Forrás: ÉS

Ungvári Tamás

A koronatanú

Koestler Harkovban

Zeisel (Weissberg, Stricker) Éva századik születésnapjára

Akármi történik, Arthur, te csak emeld magasra a Szovjetunió zászlaját. Így búcsúzott Koestlertől a harkovi pályaudvaron a tudós Alex Weissberg, a fizikus, az ukrajnai Fizikai és Technológiai Kutatóintézet Ausztriából szerződtetett igazgatója 1933-ban. Az író csalódottan hagyta el a szocialista ígéret földjét. Az egyetemes megváltáson túl neki azt ígérték, hogy először orosz nyelven adják ki a Fehér éjszakák és vörös napok című útirajzát, majd újabb hat nyelvre fordítják le.

A megjelentetést húzták-halasztották, a szerző hangvételét a cenzor túlságosan könynyűnek, frivolnak találta. Koestler magas pártfogók kegyét kereste. Szólt Buharinnak, az aranyszájú Lenin kifejezésével a párt kedvencének, de őt már félreállították, mielőtt bíróság elé. Felkereste Radeket, akit éppen visszavettek a pártba, mert megalázkodni úgy senki sem tudott, mint a sok nyelven beszélő, a német kommunista pártban is jelentős szerepet játszó Radek.

Még ha a jó szándék közbeavatkozásra biztatta volna is, Karl Radek már semmit sem kockáztatott, hajszálon függhetett az élete, melyet végül feldarált a sztálini tisztogatás. Állítólag maga Sztálin szállt le a poklok mélyére, a börtönbe, hogy Radeket végleg megalázza. Saját perének forgatókönyvében Radek társszerzővé lépett elő, a tárgyalásán a legfontosabb jövendő áldozatot, Buharint dobta fel egy jól időzített mellékmondatban. Szolgálataiért Radek megúszta a halálos ítéletet, de azután nyoma veszett a börtönök és koncentrációs táborok mélyén.

A hitleri hatalomátvétel híre Koestlert a szerény harkovi Weissberg-lakásban érte; a Reichstag felgyújtásáról is itt értesült. Koestler szemében a Reichstag akkoriban legfeljebb az üres parlamentarizmus jelképe volt. A francia parlamentnek otthont adó Palais Bourbont az ablaktalan épületként csúfolták a radikálisok. A Reichstagban megbékélt baloldaliakat a szatirikus Kurt Tucholsky leplezte le: ötlettelen népség, velejükig gyávák, sör folyik az ereikben.1

A két világháború közötti baloldali értelmiség többsége csalódott a parlamentarizmusban, kiábrándult a gyengének vélt liberalizmusból. A szocializmus álmából is hamarost felébredt Koestler. Könyvének csupán csonka, német nyelvű kiadása jelent meg, s azt is bezúzták később a Szovjetunióban. A szöveg ismerete után letelepedési kérelmét elhúzták, s ő elébb Budapestre, majd Párizsba távozott.

A következő esztendőkben harkovi tartózkodásának valamennyi szereplőjét letartóztatták. Elsőnek Alex Weissberg addigra már különélő feleségét, Évát.

Egy letartóztatás változatai

Éva keramikusként kezdte, előbb Kispesten, majd Hamburgban. A családi hagyománynak fittyet hányva közönséges, kétkezi fazekasként. Nem riadt vissza a nehézségektől: a kikötő közelében, a Reeperbahnon lakott. Törzskocsmájának közepén lovardát építettek, ahol a ledér lányok lóháton üzekedtek az ügyfeleikkel.

Éva nélkülözve, egyedül, vasakarattal tanulta meg a szakmát. Tehetségére Moritz és Leopold Meyer figyelt fel, s hívta meg a niederlassungi Schramberger majolika-művekhez immár vezető tervezőnek. A Feketeerdő közelében egy padlásszobát jelöltek ki otthonául, egy ágy, egy fazekaskorong s egy asztal volt a bútorzat. Éva edénymintái a Bauhaus és a szecesszió elemeit vegyítették. Kancsóit, tányérjait, poharait még akkor is gyártották, amikor Éva a harmincas évek elején Berlinbe költözött, történetesen a neves fametsző, grafikus és festő, Emil Nolde stúdiójába, Mihály nagybátyjához. A berlini értelmiség kedvenc találkozóhelye, a Romanisches Café egy kőhajításnyira volt. A stúdió olykor a kávéház meghosszabbításaként szolgált.

Éva nagybátyját, Polányi Mihályt, a berlini szálaskémiai intézet kutatóját számos külföldi egyetem próbálta megnyerni. A harmincas években Klebelsberg Kunó magyar kultuszminiszter is kampányt indított a külföldre szakadt tudósok hazacsábítására. A Polányi-hagyatékból Frank Tibor ásta elő azt az anekdotát, amelyik a gróf egyik németországi látogatását örökítette meg. Egy vacsora alkalmából finoman céloztak arra, hogy ugyan miért jönnének haza ezek a nem turáni elszakadottak. Mire Klebelsberg, rossz németséggel, azt felelte: “Wenn Vaterland ruft, komm Ungar.” Hí a haza, gyere magyar!2 Valószínűleg a Nemzeti dal német változatát rögtönözte.

Éva baráti körében számos természettudós fordult meg, így Szilárd Leó, Victor Weisskopf. A harmincas évek elején – a béke milyen jelképe – Einstein a Romanisches Caféban pingpongozott Billy Wilderrel, a későbbi hollywoodi filmrendezővel.

A kávéház törzstagja volt a krakkói születésű Alex Weissberg, a bécsi Technische Hochschuléban tanult fizikus. Íróbarátai közül Manès Sperber írta le a széles vállú, erős fiatalembert. Egymás között “a nagy kombinátor”-nak becézték Weissberget. Szenvedélyes szerencsejátékos volt, aki a tőzsdeingadozásokat hajszálpontosan jósolta meg.3

Évát még Berlinben jegyezte el Alex, akit szerződése – és politikai meggyőződése – 1931-ben Harkovba hívott. Éva 1932 januárjában követte Alexet, és ott keltek egybe. Édesanyja Budapestről csatlakozott a lányához.

Rövid idő múltán a házastársak a különélést választották. Éva nyilván örömmel cserélte fel a harkovi intézeti életet a fővárosra, ahol temérdek ismerőse élt. A befolyásos moszkvai emigránsok, Lukács György és Balázs Béla egykoron a nagynénjének, azaz Seidler Irmának versenyt udvaroltak. Moszkvában élt a nagybátyja, Kun Béla kormányának egykori komisszárja, Seidler Ernő, az öngyilkossá lett Irma édesapja is.

Sötétség délben

1936. május 28-ának reggelén Évát az édesanyja azzal ébresztette, hogy az államvédelmisek letartóztatási paranccsal várják a nappaliban. Magánzárkában töltött hetek múltán tudta meg, hogy egy Sztálin ellen tervezett merénylet elkövetésével vádolták, miután nem tudták rábizonyítani, hogy iparművészeti terveiben német-náci jelképeket rejtett el.

Arthur Koestler beszámolója szerint fegyvert is felkutattak Éva volt lakhelyén.4 A vádlott Hevesi Gyulánál, a Tanácsköztársaság egyik népbiztosánál volt albérlő, bár letartóztatásakor bátyjánál, Hevesi Gyula egyik akkori beosztottjánál lakott már. A később börtönviselt és száműzött Hevesi az áldozatnak vallotta be 1960-ban Budapesten, hogy a pisztolyokat még Magyarországon, a Tanácsköztársaság idején szerezte, de ezt eltitkolta a szovjet hatóságok előtt. Nem mérlegelhetem itt annak valószínűségét, hogy Hevesi Moszkvában merészelt pisztolyt rejtegetni, s e fegyver-szuvenírokat emigrációja valamennyi állomásán végighurcolta. Nem firtatom azt sem, hogy ha már így esett, miért a külföldi albérlő varrógépébe rejtette őket.5

A vádakat az állambiztonsági kihallgatók könnyűszerrel változtatgatták. Börtönélményei évtizedekig kísértették Évát, a trauma depresszióba döntötte. Nem tudhatta, melyik perre próbálták felkészíteni. Alighanem Buharin tárgyalásának egyik-másik forgatókönyvében osztottak rá kisebb-nagyobb szerepet, majd végül kihúzták a darabból. Hol Trockij futára volt, hol egy német merénylő meghívásával gyanúsították. Egyik álmatlan éjszaka egy másik fogoly kihallgatásának volt véletlen fültanúja. Bátran írja alá, sürgették az ismeretlen áldozatot, Éva Alekszandrovnát mindenképpen likvidáljuk. Itt egy vallomás nem oszt, nem szoroz.

Évát nem a kínzások törték meg. Kihallgatója a szokott módszerrel csalta tőrbe. Nem oszt, nem szoroz, ha csak annyit ismer el az egyik vádlottról, hogy az bevallotta neki ellenforradalmi beállítottságát.6

Éva börtönbüntetéséről különböző változatokat őriz néhány interjú, illetve a család némely tagjának emlékezése.

Az egyik változat szerint, amikor Éva a vallatások során egy ártatlan mérnököt sodort bajba, akkor a börtöntársaitól szerzett, a cipőjébe rejtett borotvával aznap éjszaka öngyilkosságot kísérelt meg. A New Yorkernek adott, s már idézett életinterjúban viszont Éva úgy emlékezett, hogy egy dróttal próbálta elvágni az ereit, elég ügyetlenül. Sógornője, Striker Barbara úgy tudta, hogy Éva életét egy börtönfelügyelő asszony mentette meg, majd azt tanácsolta, hogy egyenest Sztálinnak írott levélben jelentse fel kihallgatóját. A kegyetlen kihallgatót Éva nem látta többé.7

Az életinterjúban ugyanakkor Éva nosztalgiával gondolt vissza Elias nevű kihallgatójára, aki egyébként már akkor kiderítette, hogy a pisztolyokat más rejthette el a varrógépben.

A szovjet államvédelem nagy hálóval halászott, naponta cserélte a forgatókönyveket. Évát 1937 szeptemberében szabadon engedték, útlevelét visszaadták és kizsuppolták egy Ausztriába tartó vonaton. Szabadlábra helyezéséért eltökélt harcot folytatott Alex Weissberg. Kérelmet írt – Moszkvában tartózkodó anyósával együtt – a leningrádi katonai ügyészhez, majd a moszkvai államügyészhez. Mozgósítottak számos tanút, aktív akadémikust, akik aláírásukkal bizonyították Éva lojalitását a Szovjetunióhoz. Éva édesanyja, emlékezett rá Alex Weissberg, idegen állampolgár létére jobban kiismerte magát a szovjet igazságügy útvesztőiben, mint akárminő helybéli.8

Az intézetigazgató Weissberg, bár addigra ismerhette a paranoiás ország szokásait, magas pártfogókban bízott. Személyes kapcsolatban volt bizonyos minisztériumok komiszszárjaival, a szovjet vezetők olyan nagyjaival, mint Pjatakov és Buharin. Nem sejthette, hogy érdeklődésével önmagát sodorta veszélybe. Éva letartóztatásáról például tudósította a katonai elhárítás egyik magas rangú tisztjét, akit még Németországból ismert. Ez magához az igazságügy-miniszterhez fellebbezett. De a tábornokok ellen indított perben ennek a katonai kémelhárítónak a próbálkozása is visszájára fordult. Az államvédelem harcban állt a hadsereggel: s ezt az áldozatok sora fizette meg. A nagyokat a sztálini forgatókönyv máris sorba állította, ki vall elébb rettenetes bűneiről, Zinovjev, Pjatakov, Radek, végül Buharin.

Weissberg még intézetigazgató volt, amikor figyelmeztető beszélgetésre alkalmanként berendelték a harkovi titkosszolgálathoz. Gondolkozzék azon, milyen bűnt követhetett el a vendéglátó ország ellen, valljon a társaira. Ha mindent elismer – s ez mások feljelentésével azonos -, eltölt egy kis időt valamelyik börtönben, azután rehabilitálják, majd ismét a Szovjetunió szolgálatába állhat.

Az osztrák kommunista fizikus azonban letartóztatása után sem vallott. Kétszer is aláírta azt a jegyzőkönyvet, amelyikben elismeri egy összesküvés megszervezését, ám amint néhány óra alváshoz jutott, visszavonta vallomását. 1937 márciusában tartóztatták le Alexet. Éva szabadulásáról Weissberg már a börtönvilág forródrótján értesült.

Most cserélődtek a szerepek. Ausztriát aznap hagyta el Éva, amikor Hitler bevonult. Útlevelét Feldkirchennél 1938. március 13-án pecsételték le. Az Anschluss másnapján egy baseli padon hált meg, majd Londonba verekedte át magát, s ott börtönélményeit Arthur Koestlerrel osztotta meg. A Sötétség délben élményanyagát Éva szolgáltatta.

Weissberg megmentésére Koestler tüstént mozgósította a Nobel-díjas fizikusok egész sorát. Visinszkij államügyésznek írott levelét a Nobel-díjas Joliot-Curie számos társával egyetemben ellenjegyezte. Albert Einstein közvetlenül Sztálinhoz fordult.9 Az intervenciók érték el, hogy Alex Weissberget életben hagyták, bár tárgyalás és ítélet nélkül, esztendőkig senyvedett különböző börtönökben.10

Lánya férjének megmentéséért Éva édesanyja elszánt harcot vívott. Testvére, Polányi Mihály, a világhírű tudós is a tiltakozók sorát gyarapította.

A Polányi család

Éva Weissberg az 1906. november 13-án született Stricker Éva a híres Pollacsek, később Polányi család sarja volt. Édesanyja, Polányi Laura, az első magyar diplomás asszonyok egyike talán éppoly figyelemre méltó jelenség volt, mint két öccse, a kémikusból a társadalomtudományok manchesteri professzorává átváltozott Polányi Mihály vagy a gazdaságtörténész Polányi Károly.

A modern magyar szellemtörténet Cecil mama, azaz Pollacsek (Polányi) Wohl Cecília budapesti szalonja nélkül megírhatatlan. Szabó Ervintől Jászi Oszkárig, majd az első világháború után József Attilától Illyés Gyuláig a nagy tehetségeket mindig kiszimatoló Cecil mama Andrássy úti szalonjában, majd a Carlton Szállóban megfordult az intellektuális elit számos képviselője.11

A magyar tudomány és irodalom páratlan támogatója egyébként sohasem tanult meg magyarul.

Cecil mama leányát, Polányi Laurát “Mausi”-nak becézték a családban, mintha ezzel is jelezték volna, hogy testvérei között neki csak a kisegér szerepét szánták. A történésznek készült Polányi Laura azonban nem hagyta magát. Laurát az első feminista röpiratok szerzői között tarthatjuk számon. Gazdaságtörténetből írott doktori disszertációját már két gyermek anyjaként védte meg. Férjhezmenetelét Stricker (később Striker) Sándor üzletemberhez meglepetten ugyan, de tudomásul vette Bécs és Budapest. Azon már nem csodálkoztak, hogy Polányi-Stricker Laura energiájából és leleményességéből mi mindenre futotta. Laura, aki külön engedéllyel fiúgimnáziumba járhatott, a gyermekei nevelését is tudományos alapokra helyezte.

Freud és Émile Jacques-Dalcroze pedagógiai eszméit 1911-től ültette át a gyakorlatba egy általa alapított magánóvodában. Polányi Laura lányával, Évával itt ismerkedett meg Koestler Arthur.

A Koestler családban Laura nevelési módszerei iránt ugyan kétely támadt, amikor Arthur a gyermek születésével kapcsolatos, az óvodában szerzett ismereteiről számolt be otthon. Laura elébb rámutatott a hasára, majd a gyermekeire, és közölte, hogy azok bizony onnan jöttek ki. Arthurt tüstént kiíratták az óvodából. Éva és Arthur barátsága – hullámvölgyeket leszámítva – mégis negyven esztendőn át kitartott. Laura küldte leányát, Évát Koestlerhez Berlinbe, így mutathatta be (újólag, gyermekkoruk múltán) a már tekintélyes egyetemi tanár Mihály nagybátyját az akkor szárnyát próbálgató tudósítónak, így csapódott hozzájuk Alex Weissberg, sőt Éva második férje, Chicago egyetemének későbbi jogászprofesszora, Hans Zeisel is.

Éva szovjetunióbeli élményei nagy hatást gyakoroltak Laura egyik testvéröccsére, a fizikai kémia akkor már világhírű kutatójára, Mihályra. A harmincas évek Berlinjében Szilárd Leó és Victor Weisskopf baráti magánszemináriumán Mihállyal még a tervgazdaság előnyeit vitatták meg, Éva élményei azonban radikális lökést adtak Polányi Mihálynak a Szovjetunió kritikai vizsgálatához. Éva angliai útja után gyűjtötte egybe Polányi Mihály a szovjet gazdaságot ironikusan bíráló tanulmányait, közöttük Sidney és Beatrice Webb szovjet apológiáját valósággal megsemmisítő cikkét.12

Polányi Mihály “fordulatának” érdekessége, hogy ugyanezekben az esztendőkben Laura másik öccse, Polányi Károly és felesége, Duczynska Ilona homlokegyenest ellenkező álláspontot foglaltak el. Polányi Károly még 1944-ben is azt állította, hogy Évának tisztességes bírósági tárgyalás jutott Moszkvában. Polányi Károly gazdaságtörténeti munkái a piacgazdaság kritikáján alapultak, míg Mihály a szabadpiac felsőbbrendűsége mellett érvelt.13

Laura

Polányi Laura “kiábrándulása” is váratott magára. Két gyermeke választotta lakhelyül a Szovjetuniót, Éva két hét múltán már álláshoz jutott, elébb az ukrajnai üveghutákat látogatta, majd a leningrádi Lomonoszov műveknél lett formatervező. Egy eldugott információ az életinterjúban, hogy parfümösüveget tervezett a Vjacseszlav Molotov feleségének érdekeltségébe tartozó cégnek. Molotov-parfüm, micsoda koktél.

Polina Molotova (Karpovszkaja) a bolsevik elit luxusholmikban pompázó újarisztokráciájának volt kihívó képviselője, akit külügyminiszterré emelkedett férje sem tudott megóvni a Ljubljanka börtönétől. Az akkor már matróna korú Polinát azzal vádolta Sztálin, hogy orgiákban szeretkezett fiatalemberekkel. A jiddis nyelven is folyékonyan beszélő, zsidónak született Polina családja is odaveszett. Valamennyiüket megkínozták. Molotov négy esztendeig várt Polinára. Vacsorához esténként megteríttetett a börtönben senyvedő feleségének is.14

Polányi Laura nem volt elveszett Moszkvában. A húszas évek elején Duczynska Ilona (Polányi Károly későbbi felesége) a Kominternben dolgozott Karl Radek titkárságán. Akkori kapcsolatait bizonnyal Laura rendelkezésére bocsátotta. De ha nem a sógornője, akkor a kiterjedt Polányi-ismeretség lehetett a segítségére. Ott volt az akkor még szabadlábon élő Madzsar József, Szabó Ervin után a Fővárosi Könyvtár igazgatója, egykori népjóléti államtitkár, népbiztos-helyettes, az illegális Magyar Kommunista Párt harcosa, történetesen Jászi Oszkár sógora, aki letartóztatásáig fogorvosi diplomáját hasznosította volna Moszkvában. Ott volt Dienes László, ugyancsak Szabó Ervin felfedezettje, s a Galilei körből Czóbel Ernő és Vágó Béla.

Polányi Lauráról életírója azt állítja, hogy Moszkvában nem láthatott be az ördög boszorkánykonyhájába, s így leánya letartóztatása ellenére is kedvező véleménye volt a szociális intézkedésekről és a családvédelemről.15 Ez így nem meggyőző. Polányi Laura szemét az elkötelezett baloldaliság hályoga homályosította el, miként Polányi Károlyét.

Mihály és Károly között Laura rendszerint az utóbbit választotta, az álmodozót a józan természettudóssal szemben.

Egyébként máig rejtélyes, hogyan utazott Laura Moszkvából ki s be Budapestre egy súlyos operációra, miképpen lelte fel a börtönök és fogolytáborok mélyén Alex Weissberget, hogy a válási papírokat aláírassa. A börtönből kibocsátott Évát fogdmegjei arra kérték, hogy szabadlábon jelentsen Polányi Mihályról, olvasható Laura imént idézett életrajzában. Ez sem valószínű, hiszen nem tudhatták, eljut-e valaha is Angliába.

Laurát a Gestapo még Bécsben tartóztatta le. Az Angliába szorult Polányiak és Cecil mama pesti ügyvédei szabadították ki a Gestapo fogságából. Laura körül gyakran szorult a hurok. Angliából éppen csak az utolsó hajók egyikével jutott ki az Egyesült Államokba. New Yorkba érkezése után értesült arról, hogy Cecil mama elhunyt Budapesten. Halálos ágyánál gyermekei és unokái nem lehettek jelen.

A lázadó

Cecil mama szalonját a lázadó Zeisel Éva utólag kékharisnya-gyülekezetnek ítélte. A Polányiakban maradt valami törzsi öntudat, mindenkinél különbnek tartották magukat, nyilatkozta. “A Galilei kör, amelyikben a nagybátyáim olyan tevékenyek voltak, abban a hitben szerveződött, hogy a magyarok felelősek az egész világért” – olvasható az életinterjúban. Sohasem bocsátotta meg, hogy környezete “Mausit”, azaz édesanyját művi vetélésre biztatta, amikor éppen vele volt terhes. A család azzal érvelt, hogy egy újabb gyermek meghiúsítaná tudományos pályafutását.

Az asszonyok feladatáról és képességeiről Éva az édesanyja feminizmusát vallotta. Laura még a háború után is a szovjet tervgazdaság, nevelés és kultúra tárgyában készített megfigyeléseinek kartonjait szaporította, de ebből a munkából nem lett semmi. Idős korának jelentős szellemi sikere John Smith kapitány útleírásainak hitelesítése volt: osztrák és budapesti források alapján. Laura hetvenhét esztendős korában hunyt el, 1959-ben.

Amerikába érkezésének első két hetében Éva Zeisel már állást szerzett, s még csak nem is összeköttetései révén. Később férjének, Hans Zeiselnek a chicagói egyetem ajánlott professzori stallumot. 1951-ben, világhíre csúcsán tanszékvezetőnek hívták meg Polányi Mihályt Chicagóba, de vízumkérelmét tizennyolc hónapi vizsgálat után visszautasították, mert 1942-ben aláírta a náciellenes, de szovjetbarátnak minősített a Szabad Kultúra Német Szövetsége emigráns szervezet egyik felhívását. Polányinak a szervezetben tartott előadása történetesen a Szovjetunióban üldözött tudósok érdekében szólt.16

Arthur Koestler hevesen antikommunista tanulmányainak gyűjteményét, a Jógi és a komisszárt Polányi Mihálynak ajánlotta, akivel az ötvenes években a Congress for Cultural Freedom, amerikaiak finanszírozta értelmiségi szervezetében dolgozott együtt.17 Jászi Oszkár éppen Polányi tervgazdaság-bírálatából ismerte fel a tudós kritikai filozófiájának fordulatát.18 Barátjával, Arthur Koestlerrel ellentétben Polányi Mihály túlhaladottnak ítélte a “kapitalizmus-szocializmus” kényszerű választását. A politikai semlegességet lehetetlennek vélte, de a liberalizmusban talán a legtöbbre a liberalizmus kritikáját tartotta.

A hidegháború enyhülésével Polányi Mihály sikeres előadásokat tarthatott Chicagóban. Polányi Károly a New York-i Columbián tanított, letelepedni azonban csak Kanadában tudott. Felesége, Duczynska Ilona kommunista múltját a bevándorlási hatóságok nem feledték.19

A sors iróniájaként is értelmezhető, hogy 1948-ban a volt kommunista Koestler az International Rescue and Relief Committee meghívására voltaképpen azért érkezett Amerikába, hogy Bill Donovan tábornokkal értekezzen arról, miképpen lehetne felrázni a liberális értelmiséget a sztálini propaganda ellen. A Carnegie Hallban háromezres közönség előtt szónokolt, és utána öt régi európai hölgyismerősével távozott a híres 21 Clubba. Nem tudjuk, ott volt-e az ötök között Éva.20

Éva Zeisel szemrehányó levelet írt Koestlernek, amiért korábbi fogadalmát megszegve még mindig politizált. A levélbeli vita kedves, évődő szavaiból az elhidegülés is kiolvasható. A gyermekkori barátság érzelmei csak rövid időre írták felül a politikai nézetkülönbségeket. “A leveled olyan tiszta és frissítő volt, hogy én ismét közelebb érezlek téged magamhoz, mint előtted és utánad bárkit” – írta Évának Koestler.21

A hidegháború ellen a maga módján Éva Zeisel, “az utolsó volt nem kommunista” is tiltakozott. Hatvanadik életévéhez közeledve Éva, akkor már neves formatervező, felhagyott az ipari tervezéssel. Egyik napról a másikra befejezte munkásságát, a tanítást is. A polgárjogi mozgalom ragadta magával, a felvonulók arcát fényképezte és dokumentálta. Majd egy XVIII. századi protestáns prédikátor, bizonyos John Ury koncepciós peréhez gyűjtött anyagot, s írta meg róla, az állítólagosan magyar származású rabszolgalázítóról máig kiadatlan könyvét.

Hetvenhat esztendős korában tért vissza a kerámiához, többek között egyik magyarországi útján. A magyar paraszt-fazekasság motívumait egész pályáján hasznosította. A modernitás és a tradíció örökségét egyaránt felszívta. A kispesti fazekastanonc, Palasovszky Ödön Zöld majom című dadaista színházának díszleteit tervezte hamburgi és berlini kötelezettségének szünetében.22

Új műveinek vándorkiállítását bemutatták Brooklynban, Párizsban, Bécsben és Budapesten. Egy ösztöndíj biztatta kilencvennyolc esztendősen első nagyszabású könyve kiadására.23

Éva Stricker-Zeisel-Polányi a festészetet a századforduló utáni Budapest nagymestereinél tanulta. Martin Eidelberg szerint Czigány Dezső, Márffy Ödön, Derkovits Gyula és Kernstock Károly, házasság révén nagybátyja tanította. Striker Sándor szóbeli közlése Vaszary János növendékének tudja.

Az idézett katalógus a Pesti Napló egyik képét mutatja az 1926. május 1-jei számból: a fiatal, lázadó Éva a korong fölé hajol. Két emberöltő múltán elbúcsúzott ugyan a korongtól, de más technikával még ma is – vakon – tervez New Yorkban. Alkotásait Japánban éppúgy ismerik, mint Németországban.

A paktum

Az 1939 augusztusában váratlanul megkötött Molotov-Ribbentrop-paktum egyik záradéka szerint a német politikai menekülteket viszszazsuppolják a náci Németországba. Az állambiztonsági szolgálatok a szibériai táborokból és városi börtönökből gyűjtötték össze azokat, akik éppen a náci Németország üldöztetése elől választották menedékül a Szovjetuniót. A Harmadik Birodalom külügyminiszterének tiszteletére adott fogadáson Polina Molotova nem volt jelen.

Alex Weissberget, Éva Zeisel első férjét a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása után az NKVD átadta a Gestapónak.24

1940. január 5-én a Bug folyó fölötti hídon, Breszt-Litovszknál a megszállt Lengyelországba meneteltek két diktatúra politikai foglyai. Weissberget ötvenedmagával indították útjára a moszkvai Butirka fegyházból induló vonatszállítmánnyal. “Ötven fizikailag és lelkileg sérült és megkínzott lélek indult el a visszaúton, abból az országból, amelyet szabadon választottak szolgálni, s amelyik most visszadobta őket abba az országba, amelyik a hazájuk volt, ám amelyiktől elidegenedtek. Két front közé kerültek. Hontalanok és gyökértelenek lettek mindkét országban.”25

Alex Weissberg a szovjet börtönből a Gestapo fogságába került. Új feleségét, édesapját, két nővérét kivégezték a németek. Ő a börtönből Krakkó gettójába került, ahol a Gestapo ismét letartóztatta és a kavencini koncentrációs táborba zárta. A lengyel földalatti mozgalom szabadította ki. Részt vett a varsói felkelésben, majd bujkálva szabadult fel az oroszok előnyomulásakor.

Nem várta be őket: a svédországi Malmőbe szökött.

Zeisel Éva egyelőre kéziratban maradt önéletrajza feltehetően ennek a kornak is perdöntő vallomása lehet. Az utolsó élő koronatanú száz esztendejét ezen a héten ünnepelhetjük.

1 Idézi Wilkinson, James D.: The Intellectual Resistance in Europe, Harvard U. P. Cambridge Mass. 1981, 8.

2 Frank Tibor: Polányi Mihály Berlinben, Polanyiana, 2002/1-2. 129.

3 Sperber, Manès: An Unheeded Warning, 1918-1933, Transl.: Harry Zohn, New York, Holmes and Meyer, 1991, 70-71.

4 Gábor Éva: Arthur Koestler, Alex Weissberg és egy könyv, Polanyiana, Vol. 14, No. 1-2. (2005) 58-63.

5 Vö. Hevesi Gyuláné Lányi Olga: Moszkoviták, Kossuth, Budapest, 1992.

6 Lessard, Suzannah: Profile: The Present Moment, The New Yorker, Apr. 13, 1987., 46.

7 Barbara Striker levele a szerkesztőséghez. In Walter Gulick: Letters about Polanyi, Koestler, and Eva Zeisel, Tradition and Discovery, Vol. XXX, No. 2. (2003-2004), 6-10.

8 Weissberg, Alex: Conspiracy of Silence, with a Preface by Arthur Koestler, London, Hamish Hamilton, 1952. 66.

9 Leonhard, Wolfgang: Der Schock des Hitler-Stalin Paktes, München, Knesebeck und Schüler, 1989, 82. Einstein levelét 1938. május 16-ra datálja.

10 Congdon, Lee: Seeing Red – Hungarian Intellectuals in Exile and the Challenge of Communism, Northern Illinois University Press, De Kalb, 2001. 12-15.

11 Vezér Erzsébet (szerk.): Írástudó nemzedékek – A Polányi család története dokumentumokban, Budapest, Lukács Archívum füzetek 7, 1986 – angolul, In Kari Polanyi-Levitt (ed.): The Life and Work of Karl Polanyi, Montreal-New York, 18-19.

12 Polanyi, Michael: The Contempt of Freedom, The Russian Experiment and After, Arno Press, New York, 1975 (az 1940-es kötet újranyomása) – vö. még: Polányi Mihály válogatott művei, szerk. Molnár Attila Károly, Új Mandátum, Budapest, 2002.

13 Nagy Endre J.: After Brotherhood”s Golden Age: Karl and Michael Polanyi, In Kenneth McRobbie (ed.) Humanity, Society, and Commitment: on Polanyi, Black Rose Books, Montreal, 1996. 92.

14 Montefiore, Simon Sebag: Stalin, The Court of the Red Tsar, Alfred A. Knopf, New York, 2004. 589-590.

15 Szapor, Judith: The Hungarian Pocahontas – The Life and Times of Laura Polanyi Stricker, 1882-1959, Boulder, Colorado, East European Monographs, 2005. 91.

16 Coleman, Peter: The Liberal Conspiracy – The Congress for Cultural Freedom and the Struggle for the Mind of Postwar Europe, The Free Press, New York, 1989, 106.

17 Szívós Mihály: Tudománykritika és etika Koestler Artúr és Polányi Mihály életművében, in: Czirják Józef et al. Az erkölcs szépsége, Kaposvár, 234-242.

18 Jászi Oszkár Polányi Mihályhoz. In Litván György-Varga F. János (eds.): Jászi Oszkár válogatott levelei, Budapest, Magvető, 1991. 382.

19 Duczynska Ilona életrajzát lásd Dalos György: A cselekvés szerelmese, Kossuth, Budapest, 1984. lásd még: Kenneth McRobbie-Kari Polanyi Levitt (eds.): Karl Polanyi in Vienna – The Contemporary Significance of The Great Transformation, Black Rose Books, Montreal, 2006 Gábor Éva, Litván György, Konrád György, Bodnár György és Gyurgyák János cikkeivel.

20 Hamilton, Ian: Koestler, A Biography, Macmillan, New York, 1982. 142.

21 Idézi Striker Sándor: Éva Striker-Zeisel és Arthur Koestler – hetven év barátság, Polanyiana, Vol. 14, No. 1-2, (2005) 42. Köszönet Striker Sándornak munkám avatott olvasásáért.

22 Eidelberg, Martin with Derek Ostergard and Jennifer Toher, Eva Zeisel: Ceramist in an Industrial Age, Le Château Dufresne, Montreal, Catalogue essay, 67.

23 Zeisel, Eva: Eva Zeisel On Design – The Magic Language of Things, Woodstock, N. Y., Overlook Press, 2004

24 Hass, Gerhart: August 29, der Hitler-Stalin Pakt: Dokumentation, Dietz, Berlin, 1990 – Andreas Hillgruber-Klaus Hildebrand: Kalkül zwischen Macht und Ideologie: der Hitler-Stalin-Pakt: Parallelen bis Heute?, Zürich, 1980.

25 Weissberg, Alex, i. m., 497.

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 46. szám

Comments are closed.