A kampányban egyaránt kijutott az elszabadult idulatokból, a vádaskodásokból; volt díszzsidózás, idiótázás, torokátvágással fenyegetőzés, szinte minden, amit a kampánycikik és a politikai bakik közé sorolhatunk. Csak fűszerezték a korteskedést a a rosszindulatú, erőltetett támadások, emlékezzünk csak a „beintett a miniszterelnök”-féle prezentációra. Kérdés, hogy a kínos mondatok, a magyarázkodás, az erőltetett riposztozás, mennyire befolyásolták a választópolgárokat.
A baloldali győzelem önmagában igazolja az általuk követett stratégiát, míg a jobboldali kudarc egyértelműen megkérdőjelezi a kampányfelépítést, a bevetett politikai marketing eszközeit. Hibák persze becsúsznak, a bakik még esendővé is tehetik a politikusokat, de az övön aluli ütéseket leadók és az eltúlzott nyilatkozatokat tevők – akaratuk ellenére ugyan – mégis az ellenfél szekerét tolták. Volt szerver-botrány, Vizsla-ügy, pedofilozás, gázpisztollyal fejbelövés, több településen az aktivisták is egymásnak estek. A riválisok egymásra mutogattak az illegális adatbázisok ügyében, a Fidesz választási csalással rigatott, a jobboldalon egymást zsarolták, egyszóval, semmi sem lehetett elég arcpirító, amíg a kormányalakítás lehetősége volt a tét.
Persze, egy választási hadjáratba jóformán minden belefér, de ennek ellenére a 2006-os kampánynak is volt néhány olyan eleme, amely átlépte a jó ízlés határát, többször pedig egyszerűen csak nevetségessé tették magukat a politikai riválisok. Mindenesetre, igazi politikai bakiparádénak lehettünk fül- és szemtanúi, szakdolgozatra valót gyűjthetnénk össze a kampánybakikból és -cikikből.
Az egyik legkínosabb szerep Deutsch-Für Tamásnak, a Fidesz kommunikációs vezetőjének jutott. Előbb azt prezentálta, hogy a „Van egy ember, van egy program, van ország” szlogenű Gyurcsány plakátot a náci propagandagépezet ihlette, ez azonban nem volt elég, pár napra rá felülmúlta a nagy bejelentést. Rátaláltak ugyanis egy felvételre, amely „minden kétséget kizáróan bizonyítja”, Gyurcsány szerint „Magyarország bekaphatja!”. „Beintett a miniszterelnök!” – magyarázta Deutsch-Für a kormányfő kézmozdulatát sajtótájékoztatóján, a nevetésüket elnyomni próbáló újságírók gyűrűjében. Alighanem ez volt a kampány egyik toplistás bakija.
A dakota-viccek és a képzavarok ezúttal elmaradtak, noha a 2002-es kampányt még rendre színesítették a viccnek szánt gyenge próbálkozások – emelte ki Vasali Zoltán. A politológus szerint a legkínosabb bakit a kampányban Mikola István követte el a március 15-ei ünnepségen, amikor is megosztott egy József Attila idézetet a jelenlévőkkel („magyarnak lenni kollektív neurózis”). Mindössze az volt a probléma, hogy az idézet nem József Attilától, hanem Arthur Koestlertől származik, ami a „tanáruras” Mikola-imázst igencsak rontotta, pláne, hogy egy ünnepi beszédet nem rögtönözni szoktak a politikusok. Vasali úgy látja, kínos volt Veres János pénzügyminiszter két forduló közötti félreérthető kijelentése is, amikor a szabolcsi polgármesterekkel folytatott tanácskozáson utalt rá: ha kormánypárti vezetőt támogatnak, nagyobb eséllyel képviselhetők a térség érdekei. A szakértő a bakik közé sorolta a kreatívan felépített Kovács Pistis kampányba nem illő, „Jöjjön el a mi országunk!”-szlogent, ami valóban sérthette a történelmi egyházakat és híveiket.
A politológus meglátása szerint egyébként a Fidesz követett el több bakit a kampány során, bár a kormánypártok sem vitték végig hiba nélkül stratégiájukat – a jobboldalon mégis több volt a rosszindulatú megnyilvánulás. Ilyen előre megtervezett ballépés volt a „beintett a miniszterelnök”-féle nevetséges próbálkozás. Vasali szerint a spontán baki egyébként nem feltétlenül fordul a visszájára, az öv alatti kijelentések viszont a bumeráng-effektust válthatnak ki a választókban. Alpári volt szerinte a fideszes Kósa Lajos riposztja, amikor az öregecskedő feleségre utalva közölte, mit szólna hozzá Gyurcsány, ha a kertészlegény karjaiban találná Dobrev Klárát, aki közölné: „megöregecskedtél, Feri”. Ezek nem szerencsés húzások, nem szabad lebecsülni a választókat, ugyanis különbséget tudnak tenni a tényleges elszólások és az előre kitervelt rosszindulatú lépések között. Az ellenfél persze mindig készen áll, hogy felkapja a kínos nyilatkozatokat és a média is ki van éhezve az elszólásokra. Összességében – summázta Vasali – ez a kampány nem volt durvább, mint az előzőek, viszont több új elemmel találkozhattunk. A legjellegzetesebb az volt, hogy Orbán és Gyurcsány is többet mutatott magánemberi mivoltából, a szakpolitikai kérdések pedig talán túlzottan is a háttérbe szorultak.
A kampánybakik csak a felszínhez tartoznak, nem ezek befolyásolják a választókat, sokkal inkább a hibás kampánystratégiára vezetheti vissza a Fidesz a választási kudarcot – mondta lapunknak Kiszelly Zoltán. A politológus szerint több szarvashibát követtek el az Orbán Viktor vezette párt startégái: a legsúlyosabb, hogy alábecsülték a részvételt, elhitték azt a közhelyet, hogy baloldali kormányzás után kevesebben szavaznak. Balfogás volt azt képzelni, hogy egyedül is tudnak nyerni, továbbá nem vették komolyan, hogy Orbán személyisége megosztó hatással van a bizonytalanokra és erősebb az elutasítottsága, mint ígéreteinek vonzereje. A politológus kiemelte: a bakik is a rosszul felépített stratégiába simultak bele, emlékezzünk csak például a kalocsai fideszes, Bagó Zoltán ügyére, aki az egyedül kell nyerni tézist követte.
A felelgetős kampány részeként, ha az egyik oldal hibázott, a ballépésre azonnal lecsapott a politikai rivális. A kioltós taktikát, akárcsak a plakátok esetében a hibák elsimítására is alkalmazták, ha valamelyik oldal melléfogott és a másik ráröpült, a hibázó fél már húzta is elő az akár korábbi, de hasonlóan kellemetlen nyilatkozatot az ellenféltől. Azaz a hibák felnagyítása is az interaktív kampányba illett bele – mondta politológus. Csakhogy – emlékeztetett Kiszelly – a választói emlékezet rövid, egy-egy baki, csak akkor jut el az emberekhez, ha felkapja a kereskedelmi média, hiszen a szavazópolgárok többsége csak a kalmártévéket nézi. Ezért hatott rendkívüli erővel az Orbán parlamenti munkáját bíráló, főműsoridőben elhelyezett MSZP-hirdetés. A napilapok értelmiségi olvasótáborának politikai nézeteit aligha befolyásolja egy-egy elhibázott mondat. Kiszelly szerint alapvetően a Fidesz kampánya futott vakvágányra, szemben a Blair-kampányból építkező kreatív MSZP-kampánnyal, amelynek a média-mixjét is jól kicentizték, a plakátok esetében pedig kiválóan érvényesült a 60 százalék országos, 40 százalék helyi hirdetési felület aranyszabálya.
Herczeg Dóra
