GALUTI LÁNY HÓRÁJA
Zajongó, rengő, dübörgő hóra
Elkap a forgatagába.
Öröm és búnak
Hangjai búgnak
Ragad a ritmus varázsa.
Dobban a láb, forog a lánc
Reszket a váll, lángol a tánc,
Liheg a dallam, az ének
Szótalan ima
A jövő, az alkotás Istenének.
Egyszerre csak&
Egy látomány lebeg amott.
Karom leválik a láncról,
A viharzó tánctól elszakadok.
A közeli-távoli magához láncol.*
Tengerkék szemek, hallgató bánat.
Dacos a száj, kérdő, kemény.
Megejt a csend állok dermedten
Száz között ketten Anyám és én.
Készária, 1943. II. 27.