Új antiszemitizmus- a Szombat konefrenciája
Sófárlakók, megnéztétek az előadásokat?
Sófárlakók, megnéztétek az előadásokat?
Leültem egy padra a Dohány utcai Zsinagógánál. Péntek volt, vagyis elfeledhettem az általános hétköznapok gondjait. Elővettem a frissen vásárolt Kosztolányi kötetemet, aminek minden sorát a legnagyobb élvezettel tudom olvasni. De akkor valamiért mégsem így történt. Túl szép volt körülöttem minden, túl kék volt az ég, és túlságosan szikrázott a napfénytől a zsinagóga. Inkább csak ültem, figyeltem, füleltem és gondolkoztam. Talán ezt nevezik hasztalan, vagy édes semmittevésnek, más néven időpocsékolásnak.
Most olvastam Avshalom blogjában, hogy még elemista korában az iskolapadra menórákat rajzolgatott. Nálam talán rosszabb a helyzet, mert én most, a gimnáziumban is ezt teszem. Dávid-csillagot firkálgatni az órán felettébb szórakoztató, pláne, ha a tanár is észreveszi. Ráadásul mint Avshalom, én sem értem igazán, hogy miért teszem. Valószínűleg tévesen(!) úgy gondolom, hogy van ebben valami bátor dolog. Pedig nincs. Szeretem az embereket megbotránkoztatni. Jó a nyakamon Dávid-csilaggal elmenni a szélsőjobb valamelyik könyvesboltjába, és megkérdezni, az eladókat, hogy “nem tartanak-e egészen véletlenül héber-magyar szótárat?. Amikor a villamoson egy Demokratát olvasó ül velem szemben, általában előkapok a táskámból egy Erecet.
Ismét egy rémhír: Bácsfi Diana az al-Dzsazírán éltette Szálásait és Hitlert, ill. a magyarországi „zsidó lobbi káros tevékenységeiről beszélt. Szerencsére Bácsfit a magyar közvélemény jelentős része(jobb és bal egyaránt) nem tartja normálisnak. És ez így van rendjén. De azt nem értem, hogy ugyanezen közvélemény jelentős része miért tapsol olyankor, amikor a baloldal genetikai problémáiról beszél a jövendő miniszterelnökünk(bár nem akarok senkit sem a falra festeni).
A júniusi Erecben olvastam arról, hogy május 11-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hebraisztika Tanszéke kilátogatott a pilisvörösvári zsidó temetőbe, ahol a “nagyrészt megkopott, megrepedt, mohalepte, ledőlt sírok feliratát kellett értelmezniük. A munkát egy bizonyos Kormos tanárnő vezette, aki “elsősorban a megható, meghökkentő és lenyűgöző szavakkal tudná leírni a látottakat.
Sajnos nem értek igazán a számítógéphez, így a mai napig nem világos, hogy mi is az a blog. Internetes napló, mondják sokan(és azt is, hogy egyre népszerűbb).