Forrás: Demokrata

Gazdag István

Minden ember egyenlő. A fajok nem léteznek. Ehhez képest a rasszizmus a fehérek specifikuma, vagyis egyfajta „faji” sajátossága. Eszerint mégis vannak fajok. Legalábbis ebből a szempontból. És mivel csak a fehérek bűnösök benne, nem minden ember egyenlő. Még jogilag sem. Áme, az antirasszista diskurzus zsigeri paradoxona és feloldhatatlan abszurditása…

Ha valami elméletileg tréfli, akkor az gyakorlatilag sem lehet kóser. Márpedig ilyen elméleti alapon ma Nyugaton nagyon könnyen rasszistának minősülhet bárki. Akkor pedig jaj neki! „Egy valódi öncenzúra miért zár bennünket kalodába, és mint a kelet-európai országokban tegnap a másként gondolkodók, miért vagyunk kötelesek a saját földünkön a hátunk mögé lesni, mielőtt beszélnénk, attól félve, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, hogy megzavarnak, sőt bíróság elé állítanak és börtönbe vetnek”, sopánkodik Roger Holeindre, a francia nonkonformista újságírás nagy öregje (National Hebdo, 2004. január 15.), felvillantva a mindennapos pszichoterror természetét, amely a fejlett nyugati demokratúrákban nehezedik a fehérekre. Miért hagytátok, hogy így legyen? – kérdeznénk tőlük, de rögtön ezután magunktól is meg kellene kérdeznünk: miért hagyjuk, hogy így legyen? Mert rövidesen nálunk is ugyanez lesz a helyzet, efelől ne legyenek kétségeink. Addig is élvezzük, amíg lehet, a szabadszólás illékony mámorát, és a (közel)jövőre való felkészülés végett néhány típuspéldán keresztül próbáljuk megérteni, ha tudjuk, hogy az Idea Interpol (nemzetközi gondolatrendőrség) gyakorlatában mi számít rasszizmusnak, és mi számít még inkább annak.

Az amerikai politika fél tucat legbefolyásosabb személyisége közé tartozó Trent Lott szenátort, a szenátusi republikánus többség vezetőjét a demokraták rasszizmussal vádolták meg, mert szenátortársa, a százéves születésnapját ünneplő Strom Thurmond köszöntésekor azt találta mondani, hogy ha az ünnepeltre többen szavaztak volna anno, amikor harcba szállt az elnökségért, elkerülhető lett volna megannyi baj. A légy úgy került a tejbe, Lott pedig a pellengérre, hogy Thurmond 1948-ban a fajok keveredését ellenző programmal kampányolt, később szintén szegregációs programmal választották szenátorrá, és az ötvenes-hatvanas években mindvégig megátalkodott rasszista maradt, mígnem az idők szavának és karrierje követelményeinek engedve revideálta nézeteit, így aztán 48 éven át megtarthatta posztját. Lott persze önkritikát gyakorolt elszólásáért, arról biztosítva mindenkit, hogy semmi sem áll tőle távolabb, mint a rasszizmus.

A flamand Pallieterke hetilap beszámolója szerint az Emberi Jogok Dél-Afrikai Bizottsága úgy ítélte meg, hogy az „Öld a búrt, öld a farmert!” (Kill the Boer, kill the farmer) jelszót a szólásszabadság kifejeződéseként kell értelmezni. A lap párhuzamot von a dél-afrikai döntés és a közé a hisztéria közé, amely például az Egyesült Államokban fogadná az „Öld a niggert, öld a rappert!” szlogent, ha egyáltalán lenne még valaki, aki ott ilyesmit ki merne ejteni a száján. Dél-Afrikában egyébként egyre több fehér farmert gyilkolnak meg a négerek a zimbabwei példa nyomán, amely tényt a világmédia még csak említésre méltónak sem tartja.

Az angliai Warwick Egyetem rektorátusa megtiltotta hallgatóinak, hogy az angol zászlót lobogtassák a Világkupa mérkőzései alatt, elkerülendő a „faji feszültség” fokozódását a színes bőrű egyetemistákkal, akiknek viszont jogukban állt a nemzeti zászlóikat lobogtatni. A fehéreknek csak fehér zászlót szabad lobogtatniuk. Úgy látszik, már nem csak képletesen.

A Daily Telegraph 2002. június 18-i száma tette közhírré, hogy egy többszörösen visszaeső néger bűnöző betört egy East Village-i bárba New Yorkban, kezében egy pisztollyal és egy szamurájkarddal, miközben azt üvöltötte: „Ma a fehérek füstként fognak távozni innen. Elintéznivalóm van veletek. Ideje, hogy meghallgassátok az üzenetemet, ideje, hogy fizessetek, szemét banda! Nagyon jól tudjátok, hogy miért.” Ezután rálőtt az egyik vendégre, súlyosan megsebesítve és túszul ejtett több tucat másikat. Majd csuklón lőtt egy újabb személyt. A foglyok kálváriája negyven percig tartott. Kívül a rendőrség nem mert támadni, bent a túszok mozdulni sem mertek. Végül két törékeny szőke nő megelégelte a dolgot, hirtelen rávetették magukat a négerre, a földre teperték és lefegyverezték, még ha közben egyikük golyót is kapott a lábába. Az illetékes rendőrtiszt reakciója: „Ez a két nő azt tette, amit tenniük kellett. Bravó, a nagy bátorságukhoz!” (Ugyanez nem mondható el a jelenlévő „férfiakról”.) A fehéreket en bloc gyalázó néger esetében „természetesen” szó sem esett rasszista indítékról.

A baloldali flamand napilap, a De Morgen arról számolt be, hogy a VRT (az egyébként politikailag ultrakorrekt belgiumi flamand nyelvű köztévé) által sugárzott egyik antwerpeni koncert során öt arab suhanc kétéves és hároméves fehér kisgyerekeket ütlegelt, nyilván abból a meggondolásból, hogy nem lehet elég korán kezdeni. Végül a tévé biztonsági szolgálata vetett véget az inzultusnak, a VRT pedig feljelentést tett. A belgiumi militáns mozlimvédelmi alakulat, az Európai Arab Liga viszonzásképpen a tévét jelentette fel rasszizmus miatt. Másként mondva: fehér gyerekeket védelmezni arab fiatalok zaklatása ellen, rasszizmusnak számít.

Nemrég „faji gyűlöletre való uszítás” miatt letartóztatták, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték Nick Griffint, a Brit Nemzeti Párt elnökét a BBC egyik titokban felvett „dokumentuma” alapján. Az a vád ellene, hogy egy pártgyűlésen azt mondta: a Korán lehetővé teszi „minden nő megkapását, akit csak akarunk, feltéve, hogy nem muzulmán nőkről van szó”, és hozzátette: „Ágy terjed ez a rossz és ártalmas hit”. Nick Griffin szavai elmaradtak a valóságtól. A Korán ugyanis nemcsak azt engedi meg az igazhívőnek, hogy a négy törvényes hitvesen felül minden nőt megkapjon, akit csak akar (4. szúra), hanem azt is, hogy lefeküdjön a nem muzulmán rabszolgáival (4, 3), sőt ágyasává tegye valamennyi muzulmán rabszolgáját is, még akkor is, ha már férjezettek (4, 24). Ha tehát egy fehér a Korán szövegeit idézi, akkor rasszista és bűnhődnie kell, ha viszont az imámok teszik ugyanezt a mecsetekben, akkor minden oké.

A francia Maxim című társasági magazin olasz nyelvű kiadása 2002 januárjában antiraszszista különszámot szentelt a négerek dicsőítésének. Az egyik cikk címe és alcíme önmagáért beszél: „Miért nincsenek fekete vadászpilóták? Semmiféle tudományos magyarázata nincs ennek a jelenségnek”. A magazin azon is csodálkozik, hogy a tudományos területeken nincsenek néger Nobel-díjasok, majd jön a „tudományos” magyarázat: „A svéd Nobel-zsűri öntudatlan rasszizmusa miatt van ez így.” Evidens. Más ok nem is lehet…

Az antirasszista neototalitarizmus európai bástyájának számító Svájcban bíróság elé citálták Jürg Scherrert, a helyi Szabadságpárt elnökét a „rasszizmusellenes büntetőnorma megsértése” miatt. Az a bűne, hogy kimondta azt, amivel minden helyi rendőr tisztában van, vagyis azt, hogy a Svájcban menedékjogért folyamodó koszovói albánok közül sokan büntetett előéletűek. A vizsgálóbíró szerint ezek a szavak „sértik az emberi méltóságot”, Scherrer tehát rasszista. Svájc egyébként a legjobb úton halad afelé, hogy tipikus rendőrállammá váljon. Ezt a tendenciát erősíti a Btk. 261.