TÁVOLI ANYÁKNAK

Napról napra és percről percre

Folyton csak várni, lesni egyre

Betűt, sort, írást.

Végtelen éjjel

Látni zúgó fejjel

Rémlátomást

Fojtani könnyet

Rémes vérözönnek

Árján.

S a válasz mi lehet?

Egy hang, egy tekintet:

Anyám!

Sdot-Jam, 1942. V. 18.