Népszabadság * Munkatársunktól * 2007. március 3.
– Meg kell különböztetni a társadalmi és a politikai antiszemitizmust – nyilatkozta lapunknak Gerő András történész. Előbbit – mondja – nem is nagyon tudjuk mérni, ennek lendülete igen hullámzó. „Politikai antiszemitizmusról akkor beszélhetünk, ha e fogalom nevében valamilyen ideológia formálódik. A tetőpont szerintem akkor volt, amikor 1998-2002-ben a MIÉP a parlamentben frakciót alkotott, és intézményeket is létrehozhatott, például a Pannon Rádiót.
A mai problémát abban látom, hogy a Fidesz nem határolódik el a szélsőjobb antiszemita irányvonalától. Politikusai hétről hétre megjelennek a szélsőjobboldali hetilap címlapján mint interjúalanyok, miközben a lapban durva antiszemita megjegyzések, cikkek és könyvajánló található. Ez a Fidesz szégyene, és teljes mértékben eltér a nyugat-európai konzervatív pártok magatartásától. A Fidesz azt a megoldást választja, hogy bevezeti a holokauszt-emléknapot, de jelenlétével igazol igazolhatatlan nézeteket közlő lapot. Pedig a szélsőjobboldal rendszerváltozás utáni története maga a kudarc. Ennyi év alatt sem sikerült komoly támogatást szerezniük, kiderült, hogy nem kellenek a magyar népnek. Ennek tudható be az őszi zavargásokban betöltött szerepük is. Nagy bajnak tartom, hogy a bukott miniszterelnök, ha látványosan nem nyitja is ki számukra a kaput, de nem is zárja be.
„Antiszemita beszéd létezik Magyarországon – mondja Konrád György író -, annak nyílt és burkolt változatában is. Előbbit jellemzi az a lelátói mondat, hogy: indul a vonat Auschwitzba. Utóbbira az a jellemző, hogy olyan régi nyelvezetet alkalmaz, amelyből, akinek van füle, kihallja az üzenetet. Példa erre, amikor valaki idegenszerűnek nevezi a kormányt, ezzel igyekezvén belül maradni a normális diskurzus határain. Pedig aki már átélt néhány diktatúrát, nem felejti, hogy volt már egy párt, amelyik egyszerre nevezte magát nemzetinek, szocialistának és munkáspártnak. Az antiszemitizmusra fogékony erők lépésről lépésre haladnak előre. Kezdetben szimpátia, utána kézfogás, végül szövetség. A nyilas zászló elismerése pedig nem illik egy magát konzervatívnak nevező párthoz. Elképzelhetetlen, hogy Angela Merkel vagy Jacques Chirac elfogadna bármiféle támogatást antiszemita csoportoktól. Orbán Viktor nyilatkozatai képmutatóak, mert nem határolódik el a sértő, megvető nyelvezettől. Sőt, egyre inkább ezt használja. Ez ellentétes a demokráciához tartozó toleranciával és a kereszténység alapeszméjével. Az antiszemita szövegek pogány beszédek, amelyeket képtelenség mentegetni. Nem lenne antiszemitizmus, amikor a magyar Parlament előtt zsidónak tartott politikusok és újságírók nevét gyűjtögetik? Az illetékeseknek azt javaslom: ideje elgondolkodni.”
