TÁVOLI ANYÁKNAK
Napról napra és percről percre
Folyton csak várni, lesni egyre
Betűt, sort, írást.
Végtelen éjjel
Látni zúgó fejjel
Rémlátomást
Fojtani könnyet
Rémes vérözönnek
Árján.
S a válasz mi lehet?
Egy hang, egy tekintet:
Anyám!
Sdot-Jam, 1942. V. 18.