel,
Kíváncsian és félelemmel:
Vajon mit rejtenek?
Némelyikük csupa derű,
Másik fájdalmas, keserű,
Az egyik édes, ölelő,
A másik lelket elölő.
Csak menjetek. Az újak jönnek.
Mind egyforma és mégis más,
Mert ez a tánc, mert ez a lánc
Maga az örök változás.
S a percek jönnek, nem köszönnek,
Nem búcsúznak, tovább úsznak,
Nesztelenül ellebegve
Végtelenből végtelenbe.
Budapest, 1937, február