HA JÖNNÉL&
Ha hirtelen jönnél velem szemben
Nevető szemmel, kéz a zsebben.
Lépteid ismert ritmusában,
Megtorpannék döbbenten, ijedten
A drága csodás látomásra.
Amíg a képed mélyembe hat
A kétely eloszlik bennem,
Ölelésre lendíted karom
Nevetve, sírva: testvérem.
Sdot-Jam, 1942. III. 5.