A júniusi Erecben olvastam arról, hogy május 11-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Hebraisztika Tanszéke kilátogatott a pilisvörösvári zsidó temetőbe, ahol a “nagyrészt megkopott, megrepedt, mohalepte, ledőlt sírok feliratát kellett értelmezniük. A munkát egy bizonyos Kormos tanárnő vezette, aki “elsősorban a megható, meghökkentő és lenyűgöző szavakkal tudná leírni a látottakat.

Szégyenkezve vallom be, hogy csak ma szántam rá magam(hosszú idővel a cikk megjelenése után), hogy megnézem Pilisvörösváron a temetőt, amelynek létezését egyébként egy tábla, vagy felirat sem jelezte. Ágy kérdezősködnöm kellett. ’Csak’ kétszer kaptam a “Nem tetszik tudni, hogy merre találom a zsidó temetőt? kérdésemre azt a választ, hogy “Zsidókkal nem beszélgetek. Végül egy kisfiú megmutatta a helyes utat, hozzátéve: az nagyon szép hely, én is ott szoktam focizni. Ágy nem sok jóban reménykedve léptem át a temető (nyitott) kapuját, ahol meghökkentő látvány fogadott: a sírok fele ledöntve, néhol nyilaskeresztek és kutya(?)szarok díszítenek egy-egy sírkövet. Természetesen a kerítés(ahol egyáltalán van) sok helyen csak derékig ér, így bárki könnyedén át tud rajta lépni.

Ugyancsak a már idézett sorokat tartalmazó Erecben lehet olvasni: „Egy éppen arra kutyát sétálgató helyi lakostól azt is megtudtuk, hogy [….] gyakran szoktak látni sírköveket rugdosó suhancokat, akik véleménye szerint nem direkt zsidóellenességük miatt rombolnak, egyszerűen csak fölösleges energiájukat vezetik le az amúgy is felügyelet nélkül álló aprócska temetőn.